Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-24 / 4. szám

a gyülekezetet megnyerjék ahhoz tanúul, s kikérjék arra kísérőül a hitrokonok imádságát. A római jog szempontjából először nem volt ez okvetlenül szükséges, de a mint a nyugat-római egyházban a IX. századtól fogva a frank törvények léptek előtérbe, ezek már kötelezővé is tették a házasság nyilvános kihirdetését, még pedig nem annyira vallás-erkölcsi, mint inkább rendőri szempontból, hogy annál inkább tudomására jusson az egyház az esetleges házassági akadályoknak. A 4-ik Interáni zsinat 1215-ben kötelezővé tette ezt az egész római katholikus anyaszentegyházra nézve, bárha bizonyos, hogy ezen egyházi törvény általános életbe lépéséről még azután is sok ideig nem lehetett szó, s csak a tridenti zsinat után terjedt az el, kivétel nélkül mindenütt, ezen egyházban. A protestáns egyházak ellenben eleitől fogva mindenfelé rendelkeztek a házasságok egyházi kihirdetésének föltétlen foganatosításáról. A házasság egyházi kihirdetésének kettős célja van: egyházi vagy vallás-erkölcsi és polgári, vagy rendőri-Amaz a gyülekezet áldó imádságát akarja igénybe venni az új házasságra, midőn mintegy bejelenti ezt neki; emez pedig egy esetleg élő harmadiknak igényeit akarja biztosítani, s a netalán feriforgó házassági akadályt akarja földeríteni. A polgári házasság behozatalával az egyházra nézve e második szempont figyelembe vétele legalább nálunk protestánsoknál, föltétlenül elesik. Ezentúl hazánkban nem a lelkészek lesznek felelősök azért, ha esetleg olyan felek kötnek egymással, dispensatio nélkül, házassági szerződést, kik között valamely bontó vagy tiltó házassági akadály van (11. és 17-ik §-ok), hanem felelős lesz ezért az illető polgári tisztviselő. Erre nézve azonban aligha nem különbség lesz a protestáns és a római, görög-katholikus, és a görög-keleti egyházak lelkészei között. Láttuk ugyanis legutóbbi cikkemben, hogy az új törvény nem respektálja ezen egyházaknak azon kánonjogi szabványát, mely a házassági akadályt úgy a rokonságban, mint a sógorságban egész a négy, illetőleg a harmad-negyed ízig kiterjeszti. Ha már ezen egyházak a polgári házasság behozatala után is fenn akarják hazánkban tartani eddigi kánonjogi ezen elvüket: akkor náluk a papnak ezután is nézni kell az egyházi esketésre jelentkezőknél azt, hogy vájjon nincsen-e köztük harmad- vagy negyedízi rokonság és sógorság (két fok rokonságig a polgári tisztviselő felelős), avagy nincsen-e hát köztük, miről szintén legutóbbi cikkemben szólottam, lelki rokonság, s ha van, míg az meg nem szűnik, nekie az egyházi kihirdetést nem lehet végrehajtania. De hát ez az ő dolguk lesz. Mi térjünk vissza tárgyunkhoz. Ha a polgári házasság behozatalával egyházunkra nézve elesik is a kihirdetés azon alapja, hogy földeríttessék ez által valamely házassági akadály: annál fontosabbá válik azokra nézve, kik egyházi esketést is kivánnak, azon második szempontnak kellő méltatása, hogy egyházi kihirdettetésök által ők a gyülekezet áldó imádságába akarják magukat ajánlani. A háromszori egyházi kihirdetésnek nem lenne többé értelme, s megelégedhetünk azzal, ha hivatalos tudomást vévén előbb a polgári hirdetés megtörténtéről, vagy folyamatban lételéről: mi csak egyszer hirdetünk. És ha a házasulandók nem ugyanazon a helyen laknak, bővebben nem fejtegetendő okokból elég csak azon helyen hirdetni ki az egyházilag is esketendőket, a hol ők mint házaspár esküdni fognak, úgy a mint ezt a németországi evangélikus egyházban látjuk. Ugyancsak Németországon azonban a római katholikusok már háromszor hirdetik ki az egyházi esketésre is jelentkező házasfeleket. Angolországbari és Irlandban az anglikán egyházhoz tartozó s egyházi esketésre is jelentkező feleket háromszor hirdetik ki a gyülekezeti templomban, míg Skóciában — úgy látom — elég az egyszeri kihirdetés. Érdekes lehet megismernünk az anglikán egyház szertartási könyvében (The book of Common Prayer) előírt eljárást, mely következő: »Elsőben is valamennyi házasítandót ki kell a templomban három különböző vasárnapon, a reggeli, vagy (ha nem volna reggeli) a délutáni isteni tisztelet alkalmával hirdetni, közvetlenül mindjárt a második bibliai lecke után, a pap így szólván a szokásos mód szerint: Kihirdetem az N. és N. közötti házassági szövetséget. Ha tudtok valami okot, vagy valamely igazi akadályt, a mely miatt ezen két személy nem volna összeköthető a szent házasságban: nyilatkoztassátok azt ki. Ez a felszólításnak első (második vagy harmadik) ideje. És ha a házasulandó felek más-más gyülekezetben laknak, a kihirdetésnek mindkettöbben meg kell történnie, s az egyik gyülekezeti lelkész nem szentesítheti köztük a házasságot a másik gyülekezet lelkészének a háromszori kihirdetésről szóló bizonyítványa nélkül.* Nos hát mi természetesen nem a fentebbi formula szerint fogunk hirdetni, de valamit talán mégis átvehetünk majd abból. Közben azonban jegyezzük meg, hogy a házasság egyházi megáldása akkor és úgy a legtermészetesebb, h a polgári tisztviselő előtt való szerződés megkötése utáa a házasfelek egyenesen a lelkészhez mennek egyházi esken tésre, de a polgári házasság, igénytelen nézetem szerintteljesen megengedi azt is, hogy az illető felek bármikor későbben is igénybe vehessék, házasságuk megáldatása céljából, az egyház szolgálatát. Csak mostanában olvastuk Olaszországnak méltán nagyhirü miniszterelnökéről, Crispiröl, hogy leánya férjhez menetele előtt ő is meg akart feleségével egyházilag is esküdni. Hogy megtette-e már, vagy hogy mostani nehéz helyzetében egyáltalában megteszi-e: azt nem tudom, de a fentebbi hír igazsága mellett az ránk nézve nem is lényeges dolog. A kihirdetési formula, melyet használandunk, mindenesetre más lesz azonban, ha olyan párt hirdetünk ki, mely a mi esketésünk után kezdi meg a házas életet, s más, ha már régebbi házasok jelentkeznek nálunk kihirdetésre, illetőleg esketésre. Eddigi, meglehetős száraz kihirdetési formulánknak: »Házasulandók hirdettetnek először (másodszor, harmadszor) : N. N. stb. eljegyezte stb.« : az új viszonyok szerint mindenesetre módosulnia kell. Melegebb, egvháziasabb, vallásosabb hangot kell egyházi kihirdetésünknek fölvennie. Az olyan párokat, kik a mi esketésünk után kezdik majd el a házasélet folytatását, például talán ilyenformán lehet majd kihirdetnünk: »Kihirdetem a keresztyén hívek előtt, hogy N. és N. (itt leírjuk születési helyüket, eddigi helyzetűket stb. úgy a mint eddig volt), házassági szövetségre óhajtván lépni, egyházunk áldó imádságát is kikérik magokra s esketésre jelentkeztek lelkészi hivatalunkban. Legyen ezen keresztyén testvéreink házassági szövetségén a kegyelem Urának és Istenének áldása! < A hol egyszerre több párt kell kihirdetni, ott az illetők neveit egymás után mind felsoroljuk, s azután mondanők, a mi az előbbi formulában a nevek után következik.