Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-03 / 40. szám
meg, hogy Szerbiába nyitva áll-e az út előttünk, ezt követőleg. Isten átsegélt ezen fárasztó misszión, viszontagságok között és a közönségesnél zordonabb időjárásban'. . . Ne gondolják ebből, hogy balgatagul fölfuvalkodtunk. Naponként, óránként rám nehezedik az érdemetlenség, erőtelenség és bűnösség tudata. »Por és hamü* lőn jelszavam bizonynyal, de segedelmünk az úrnál vagyon, ki a mennyet és földet teremte*. 11 nappal később Mező-Túron prédikált, reggel 10 órakor, 7000 ember előtt, a bűnökből ama nagy napon való feltámadásról és a bűn hatalmának a Megváltó engesztelő halála szerzette semmivélételéről, azzal illusztrálván, hogy a tenger is kiveti magából a holttestet. Úgy tetszik, hangja elhallatszott a templom mennyezete alatti óriási hallgatósághoz, ifjúhoz és öreghez egyaránt, kiknek számát a lelkész 8000-re becsülte. Szól eztán röviden, dr. Sommerville, a názárethi Jézust Messiásként valló két zsidó rabbi: Rabbinovitz és Lichtensteinről. Ez utóbbival Szolnokon titkos beszélgetése volt. Majd ekkép folytatja: Lichtenstein rabbi, ki Tápió-Szelén 38 év óta viseli* a rabbi-tisztet, öt évvel ezelőtt egyedül az új-testamentum olvasása által azon igazsághoz vezettetett, hogy Jézus a Krisztus. Titkon tanácskozván tisztelendő Moody András, budapesti zsidó misszionáriussal, elibe terjészté irott hitvallását; és a kézirat közre lőn bocsátva »Az én bizonyságom* címmel s így kezdődik: »Krisztusról való bizonyságom oly igaz, hogy érzem, ha én elhallgatnám, a kövek kiáltanák ki*. A zsidó olvasók megbotránkoztak rajt, hogy egy hivatalban levő rabbi hogyan proklamálhat ilyen hitvallást, hivei azonban továbbra is megtartották, sokan osztozván nézetében — nem mozdították el őt. Mint zsidó szólván zsidókhoz, imigyen kiált fel: »Atyámfiai, az evangeliumi kincs a miénk, foglaljuk le. Az örökség miénk, ne álljunk attól félre továbbra és s ne hagyjuk másoknak!« A névleges keresztyének kezei miatt népétől viselt szenvedések története nemzeti érzületét ébreszté föl. »Az igazság drágaköve ezen Gojim birtokában van, kik oly gyalázatosan bántak velünk; de ha disznók orrában van is az arany-ékszer, mégis ékszer az*. Még eddig vonakodott a kikeresztelkedéstől (christian baptism.). Kétszer írt Tápió-Szeléről Móody úrnak. »Törekedni fogok, tisztelettel adózzam dr. Sommervillenek az Isten igazsága ügyében való eme fárasztó vetekedésért, csakhogy sajnálatomat kell kifejeznem előre is, hogy mint tolvaj az éjszakában vagyok kénytelen jönni, s még gyermekeimnek sem szabad tudniok a városban lételemről». És tovább: »Óhajtom szemtől-szembe látni a tiszteletreméltó pátriárkhát, dr. Sommervillet, ki Ábrahám atyához hasolóan egy helyről a másra megyen, hogy oltárt építsen és hirdesse az Úr nevét.* Miként dr. Sommerville missziói magán-naplójában meg van írva, január 18-án megtörént a beszélgetés; komoly, vizsgálódó és kedvező vala, nyilvánosságra hozatalával azonban várnunk kelle. »Leült s mindjárt beszédhez kezdett, Victor úr tolmácsolván. Midőn észrevettem az elméjét borító fátyolt, ez arra indított, hogy fölolvassam előtte németül és héberül a II. Korinthus 3, 7. versét. Aztán mint az ő állapotának megfelelőt, Nikodemus történetét hoztam föl ... ráakarván vezetni, hogy vallást tegyen a Krisztusról. Álláspontja, mely mellett két interview alkalmával is megmaradt, az vala, hogy mint ki nem keresztelkedett rabbi jobban a Krisztushoz vezérelheti honfitársait. Úgy monda, hogy 40—50 zsidó hallgatja és nagy ünnepeken 120—150. A rabbinak a beszélgetésről Móody A. úrhoz adott tudósítása ez: »Egész életemre tartó benyomást gyakorolt reám ez a kiváló * Most már nem. — Fordító. fiatalos, isteni lelkesültségű aggastyán, melyet mindenki kell, hogy érezzen, a kinek Isten szivét ébren tartja«. Ezzel befejezi az iró a magyarországi látogatást és a szerbiai dolgokra tér át. Nekem sincs más mondani valóm : nem volt-e igaza Sommervillenek, hogy új polgártársainkat, a zsidókat, testvéreinkül kell tekintenünk ?! S a lassú beolvasztáshoz nem a legnemesebb eszköz volna-e a szeretet kötele, melylyel Krisztushoz fűznők őket, hogy az ő nevére minden térd meghajoljon s minden nyelv vallja, hogy a Jézus Krisztus Úr, az Atya Istennek dicsőségére?! M. a. IRODALOM. ** Az utolsó évnegyed alkalmából bizalommal felkérjük Lapunk évnegyedes előfizetőit, hogy előfizetésöket megújítani szíveskedjenek; egyszersmind a megrendelőket is tisztelettel figyelmeztetjük elvállalt kötelességük teljesítésére. A Lap szerkesztősége és kiadósága minden lehetőt elkövet arra, hogy a kor színvonalán álló, az egyház és iskola érdekeit híven szolgáló lapot adjon a közönségnek ; méltán megvárhatja tehát a megrendelőktől, hogy önként vállalt kötelességöknek ők is megfeleljenek. ** »A magyar nemzet története* című tíz kötetes nagy munkának (milleniumi kiadás) harmadik kötetéből, mely az Anjouk-korának leírását tartalmazza Pór Antal kitűnő történetírónk tollából, most került könyvpiacra a 38, 3,9. és 40-ilc füzet pazar kivitelű rnűmellékletekkel és pompás szövegképekkel. Mint műmeliékletek vannak a füzetekhez csatolva: »Zára ostroma* Tintoretto világhírű festménye után, továbbá a »Liber de septem signís« című kéziratból »Borbála királyné, mint Venus«; ezenkívül Matejkonak képei után Nagy Lajos király és »III. Kázmér lengyel király« valamint »Hedvig lengyel királyné* arcképei; az ambrazi gyűjteményből »IV. Rudolf osztrák herceg* arcképe és »Á Szent-György vitézek rendjének szabályai 1326-ból« rendkívül szép kivitelű hasonmás a magyar nemzeti muzeumban őrzött eredeti után. A számos szövegkép közül ki kell emelnünk Székely Árpád eredeti rajzait; az egyik >Nápoly, a Castel Nuovo és Castel Sant'Elmo*, a másik * Acapuaikapu Nápolyban«: »Bologna* »A városháza Padovában *, továbbá nagyon sikerültek »Canosa* és »Salerno« tájképei; az »AquiIejai síkság«: »Szent-Simon koporsója Zárában* és »Nagy-Lajos fogadalmi képe« a máriacelli templom kincstárában stb. A 39-ik füzetben megkezdődik az »Anjouk-korának« negyedik könyve, mely > Magyarország fénykorának« leírása. Ez a korszak reánk nézve annyiban is érdekes, mert a renaissance-korszak, mely a következő században egész Európát megújította, itt indul meg Magyarországon. Ugyancsak akkor jelennek meg a hódító törökök először az aldunai vidékeken, a honnét aztán a következő századokban lángba borítják Európa keletét. A díszes füzetek ára 30 kr. Előfizetés'negyedévre (12 füzet) 30 frt 60 kr., félévre (24 füzet) 7 frt 20 kr. Az előfizetők minden szombaton egy-egy füzetet kapnak. ** A Pallas Nagy Lexikonának füzetes kiadásából megjelent a 130—134. füzet, vagyis a IX. köt. 10— 14. füzete. Külön mellékletei a következők: A legfontosabb írások táblázata. A bpesti Margithíd, ívlámpák, Iparokozta betegségek kimutatása, Japán, Járgányok, Hőelektromos oszlopok, Jász-Kun-Szolnok vármegye, Jegenyefenyő, Jeru-