Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-03 / 40. szám

Ha rm i n cny o 1 cadi k cvfo 1 yam. 10-dik szám. Budapest, 1895. október 3. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok eimzendök. Kiadó-hivatal: Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára 20 kr. Új idők küszöbén. Űj idők, új viszonyok küszöbét léptük át f. évi október 1-én. Új jogrend lépett ekkor életbe az egyéni, családi és egyházi életnek néhány alapvető mozzanatában. A születés, házasság ós halál körüli eddigi eljárást, melyet évezredes szokás és törvény egyházi keretben szentesített, az új jogrend gyökeresen megváltoztatta. A mit eddig parancsoló törvény követelt, az t az új rencl nagyrészt az egyéni tetszés körébe utasítja s csak azt tette belőlök kötelezővé s mindenkire nézve egyenlővé, a mi a polgári jogrend szempontjából múlhatatlanul szükséges, a vallási és ethikai momentumokat azonban teljesen az egyén szabad tetszésére bízza. Házasság, gyermekek vallásos nevelése, keresztelés ós halálesetek körül mindazok a mozzanatok, melyek külső jogviszonyainkat érintik, egységes állami rendezést nyertek, de a vallási ós erkölcsi élet belvilágát érintő momentumok továbbra is az egyházak jogkörében és rendelkezése alatt maradtak. Kétségtelen, hogy az erőteljes evangyéliomi vallás-erkölcsi élet az állami és egyházi jogkörök eme szótválasztását elvben soha és sehol nem perhorreskálta. Azt tanítja Krisztussal: adjátok meg a császárnak, a mi a császáré, és az Istennek, a mi az Istené. Az életből ellesve, tapasztalati tényekre építve vallja ós hirdeti, hogy a hitkónyszeren kevés az Isten áldása s a vallás-erkölcsi élet legszebb virágai ós legnemesebb gyümölcsei világszerte az eleven hitbuzgóság életforrásából fakadnak és táplálkoznak legdúsabban. Ezért az evangyéliomi protestantismus a házasságjog állami szabályozását, az anyakönyvek állami vezetését és a szülőknek gyermekeik vallása fölötti szabad rendelkezését hitelvi szempontból, dogmatikai okokból soha sem ellenezte. Ezért küzdött a protestantismus többsége hazánkban is az egyházpolitikai reformok mellett, mert érezte, hogy azok ellen fordulni annyi lett volna, mint megtagadni saját elveinek legtermészetesebb következményeit. Ámcle más u vallás, mint a lelkek üdvözítő ereje és más annak társadalmi szervezetté nőtt teste: az egyház. Az: lélek, mely megelevenít ós éltet; erő, mely megtart; szentség, mely üdvösséget ad. Ez pedig társadalmi organismus, történelmi fejlemény, emberi és földi institúció is, mely bár a maga örökkévaló lelkéből ól és táplálkozik, de e földön ós emberi viszonyok szerint él, hat ós működik. Istenországa, mint Krisztus mondá, nem e világból való, mert eredete, lényege és célja isteni; de Istenországa e világba való, mert azért van, hogy a földi életet ós annak különféle viszonyait a maga isteni erőivel megnemesítse ós megszentelje. Es e hivatását az egyház a véges lét viszonyai között és földi eszközök fölhasználásával teljesíti. Ennélfogva az is kétségtelen, hogy az állami ós egyházi jogköröknek az új törvényekben eszközölt elkülönítése magát az egyházat, annak jogait és hatalmi érdekeit, társadalmi súlyát ós tekintélyét, sőt még anyagi oldalát is érzékenyen érinti. A házasságkötés és a házassági törvénykezés, valamint az anyakönyvezés teljes államosításával a látható egyház mind morális érzéseiben, mind külső tekintélyében és jogaiban, sőt még anyagi érdekeiben is súlyos csorbát szenvedett. Ezt a,z erkölcsi ós anyagi áldozatot illő, hogy az állam ós a társadalom méltányolja, sőt egyben-másban kárpótolja is. A méltánylásra és kárpótlásra leginkább a prot. egyházak szolgáltak rá, nemcsak azért, mert az új viszonyok miatt ők veszítenek a legtöbbet, hanem azért is, mert az új helyzet kivívásában s az állam erősítésében a reformok támogatásával ők tették a legértékesebb 'szolgálatot az országnak. Az új idők és viszonyok azonban magokra az egyházakra is új teendőket rónak. Átmenetileg ós későbbre kihatólag egyaránt. Átmeneti-