Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-05 / 36. szám

szelídséggel kifejtettem előtte az ünnepen való istenellenes munkának áldatlanságát, az embernek, állatnak egyaránt kívánatos testi pihenés, illetve lelki felüdülés szükségességét s az okszerűtlen munkabeosztás következtében vallott káraikat, továbbá a vallástalanság romboló hatását házi életűkben, a gyermekeikre is átragadt káromkodás bűnös voltát s általában a szülők vétkeinek a gyermek általi átörökléséből majdan várható szomorú következményeket: akkor az asszony sírva emelt vádat ura ellen, minden hiba és baj forrását férjében keresvén. Ekkor beszélni kezdtem neki a házastársak egymás iránti kötelességeiről, egyik félnek a másik jó útra térítése tekintetében fennálló kötelezettségeiről s keresztyén hitökben való növekedésűk végett az Ür háza látogatásának szükséges voltáról stb. — úgy, hogy az asszony végre teljesen elérzékenyülten fogadkozott mindezeknek megtételére s eleinte bár — ünneplő ruha hiányát emlegetve — szabadkozott, mégis megígérte, hogy férjével együtt már a legközelebbi vasárnapon el fog jönni a templomba. Én pedig, miután másnap az asszony — hitbuzgó testvérei rábeszélésére — megtakarított (?) fillérein bibliát, imádságos és más vallásos könyveket vásárolni jött hozzám s közbeesőleg férjével is beszéltem hasonló szellemben: egy egészen rájuk vonatkoztatott egyházi beszédet készítvén, a legjobb remények közt vártam a templomban megjelenésüket. E reménységemben szomorúan csalatkoztam. De ez a csalódás még nem bántott annyira, mint az a tény, hogy midőn pár nap múlva egy temetési menet élén házuk előtt mentem el, az asszony szájából oly iszonyatos káromkodás jutott füleimhez, hogy én szerettem volna elsülyedni. Sírt bennem a lélek, azonban az eset mégsem tudott csüggedtté tenni; sőt ez a szomorú tapasztalat is csak azon meggyőződéshez juttatott, hogy itt hatványozott lelkipásztori gondozásra van ugyan szükség, de még nincs minden elveszve. De jusson bár osztályrészünkül még sokkal több ezekhez hasonló szomorú tapasztalat, ha egyszer meggyőződtünk arról, hogy a lelkipásztori látogatásukkal a lelkek megnyerése és megtartása érdekében üdvös munkát végezhetünk: a nehézségeknek, bántó körülményeknek, nem szabad visszariasztani bennünket s nem szabad munkánk félsikerén, sőt időleges sikertelenségén elkedvetlenedve levenni kezünket a megkezdett jó munkáról. Ugyan hát »egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?« S ha talán harcra kellene szállanunk a szivek ellen, melynek épen békességet akarnánk nyújtani, jusson eszünkbe bátorításul Jézusnak szava: »Bízzatok! Én meggyőztem a világot!* Jussanak eszünkbe Idvezitőnk örökszép példázatai a magvetőről és a különböző szántóföldről: és ne kicsinyeljük fáradozásunk eredményét. Mi csak hirdessük az igét alkalmas és alkalmatlan időben, még a háztetőről is; hintegessük a jó magot, és bár igyekezzünk a talajt mindenütt jó gyümölcsöt termővé tenni, de ne bánkódjunk felettébb azon, ha a jó mag talán sziklás helyre vagy tövisek közé hullott. Gondoljuk meg, hogy emberé csak a munka, de az Isten az, a ki előmenetelt ád. Nem bízol erődhöz? Óh kicsinyhitű, mégis kétkedel? Lásd az Ur a félénk galileai halászból sziklahitü Pétert, a hitüldöző Saulból hitéért halni kész Pált tudott formálni. Bízd te is ő reá magadat és vésd szivedbe annak a nagy apostolnak, Pálnak nevezetes vallomását: »Mindeneket megtehetek a Krisztus által, a ki engem megerősít!* Úgy legyen! Ismerek egy tiszteletreméltó galambősz református lelkészt; egyházközsége apraját-nagyját ő keresztelte. Látnotok kellene azt a megragadó látványt, midőn a tisztes ősz hű életpárjával templomba menvén, ifjú, öreg töri magat, hogy megcsókolhassa ruhája szegélyét. S ha, ez a ragaszkodás nem a buta tömeg fanatizmusának kifolyása, sem pedig a rideg szoktatás eredménye, hanem a másként nyilatkozni nem tudó szeretet s hódoló tisztelet önkéntelen felbuzdulása. Tetszik neked e kép? Szeretnél egykor te is oly általános tisztelet tárgya lenni. Oh, nem kell annak eléréséhez különös bűverő! Az agg lelkész ismerősei, szerető hivei szives készséggel megadják a korukban csuda ritkaságszámba menő szép jelenség magyarázatát s egyúttal célod eléréséhez szükséges útmutatást e néhány szóban: E tisztes patriarcha igazi lelkipásztora volt nyájának teljes életében! —r—s. BELFÖLD. A bányai ev. egyházkerület közgyűlése. A bányai ág. evang. egyházkerület aug. 28. s következő napjain Budapesten tartotta rendes közgyűlését. Az előző napon tartott előértekezleteken Fabiny T. kerületi felügyelő ezekben jelölte meg a legfontosabb tárgyakat: ]. A horvát-szlavonországi ev. egyházak viszonya az anyaországiakhoz. 2. Egyházkerületi főjegyző választása. 3. Az új egyházi viszonyok között szükségesnek mutatkozó lelkészi utasítás. 4. A renitens turóci egyházmegyével szemben teendő intézkedés. A közgyűlést megelőzött isteni tiszteleten Bacliát Dániel imádkozott és a gyámintézelre offertoriumot gyűjtöttek. Magát a közgyűlést Fabiny Teofil felügyelő hatásos beszéddel nyitotta meg. Elmondta, hogy ez az első közgyűlése a kerületnek a zsinati törvényekalapján; sajnos azonban, hogy a nemzetiségi kérdés ide is betolakodván, a közgyűlés csonkítatlan megtartását megakadályozza, mert a turóci egyházmegye, melyet az új egyházi törvény a bányai kerülethez csatolt, nem akarja magát képviseltetni a közgyűlésen, sőt az átcsatolás ellen tiltakozik. Az egyházkerület arra fog törekedni, hogy szeretettel vonzza magához az ellenzékeskedőket; de ha kell, erélyes intézkedéssel is érvényt tud szerezni az egyház királyilag is szentesített törvényeinek. A mai időben, úgy mond. minden egyháztagnak fokozott buzgósággal elő kell mozdítani az egyház föivirágzását, minek nem annyira az egyház külső ellenségei állnak útjában* mint azok, a kik az egyházi törvényeknek ellenszegülnek vagy hitközönyösségök által az egyház közszellemét demoralizálják. A tetszéssel fogadott megnyitó után Bachát Dániel főesperes indítványára az egyházkerület lelkészi főjegyzőjévé egyhangúlag Scholcz Gusztáv budai lelkészt választották meg, ki azonnal esküt tett és székét elfoglalta. Sárkány Sámuel püspök évi jelentésében részletes és hű képét tárta föl az egyházkerület mult évi egyházi és iskolai életének, egészben véve mindkettőt kielégítőnek jelezve. Közigazgatásilag legfőbb eseménynek a kerület új beosztását mondta, melynek folytán a kerület eddig kilenc, most hét esperességbol áll; de így is csonka a közgyűlés, mert a turóci csperesség renitenskedik, a horvát-szlavonországi egyházak pedig az illetékes bányakerületi és bács-szerémi elöljáróság rendeleteit egyszerűen visszautasítják. Ezekre nézve a püspöki jelentés oly intézkedések tételét kéri és indítványozza, hogy az egyházi közigazgatás menetét zavaró eme szabálytalanságoknak vége vettessék. A második napon bizottságok üléseztek és gyámintézeti isteni tisztelet és közgyűlés tartatott gyűlési és nem gyűlési tagok élénk részvételével