Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-24 / 4. szám

közül nem egy túlságos részletezőnek tetszik nekem. Az utófohász szerepe nem lehet, az ömledezéí. én legalább a Borsodi rövid utófohászait legjobban szeretem. Ezekben igyekeztem bemutatni egyházi irodalmunk e nevezetes jelenségét. Azzal, ha határozott nyereségnek nyilvánítanám e művet, nem mondanék eleget, mert ez szükséget pótló mű. Lukácscsal mindig felemelkedve szállhat ég felé imánk, s meg vagyok győződve, hogy a ki szószéken használni próbálja, megszereti s odaállítja Révész mellé. Kifogásainkat leginkább azon reményben mondtuk el, hogy egy második kiadás alkalmával szerző, ha jónak látja, felhasználja. Bárcsak a tömeges vevő minél előbb kényszerítené a jeles írót művének második kiadására! Áttius Lenci. RÉGISÉGEK. Néhány szó a Révész Kálmán cikkére. Károlyi Boldi Sebestyénnel tehát — úgy, a hogy — tisztában volnánk. Köszönöm Révésznek, hogy magából Schesaeusból (kit én — nem örökölhetvén olyan könyvtárt, mint ő — hirtelenében nem használhattam) meghatározta a Károlyi Erdélybe menetelének idejét s így nekem is alkalmat adott arra, hogy már most rámutathassak erdődi papságának valószínű tartamára. 1557-ben ugyanis Csanádi Imre levén erdődi lelkész, ha csak több papot nem tartott Erdőd. Károlyi mindössze 2—3 évet tölthetett itteni állomásán. Nyomában vagyok ezenkívül egy másik adatnak is, melyet annak idejében szintén közzé teendek. Ez aztán arra is bizonyság lesz, hogy nemcsak az általam összegyűjtött adatok nélkülözik a Révésztől bennök nem talált teljességet, hanem még a Révészéivel is megtörténik ez a különben nem természetellenes dolog. Károlyinak a gyulafehérvári hitvitán való arbiterkedésére nézve ki kell még jelentenem, hogy igenis tudomásom volt ama közvetlen forrásról is, mely ezt kétségtelenül igazolja s a melyre úgy utal Révész, mint előttem ismeretlenre. Ugyanabból merítettem a medgyesi zsinaton való részvételét is, nemkülönben a kolozsvári zsinat aláíróinak névsorát. Kálmáncsehi püspökségére nézve remélem, hogy a jövő épen úgy világot fog derítni reá, mint a hogy a jelen év felvilágosítást adott a Károlyiéról. Addig is engedtessék meg nekem, hogy e tekintetben ne legyek egy véleményen Révészszel, a kinek egyébiránt nagy hálával tartozom azért, hogy általában a püspöki hivatalra vonatkozó álláspontomat a magáévá tette. A mi most már a személyes, sőt személyeskedő oldalát illeti Révész cikkének, bátran kijelenthetem, hogy eszem ágában sincs feltételezni róla, mintha ő már tavaly mindazt ne tudta volna Károlyiról, a mit én az idén előadtam, csak azt sajnálom, hogy eltitkolta volt s én kényszerítve lettem megelőzni őt azok közlésében. Azt is legyen szíves tudomásul venni Révész, hogy egész őszinteséggel és szokott nyíltságommal szólva, határozottan jeles és képzett historikusnak tartom s csupán azt az egyet nem vagyok hajlandó elismerni benne, a mit úgy magamnál, mint másoknál egyiránt tagadok: a csalatkozhatatlanságot. Végül dr. Kovács Ödönnel folytatott egykori vitámra vonatkozólag bátran mondhatnám azt is, hogy öt év alatt bőséges alkalma lehet bárkinek egy s más személyiségről táplált véleményén módosítnia. Ámde csak arra a közmondásra hivatkozom, hogy »a ki haragszik, annak nincs igaza<. Én akkor haragudtam; — Révész most haragszik. Tisza-Földvár. Zoványi JenŐ. NEKROLOG. Pap Kováes Sándor. 1827—1894 Az újesztendő néma bánatban találta a veszprémi egyházmegye papi testületéi. Alig kezdett hegedni a sajgó seb, melyet boldog emlékű Csonka Ferenc esperes halála okozott, ismét felszakadozott az. midőn utóda Pap Kovács Sándor három évi esperessége után 1894. nov. 3-án.elköltözött örökkévalóságba, itt hagyván szeretteinek, családjának. híveinek, lelkész- és hivataltársainak a mély bánatot s az utána vágyakozásnak elenyészhetetlen érzetét. Hogy mi volt Pap K. Sándor családjának, egyházának, egyházmegyéjének, barátjainak és a társadalomnak, azt csak azok érzik és tudják, a kik ép oly lángoló szeretettel, mély érzelemmel és fogékonysággal bírnak minden magasztos iránt, mint ő, ki életének 45 éves lelkészi működésének minden pillanatát a szó legnemesebb értelmében a közjónak szentelte. Élete a legfenségesebb elvnek: a jó Istenben való rendíthetetlen bizalomnak, igazságnak, hűségnek és szeretetnek vala szentelve. A mily erős volt jellemében a szilárdság, a határozottság, ép oly kimeríthetetlen volt szivében a részvét, szeretet és gyöngédség is. Azért paptársai őt igazán becsülték és szerették. A veszprémi egyházmegye tanítói pedig a szó valódi értelmében rajongásig vonzódtak hozzá, mint ki jeles paedagog, igazságos felügyelő, bölcs kormányzó volt és személyesen ismervén minden tanítót és munkálkodását: erkölcsileg jutalmazta, bátorította és biztatta őket a nevelés nagy és fontos munkájában. A veszprémi ev. ref. egyházmegye büszkén is mutathat tanítói karára: mert ez magasztos hivatásának teljes magaslatán áll. Pap K. Sándor Várpalotán született 1827. február 21-én, iparos nemes szüléktől. Itt végezte elemi iskoláit s a három alsó gimn. osztályt : a többit a pápai főiskolában, a theol. utolsó tanév kivételével, melyet a közbejött forradalom miatt nyilvánosan nem hallgathatván, nagybátyja Pap István esperes mellett Fámoson kápláni tisztet is végezve, készült el rá és tette le a vizsgát. Pápán élénk értelme és ernyedetlen szorgalmánál fogva kedvelt tanítványa volt Tarczy Lajosnak, ki akkor a hégeli bölcseletet tanította. Azon időben Baich nevű úri családnak három fitagja jött Pápára tanulni: Lázár,)Miklós és Efraim. Lázár