Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-05 / 36. szám

vételt tenni nem lehet« nagyon, de nagyon érdekes megjegyzéseket lehetne fűzni. Nem teszem; csupán a vallásoktatás jelen állapotát adom elő, a mint azt nem az alreáliskola hivatalos értesítőjéből vagy kimutatásából — mert ilyen közrebocsátva nincs — hanem legjobb tudomásom szerint ismerem. Első mód vagy kategória. Ide tartoznak a római katholikus és görög katholikus vallású növendékek, kiknek részére egy Kassán állomásozó római kath. csász. és kir. tábori lelkész (Gálffy Ferenc) van, mint rendes katekheta alkalmazva, ki egyúttal a magyar nyelvet is tanítja. Ez a tábori lelkész az intézetnek rendes tanára. Második mód vagy kategória. Ide tartoznak az ágostai hitvallású evangelikus és izraelita növendékek, a kiknek a helybeli magyar-német ágostai evang. lelkész, (Gsisko János) illetve egy helybeli izraelita tanító (Schwartz Lipót) adja elő a vallástant, rendes tiszteletdíjért (egy heti óráért évenként 50 frt) az ág. ev. lelkész heti két órán; az izraelita hitoktató óraszámát nem tudom, de legalább is heti egy órán. Harmadik mód vagy kategória." Ide tartoznak az evang. református növedékek (kik legalább is vannak annyian, ha nem többen mint az ágostai hitvallásúak ; a mieink az 1894/5. iskolai évben mintegy 20-an, az 1893/4. iskolai évben pedig mintegy 24-en voltak), kiknek a Budapesten állomásozó csász. és kir. ev. ref. tábori lelkész (Gonda Lajos) tanítja a vallástant, midőn állomáshelyéről Kassára lerándul s itt 2—3 napot tölt. Hányszor történik ez egy évben, bizonyosan nem tudom; de azt hallom, hogy csak kétszer évenként, tavaszszal és őszszel. Végre megjegyzem, hogy az ev. ref. vallású növendékek havonként egyszer el vezényel tetnek templomunkba, a vasárnap délelőtti isteni tiszteletre; a legközelebbi húsvét első napján pedig, három vagy négy növendék úrvacsorát is vett, először három éves ittlétem óta. így áll a vallástanítás dolga jelenleg a kassai csász. és kir. katonai alreáliskolában. Sine ira et studio adtam elő, legjobb tudomásom szerint. Részemről csak arra vagyok felettébb kíváncsi, hogy a leírt három mód vagy kategória közül vájjon melyik a katonai intézetekre nézve megszabott s általánosan kötelező módozat, melytől eltérni és kivételt tenni nem lehet. Jó lenne, ha valamelyik illetékes testület megkérdezné ezt a magas csász. és kir. közös hadügyminisztériumtól. Kassa. Révész Kálmán. KÜLFÖLD. Külföldi dolgok. (League of catholic Unity. Az üdvhadserege Japánban. Aix-la-Chapelle-i zarándokiások. A bostoni ker. ifjak egyesülete. Talmage.) A milyen régi a keresztyénségnek felekezetre való szakadozottsága, mondhatjuk, majdnem olyan régi az újraegyesülés vágya is. Talán sohasem jelentkezett ez a vágy olyan erővel, mint napjainkban. Nemcsak a hazai két protestáns egyház tagjait s nem is csupán a pápát foglalkoztatja ez az eszme, hanem másokat is. Az amerikai congregationalista, episcopalis, methodista és presbyterianus egyházak kiválóbb képviselői szintén mozgalmat indítottak meg az egyesülés érdekében. S hitsorsosaiknak az episcopalis püspökök által 1886-ban Chicagóban és 1888. Lambethben megállapított articulusokat, mint »megfontolásra méltókat ajánlják, a nélkül, hogy elszakadnának azon keresztyén testülettől, melyhez tartoznak, vagy ellenállni akarnának másféle egyesülési törekvéseknek«. Ennek az egyesülésnek alapja az apostoli és a niceai hitformák, a szentírás és a két sacramentom lennének; továbbá elfogadnák a történelmi episcopatust, a mint az a népek és nemzetek helyi viszonyaihoz képest kifejlődött. Az egyesülés egyik bajnoka, Bradford, hevesen megtámadta a konfessziókat. Azt mondja róluk, hogy azok »a holtak tételei*. S úgy meg vagyunk általok kötve, hogy a kik Krisztust akarják vallani, a hitvallásokat kénytelenek elfogadni. A keresztyénséget főleg a konfessziók szakgatták felekezetekre, mert az emberek különbözőképen vélekednek arról, hogy »Isten mit csinál az örökkévalóságban*. »Az életnek egyesítenie kellene. Krisztus a tő, mi vagyunk a veszszők*. Állításában van valami igaz. De nagy hevében feledi, hogy a hitvallásokat valódi szükségesség hozta létre. Az nevezetesen, hogy az emberek körvonalozva szeretik látni hitöket. Míg az emberek az absolut igazságot meg nem ismerik, míg különböző felfogásuk lesz az igazságról: addig mindig lesznek hitvallások, mert a közhitvallások útmutatók és kalauzok az igazsághoz. De lássuk mit mondanak az amerikaiak eme törekvésről. Ez annyival érdekesebb ránk nézve, mivel a nevezett egyházakat nem választja el egymástól olyan dogmatikai különbség, mint a két hazai protestáns egyházat. A fentnevezett amerikai egyházak többé-kevésbbé calvini irányúak, inkább csak az alkotmányformában különböznek. Az »Outlook« című szaklap ezt írja: »a leanbethi tételeket átvizsgáltuk, de azok szerintünk az egyesülést nem csak nem biztosítják, sőt elő sem segélik. Az egész protestantizmus elfogadja a szentírást, de ez nem akadályozza meg a szekták sokaságát. Minden evangeliomi egyház elfogadja a két ős hitvallást és a két sakramentomot, de azért még sincs egység. A görög, a római, az anglikán és a ref. püspöki egyházak mind elismerik a történelmi episcopatust; de azért még sincsenek egymáshoz közelebb, mint az egyes protestáns egyházak. Azon egységre kellene visszamenni, a melyet a konfessziók, symbolumok és kormányzási elvek romboltak szét. Egyesülés nem érhető el az által, hogy az ágakat összekötjük; hanem csak úgy, ha azok egy közös törzsből nőnek ki s meghagyatik számukra a szabad mozgás*. Az »üdv hadserege*, ez a szertelen szekta, most újabban Japán ellen intézett rohamot. A hódító hadjáratra induló kis sereg japáni nemzeti ruhákba öltözve indult útnak. Úti költségüket három egyén fedezte, adván rá 500 font sterlinget. Aix-la-Chapelle városka megélénkült. Németország-72