Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-03 / 40. szám

a melynek letiprására két óriás hatalom százezrei kelletlek ; megtanítottuk magunkat arra, hogy letiportatásunkban össze kell tartanunk jobban, mint valaha, hogy a zsarnok erőszakot férfiúi erővel kell viselnünk, előtte gyáván meghajolni nem szabad. És valóban az a hősies erő a szenvedésben nem kevesebb tisztelőt, bámulót szerzett fajunknak, mint szabadságharcunk legfényesebb diadalai, de eszméltették a hatalmat is arra, hogy trónjának legszilárdabb alapja a magyar faj lehet, a melynek jogait, a következés igazolta, önromlásával egyidőre letiporhatja, de végleg soha el nem nyomhatja. Igen, az ige, az eszme győzött és fegyver nélkül. Ma a magyar szabad ura sorsának, kezében boldogsága, avagy boldogtalansága. Mihelyt visszanyerte jogát, azonnal a 48-as alapon megkezdette és folytatja szakadatlanul állami életének rendezését. Mit tett e 28 év alatt ? a birálat nem a mi tisztünk. Egy bizonyos, hogy nemzetünk alapjában megértve az európai műveltség követeléseit, valósításukon izzad, fárad azóta szakadatlanul. És a jó Isten segítségével haladunk is nem közönségesen. Vannak hiányaink és hézagaink, ugyan hol nincsenek ? de önérzettel mutathatunk egész sorozatára a kor magas színvonalán álló vívmányoknak és alkotásoknak. De a dicsekvés nem méltó hozzánk. Majd isteni életünk ezredéves fordulójának ünnepére, hiszszük, ifjú fővárosunkban összejön a nagy nemzeteknek nem hivatalos, de annál függetlenebb birósága, hogy elfogulatlanul mérlegelje a műveltség iránti fogékonyságunkat, megértse a végzett munkát és tapasztalatai nyomán a jövőbe bepillantva ítéljen javunkra, avagy kárunkra. Férfias nyugalommal, nem követeléssel, nem az önhittség bizalmával nézünk méltányos ítéletök elé, de mégis azzal a reménvnyel, hogy az a biróság nem tagadja meg elismerés, jóakaró buzdítását attól a nemzettől, a mely tespedtségéből önerején kiemelkedve, mostoha viszonyai, ellenséges körülményei között, nem ritkán nyűgözött kézzel, kötött szárnynyal, oly rövid idő alatt a szellemi, erkölcsi és anyagi téren annyit teremtett.. Hiszszük, hogy az a független biróság kimondja, hogy az a nemzet, a mely ezen a földön, — a hol egyetlen nép sem tudott — ezer éves állandó hazát alkotott és azt vére hullásával ádáz ellenségei ellenére megvédelmezte, a mely egy évezreden át az életerőnek és életrevalóságnak oly kétségtelen bizonyítékát szolgáltatta, a mely idegen létére Európa népeivel testvériesülve, a legmagasabb emberi eszmék, a közművelődés oly megbecsülhetetlen szolgálatokat tett, vér- és pénzáldozatokat hozott, a mely vérén szerzett és kardjával megőrzött jogait a testvérnemzetiségek érdemeseivel, nem ritkán saját rövidségére, bőkezűen megosztotta, a mely hazájára szabadság és alkotmányosság megszentelt földévé tette: a költő szerint egy második ezredévre: »Van élni abban jog, hit és erő!« Mi tanulság sugárzik elő ezekből kedves tanítványaim?! Első tanulság bizonyára az, hogy a mely nemzet Önmagát elhagyja, múltját, ősi jellemét, erkölcsét megtagadja, nyelvét, szokásait hűtlenül levetkezi: saját kezével ássa meg sírját. Ellenben, a mely nép ereiben hamisítatlanul csörgedez az ősi vér, a mely féltékenyen őrzi faji sajátságait és erényeit, mint az erős testi izomzat, sorvasztó betegségéből is új munkabíró életre támad. Minden nemzet féltékenyen őrizze azért lételének legszilárdabb föltételét: erkölcsi tisztaságát; rendületlen szívóssággal ragaszkodjék faji sajátságaihoz, sőt műveltség által nemesítve, emelje annak belső értékét. De nem másként áll ez a nemzet egyeseire is. Az egyesnek is a társadalomban az erkölcsi és szellemi gazdagság a legbiztosabb létalapja. Vegyétek ezt is magatokra tanulságul kedves ifjak! Minden jó eszközzel iparkodjatok, hisz ez hivatástok és jövő boldogságtok titka, összes szellemi erőtöket minden oldalúlag kifejleszteni, erkölcsi tisztaságtokat szeplőtlenül megőrizni. Ez a legbiztosabb iránytű az élet viharos tengerén, a leghűbb talizmán a veszélyek között. Ekként lesztek oly férfiak, a minőkre a hazának szüksége van. Második tanulság az, hogy nemzetek újjászületését csak hazafiúi eszményi lelkesedés, a magánérdekeknek a közüdv javára való önkénytes feláldozása, törhetetlen munkásság, csüggedetlen bátorság a hatalom és az ingatag népkegy ellenében is, lemondás és a félreértetés bántalmainak hősies elhordozása hozhatja és hozza is meg, habár ezer akadály ellenére. Ezt tanúsítja épen nemzeti átalakulásunk története. Kedves ifjak ! Ti arra, még gyermekek, serdülő ifjak vagytok, a kik az életnek csak rózsáit, korotok áldásából, azt is tövise nélkül tépdesitek, már ma véssétek szivetek mélyébe, hogyha a Mindenható kegyelme és értelmiségtek egykoron a közügyek élére hívnak, a közjóért áldozatul kell hoznotok örömeiteket és vágyaitokat, nyugalmatokat és értéketeket, legjobb erkölcsi és szellemi erőtöket, sőt ha kell, életeteket is, tudván, hogy nincs áldozat, a mely a hazáért elég nagy volna. Harmadik tanulság az, hogy a viszonyok hatalma, vagy az emberi ármány a legszentebb ügyet, is elbuktathatja; hogy nem ritkán szenvednie kell az igaznak, sőt a legjobbaknak jutalmok a börtön, sőt vérpad. Elbukhatik a nemzet legteljesebb igazai védelmében; a zsarnokság elrabolhatja évezredes jogait, rabigába hajthatják büszke nyakát. De a vértanúk porából új élet támad és az igazság Golgothájára a húsvéti feltámadás következik. Ezt igazolja az egyesek, ezt a nemzetek története. A leigázott nemzet kötelei is megszakadnak, csak hitét, reményét gyáván föl ne adja. Kedves ifjak ! Véssétek ezeket, biztatóul a jövő háborúságaira, szivetek táblájára. Még pár szavam van hozzátok, ne feledjétek azokat sem. Mi a ma emberei az első évezred kapuit bezárjuk; ti lesztek hivatvák feltárni a második évezredéit. Hivatásunkat mi talán jól, talán kevésbbé jól, megoldottuk: ti a jövő férfiai, legyetek erősebbek és hívebbek, bölcsebbek és szerencsésebbek. Ha volt, tetteinkben derék és magasztos: kövessétek; fogyatkozásainkat, gyarlóságainkat óvakodva kerüljétek. Mindezt az áldott haza üdveért. Ez ünnepélyes órában, értsétek meg szavaimat! nem köthetek lelketekre jobbat, minthogy őrizzétek meg szívetek tisztaságát; fejleszszétek, fokozatosan szilárdítsátok jellemeteket; tanuljatok, mint apáitok, lemondani mindenről a hazáért. Különösen gazdagítsátok értelmetek kincseit; szeressétek a munkát és kötelességeiteket; tanuljatok kitartóan, kitartóbban mint eddig tevétek, mert a jövő küzdelmeire feddhetetlen jellemű és alapos képzettségű bajnokokra van szükség. Ha így fölvérteztétek derekatokat: bátor önbizalommal nézhetünk a jövő évezred harcai elé. A Mindenható Isten segítse zsenge erőtöket és iparkodástokat; az ő gazdag áldása legyen becsületes törekvéseiteken ! Futó Mihály,