Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-11 / 28. szám

mával minden egyházban meghagyta, hogy a lelkészek továbbra is csak úgy vezessék az anyakönyveket, mint eddig; további magunktartására nézve pedig legközelebb részletes utasítás fog közzététetni a Baldácsy-bizottságban résztvett prot. püspökök és főgondnokok értekezletéből, mely utasítás a többek közt a stólára nézve azt fogja tartalmazni, hogy miután a polgári esketéshez a mi híveink az anyakönyvi kivonatokat okvetetlen ki kell. hogy vegyék a helybeli lelkésztől, holott eddig e kivonatokra nem volt szükség, tehát e kiadványok ára fejében végezzük az egyházi esketést ezentúl ingyen, vagy legalább is legyen ú. n. >szabad stóla*. A mi a felolvasott értekezést illeti, az abban foglalt eszmék, javaslatok kiadatnak a választmánynak; maga a felolvasás esetleg hírlap útján közzététessék, de az egyházmegyei levéltárban mindenesetre megőriztessék. Még három felolvasás volt hátra, de ezúttal már csak Biczó Pál leikésztársunkra kerülhetett sor. a ki ez alkalmat használta fel arra, hogy a vértesaljai egyházmegyének általa írt monográfiáját, melyen évek óta annyi fáradsággal dolgozott, az értekezlet szine előtt átnyújtsa esperesünknek. Nagy éljenzést kapott jutalmul terjedelmes művéért, mely a mult egyházmegyei közgyűlés határozatából két bírálónak fog kiadatni. Biczó Pál barátunk felolvasása elején azt a kérdést vetette fel: van-e szükség ilyen lelkészi vagy egyházi értekezletekre s az felelte: nincs (Később visszavonta e véleményét.) (?) A pápás egyház 400 év óta ostromolja ev. egyházunkat, s nem győzhette le; ezután sem fogja legyőzni, csak legyen az egyház tagjaiban hit, áldozatkészség. Baj, hogy ez sok helyen megfogyatkozott; szükség tehát, hogy buzgóbb szolgái legyünk az Úrnak; de mindezt nem a lelkészi értekezlet viszi véghez. Aztán áttér arra. hogy templomi szolgálatainknál miképen járjunk el ? Felelet: hogy a lelkész ne olvassa, hanem szabadon mondja beszédeit, a prédikálást a tanítókra ne bízza, ugyanazon beszédet ismételten ne mondja el; magyarázzon bibliát télen hétköznap is, vasárnap d. u. pedig a heidelbergi kátét, mert híveink hitöket nem is ismerik; a konfirmációi oktatást maga a lelkész vezesse s az ünnepélyes szertartást mindig délelőtt végezze. A lelkész társadalmi működéséhez sorozza az értekező a vallásos esték tartását is, a mely szerinte faluhelyen nem épen szükséges, hanem a helyett hozza be a lelkész gyülekezetébe a téli felolvasásokat, melyeket ő már évek óta gyakorol; alapítson iskolai vagy népkönyvtárt, ellenben kaszinót nem! Ha így egyedül híveinek él, községi gyűléseken, lakodalmakban részt vesz, a betegeket meglátogatja, a szórványokat felkeresi, a halottakat kikíséri stb., akkor felel meg hivatásának. De a belmissziói munkára idő kell, azért a pap ne túrja a földet, ne vadásszon, ne kártyázzék stb. s akkor nem szükség lelkészi értekezleteket tartani. E felolvasást is megéljeneztük, de aztán e sorok írója rögtön megjegyezte: hogy ha pedig ma egyházi értekezletre össze nem jövünk, hol lett volna alkalma kedves kollegánknak e szép buzdító szavak elmondására! Ép az a célja ez összejöveteleinknek, hogy hivatásunkhoz új erőt, új kedvet merítsünk az egymással való érintkezésből! . . . De hogy ez egyházi értekezletek céljokat minden tekintetben el is érjék, ahhoz bizonyos gyakorlati tapasztalatra van szükségünk. Majd megjő ez is idővel. Biczó barátunknak a papokra vonatkozólag mondott őszinte szavait egyes társaink rossz néven vették s egyik kollegánk meg is jegyezte, hogy ő lelkész s nem ilyen vegyes közönségű egyházi értekezletet óhajtott, értvén alatta azt, hogy a lelkészi kar fogyatkozásai ne vitessenek a nagy közönség elé. Ám ha egyházunk intéző férfiai a zsinati értekezlet alkalmával ily formában kívánták megvalósítani a közóhajtás tárgyát képezett lelkészi értekezletek eszméjét: most már nyugodjunk meg az ő bölcsességökben s igyekezzünk ez egyházi értekezleteket úgy szervezni és rendezni, hogy azok által mind a lelkészi kar önmívelődése s hivatási készsége előmozdíttassék, mind pedig az általános vallási megújhodás eszközölhető legyen. Remélem is, hogy ha a kezdet nehézségein túl leszünk, majd menni fog ez a dolog magától. Végül indítványok következtek. Esperesünk azt indítványozta, hogy állítsunk fel egy »szeretet-persely «-t, melyet minden összejövetel alkalmával kitennénk s a begyülendő pénzből egyik-másik jótékony célt mozdítanánk elő. Egyhangúlag elfogadtatott s rögtön valósíttatott is. a mennyiben az értekezlet végeztével a templom ajtajába kitett tányérban összesen 17 frt 66 krnvi szeretet-adomány gyűlt össze. A másik indítvány V. Balogh Lajos társunké volt s lényege az, hogy az egyházmegyei értekezlet indítson országos mozgalmat arra nézve, hogy a ref. egyház kebelében az egyetemes adózási rendszer a királyi állami egyenes adó után hozassék be. Kiadatott a választmánynak. Ezek után dr. Szabó Aladár űrnak egyhangúlag jegyzőkönyvi köszönetet mondanak szíves megjelenéseért, s Mészöly Pál lelkésztársunk záró imája után a 90. zsoltár első versének lelkes eléneklésével ez első egyházmegyei egyházi értekezletünk véget ért. Adja Isten, hogy a miről oly áldásos eredményeket vártunk és várunk vallásos s egyházi életünkre nézve: ezek az egyházi értekezletek országszerte szerveztessenek s magasztos céljokat hova-tovább el is érjék! Lévay Lajos. EGYHÁZ. Egyházi aranykönyv. Munkácsy József,, kassai buzgó ref. preshyter a kassai templom homlokzatát átalakíttatja, tornyát pedig eddigi kétszeres magasságára emelteti saját költségén. Az eperjesi ev. theologiai ifjúsági belmissziói egyesület hozzánk beküldött jelentését örömmel olvastuk át s belőle kiemeljük a kövétkezőket: Az egyesület célja egyes belmissziói s társadalmi fontos kérdések megbeszélése és megvitatása s így a papi pályára készülő ifjaknak tájékoztatása és útbaigazítása arra nézve, miképen kelljen egyes belmissziói feladatokat az életben megvalósítani. Hogy ezen kitűzött célját az egyesület elérhesse, időnként összejöveteleket tartott, mely alkalmakkor mindég egy-egy kérdés a megbeszélés s megvitatás tápgyát képezte. Összesen két rendes, egy rendkívüli gyűlést és 11 összejövetelt tartott, mely alkalmakkor a következő tárgyak felett tartatott részint felolvasás, részint szabad előadás: 1. A hitelszövetkezetekről (szabad előadás). 2. A diakonissza-intézményről. 3. A börtönügyről. 4. A felolvasásokról. 5. A belmisszió hatásköréről. 6. A szabadon bocsátott rabok gondozásáról. 7. Az egyházi dalárda kérdéséről (szabad előadás) 8. Néhány szó stettini élményeimről. 9. A gyermekistentiszteletről. 10. A szociális mozgalmakról az Alföldön (szabad előadás). 11. Egy kültagnak levele első segédlelkészi tapasztalásairól s belmissziói munkálkodásának sikertelenségéről. Minden felolvasás és szabad előadás megbeszélés tárgyát képezte egy-egy összejövetelkor. De nemcsak felolvasások s előadások által igyekezett az egyesület tájékozódni a belmissziói feladatok iránt, hanem a gyakorlati életben meg-