Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-05 / 36. szám

nemesebb férfias erényeknek példányképe: ott a magas Kárpátok bércei alatt, néhány órai kínos szenvedés után visszabocsátá nemes lelkét annak kezébe, a kitől azt vette. Szülőföldére visszaszállított hamvait oly tömeg kisérte nyugvó helyére, a minő temetést Hód-Mező-Vásárhely még soha nem látott. Temetése — ha szabad úgy szólanunk — a hű és igaz ember diadalmenete volt. A ki életében egészen a mienk volt: hamvaiban is velünk marad. Az ő poraira is meghozza virágait az új életre támadt tavasz. Vajha minden fűszál, mely nemes szivéből fakad, hirdesse nekünk, hirdesse a késő utódoknak, — a mire oly nagy szükségünk van — hogy van élet a test felett is, hogy magasztos példáján testre buzduljunk és nyomdokán haladjunk. Ez lesz emlékezetének maradandó dicsekvése! Pihenj kifáradt vándor csöndesen. Legyen emlékezeted áldott, mert hű és igaz valál, mind az idők végéig! Futó Mihály. IRODALOM. ** Föladatunk a polgári házassággal szemben, írta Bagossy Bertalan, székesegyházi hitszónok, képezdei tanár, Szatmár, az egyházmegyei hatóság jóváhagyásával, Reiser János kiadása. — A 279 lapra terjedő aktuális munka a szatmári r. k. püspök jóváhagyásával arra a kérdésre ad választ: mi a teendője a római egyháznak az új egyházi törvények által teremtett új viszonyok között. A conciliáns szellemben tartott munkából megtudjuk, hogy a róm. kath. papság is fog egyházi anyakönyvet vezetni az ő házi szükségeire; hogy az 1894. 31. t.-c. által polgári hatályoktól megfosztott szentszékek ezutánra sem szüntetik meg működésöket; hogy az új állapotokat tűrni kell és békén is el lehet tűrni, mert a polgári házasságnak épen a kötelező formája a legkedvezőbb az egyházra nézve. A vegyes házasságokra vonatkozólag a mellett argumentál a könyv, hogy reverzálissal minden vegyes pár összeadandó, de még a nélkül sem tagadható meg a »passiva assistentia*. Nyomatékkal hangsúlyozza, hogy »cultus disparitas* esetében a lelkész igyekezzék megnyerni a nem katholikus felet az egyháznak. A kihirdetésre nézve (a mi püspökeink javaslatával ellentétben) a háromszori előzetes kihirdetést sürgeti a könyv. Szóval ebben a munkában egyfelől közvetett cáfolata van az intransigens ultramontanizmusnak, másfelől hasznos és részletes utasítás foglaltatik a lelkészkedő római papság számára, de tanulhat belőle az evangeliumi lelkipásztor is. ** Szalay-Baróti A Magyar Nemzet Története című füzetes vállalatból most jelent meg a 20-dik füzet, melyben dr. Baróti Lajos az Anjouk korát — Róbert Károly uralkodását tárgyalja, melyet befejezve, Nagy Lajos király dicső uralkodása leírásába fog bele. A füzethez egy igen szép műmelléklet »Dezső vitéz föláldozza magát a királyért* (Molnár J. festménye) van csatolva. A szöveg közé nyomott képek a következők: Károly király pecsétjének előlapja. (Az orosz levéltárban őrzött eredetiről, mely a király egyik 1320-iki oklevelén függ, Károly Róbert pecsétjének hátlapja, flórenci arany.) Károly Róbert-féle arany forint. Károly Róbert ezüst garasa. XIV. századi magyar lovas főúr (Dörre Tivadar rajza a Képes Krónika nyomán). Bajor Lajos (Münsterben levő síremlékéről). János cseh király mellszobra. Kázmér lengyel király mellszobra. V. Károly császár mellszobra. Kezdő »L« betű N. Lajos 1365-iki oklevelén. (Az orsz. levéltárban Őrzött oklevél másolata.) ** Az 1848/49-iki magyar szabadságharc története című nagy munkának most jelent meg a 42-dik füzete, melyben Gracza György rendkívül érdekesen írja le Rózsa Sándor 1848-ki szereplését. Egészen új alakban látjuk, a hírhedett betyárt, a ki száz főnyi lovas csapatjával szörnyű pusztítást tett a fellázadt (rácok, szászok) közt. Igen szépek a füzet képei is; különösen érdekes a magyar bankópréselés maradványainak a bemutatása. A képek a következők: Osztrák hadi lobogó. Honvéd attila. Dunyow honvédezredes. Vécsev tábornok tábori látcsöve. Töltényláda a honvéd seregnél. Oláh prefektek kardja. A honvédség fegyverei. Az aradi ereklye múzeumban őrzött eredeti után. Bohusné Szőgyén Antónia. 1848/49. magyar bankóprés maradványai. Az aradi vár szükségpénze. Bem arcképe. Petőfi Sándor rajzolta. Pénznyugtatvány. ** Hornyánszky V. kiadványaiból megkaptuk : 1, Prot. árvaházi képes naptár 1896-dik évi folyamát, Kenessey Béla szerkesztésében, ára 30 kr. 2. Ó-szövetségi történetek. Szövegét a szentírás alapján a magyar nép számára versben írta Jámbor Lajos békési néptanító, 41 képpel, ára kötve 60 kr. Mindkét vallásos tartalmú kiadványt nemsokára részletesen ismertetjük. ** A Koszorú újabb sorozata. A m. pr. irodalmi társaság »Koszorú* című népies kiadványaiból egyszerre 10 újabb füzet hagyta el a sajtót. A füzetek XI—XX-ik sorszámmal vannak jelölve. XI. A bibliás asszony, elbeszélés, írta Kalocsa Róza; XII. A vadosfalvi pap, elbeszélés, írta Gsengey Gusztáv. XIII. Nádasdy Tamás grófék háztája, családi kép a 16-ik századból, írta Payr Sándor; XIV—XV. A vasárnap megünnepléséről, írta Csiky Lajos; XVI. Két püspök anyja, írta Vajda Ferenc; Névtelen hősök, írta Gsekme Ferenc; XVII. Ilonka, elbeszélés, írta Bányai Géza ; XVIII. Egy öngyilkos-jelölt, elbeszélés, írta Jámborné Székely Lilla. — XIX. Egy eltépett biblia-levél, írta Túri Farkas Imre; Földi mennyország, írta V. Krüzselyi Bálint. XX. Livingstone Dávid utazásai és felfedezései, írta Szabó Aladár. Minden egyes füzet ára 4 kr., az egész sorozaté 40 kr. Megrendelhető a főbizományos Hornyánszky Viktornál, Budapest, Akadémia bérháza. — A füzetek méltatására még visszatérünk. ** Felvilágosítás a Tompa reliquiák ügyében. E becses lap irodalmi rovatának vezetője Ferenci B. könyvkiadónak Tompa hátrahagyott papi dolgozataira hirdetett előfizetési felhívását bizonyos megjegyzésekkel kisérte, melyeket mint a reliquiák sajtó alá rendezője, szó nélkül nem hagyhatok. Ezek szerint azon dolgozatok volnának a reliquiák, melyeket Tompa a hatvanas évek elején megjelent 2 kötetes prédikációiból és 1867-ben kiadott halotti beszéd-gyűjteményéből kihagyott. Hát ez utóbbi már csak azért sem lehetséges, mert a hátramaradt dolgozatok között egyetlenegy halotti beszéd sincsen. Az egyházi beszédeket sem hagyhatta ki Tompa két kötetes művéből, mert azok oly nagy számmal vannak, hogy újabb két kötetet tesznek ki, tehát legföljebb azt lehet mondani, hogy nem rendezte sajtó alá. Ennek okát egyfelől a hatvanas évek közepén előhaladt szervi bajában, mely őt a papi functiók végzésére is alkalmatlanná tette, másfelől halotti beszédeinek és az Olajágnak ez időre esett kiadásában találjuk fel. Fentebbi okból magyaráz-