Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-20 / 25. szám

mikor az egyház a telkein levő épületek egyikét imaházzá, másikát pedig bérházzá alakította át. Az imaház félszerelése a körülményekhez képest, elég díszes volt, sőt az áldozatkészség ellen sem lehetett panasz, mert a fölszerelési költségek legnagyobb része adományokból fedeztetett. Az úrasztalára egy szép terítőt és egy díszes ürasztali ezüsttányért rétyi Antos János és neje báró Radák Katalin ajándékoztak. Nagy József és neje Hollósi Teréz pedig szép ürasztali ezüst kelyhet. 1869. évtől kezdve Hubay Ferencz megyei törvényszéki biró áll az egyház élén, mint főgondnok. Az isteni tiszteletet illetőleg a tószegi lelkész, néhai Molnár János szolgálatával éltek leginkább, a ki a sátoros ünnepek alkalmával bejött Szolnokra, de csak akkor, mikor az üt járhatósága engedte. 1871. év óta a hívek gondozása kedvezőbb stádiumba jut; u. i. Nagy Bálint, a budapesti ref. theologia végzett növendéke, mint a Hubay gyermekek nevelője először minden két hétben, utóbb hetenként rendszeres istentiszteletet tartott. 1872. évben tárgynyeremény sorsjegyek kibocsátására nyert engedélyt az egyház, azonban a közöny miatt az nem hozta meg a reá fordított fáradság jutalmát. Nagy Bálint két és fél évig működött Szolnokon s utána körülbelül négy évig ismét a tószegi lelkész, Molnár Gyula gondozta a híveket, míg végre az 1880. évben Török Lajos helyettes lelkész ideküldetvén, az az önálló anyakönyvvel felruházott leányegyház, az abonyi egyházhoz csatoltatott mint filia. 1881. évben adminisztrátorul Djenizse Antal rendeltetett ide, ki alatt az egyházi élet kezdett mindinkább fellendülni, mind határozottabb irányt venni. Újra szerveztetett a presbyterium s főgondnokká a buzgó Reinheimer Károly helyett az egyház történetében örökké felejthetetlen Hajdú Sándor, vármegyénk volt alispánja választatott meg s már a következő évben (1885.) kimondja az egyház a templomépítés szükséges voltát s e célból megkezdődött a gyűjtés részint a megyében, részint a hívek között a helyettes lelkész által. Azonban a tevékeny, buzgó helyettes lelkészt a legszebb reményekkel kecsegtető munka kezdetén a halál angyala kiragadta az élők sorából 1886. okt. 4-én, kinek legyen áldott emléke. A boldogult helyébe szeretett püspökünk, Szász Károly csekély személyiségemet volt kegyes adminisztrátorul iderendelni. Felbátoríttatva a szives fogadtatás által s egyszersmind tekintetbe véve az egyház anyagi erejét, volt. u. i. 5000 frt egyházi vagyon és 1500 forint templomépítési alap, azon indítványnyal léptem fel, hogy az egyházat anyaegyházzá tegyük. Az indítványt tett követte, s 1887. szept. 18-án az egyháznak már rendes lelkésze volt. Az anyásítás fordulópontot képezett egyházunk történetében, a felsőbb egyházi hatóságok s azok fejei, szeretett esperesünk s egyházmegyei gondnokunk, nagy érdemű püspökünk s kerületi főgondnokunk figyelme felénk fordult, mert életjelt s még inkább életrevaló képességet mutattunk. Az ő közreműködésük folytán megnyílnak előttünk a segélyek forrása, az államsegély, Baldácsy-alap, országos ref. közalap s templomépítési alapunk egyre növekedett.; de megnyílt a felekezeti különbséget nem ismerő felebaráti szeretet erszénye is és a hol zörgettünk, megnyittatott az ajtó s a hol kértünk, nem utasítottak el üres kézzel. Örök hálával kell megemlékeznünk e város intelligens római hath. és izraelita lakosairól, kik ha jótékonycélú mulatságokat rendeztünk, mindig tüntetőleg támogatták azt, ha pedig gyüjtő-ívet bocsátottunk ki, nem mulasztották el azt nemes adományaikkal kitölteni; csaknem úgy tettek és éreztek, mintha maguknak akarták volna építeni e templomot. A város négy, illetve öt pénzintézete pedig annyira ment támogatásával, hogy állandóan ott szerepel egyházunk a segélyezettek között. De támogattak a vidéki pénzintézetek és egyesek is nemes adományaikkal. 1891. évben pedig Szász Károly püspökünk és gróf Tisza Lajos főgondnokunk jóakaratú támogatásával az országos ref. közalapból 8000 forint segélvkölcsönt nyertünk, melyet 1.'/2

%kal 32 év alatt kell letörleszteni. Ugyancsak 1891. évben gróf Tisza Lajos egyházkerületi főgondnoknak és Antos János gondnoknak több éven keresztül tartó hosszas fáradozás után sikerült a m. kir. kincstártól megszerezni, az akkori miniszterelnök és pénzügyminiszter dr. Wekerle Sándor jóakarata folytán, ezen jelenlegi telkünket a rajta levő két házzal együtt 6000 frt kedvező árért (a két ház és a telek megér 20,000 frtot), mely ár lefizetésére utólagosan ugyancsak dr. Wekerle Sándor figyelmes jóakaratából azt a kedvezményt nyertük, hogy azt 20 év alatt kamat nélküli egyenlő részletekben fizethessük ki. A nagy volt kormányférfinak itt sem mulaszthatom el a leghálásabb köszönetünket nyilvánítani. Már előbb egy évvel Hajdú Sándor főgondnok buzgalma folytán a vármegye közönségétől nyertünk a Tiszaiadnál és a Zagyva torkolatánál egy telket, melyet később a városnak eladtunk 1500 frtért; úgy a megye közönsége, mint szintén városunk azon nagylelkűsége, hogy miután templomtelket nem kértünk, segélyül 2000 frtot, valamint a telkünk keleti oldalán 80 • öl telket adományozott, a legnagyobb hálára köteleznek bennünket. Tehát három telkünk volt s végre is úgy határoztunk, hogy ezen a mostanin építjük fel a templomot s a régi telket, a melyen most a Nemzeti szálloda van, eladtuk 12,000 frtért. Már ezen eladás előtt 1890. évben a templomtervre a pályázatot a mérnöki és építészeti egyesület által megépíttettük, melyre beérkezett mintegy nyolc pályamunka, melyek közül a mérnöki és építészeti egyesület, mint absolut becsüt Sztehlo Ottó műépítész tervét ajánlotta kivitelre. Ezen terv úttörő is, a mennyiben először próbálkozik a szerző az ötszöget — mint. a protestáns istentiszteletre, hol a szónoklat a legfőbb — legpraktikusabbat megvalósítani. Hogy mennyire .sikerült ez Szthelonak, ítélje meg a szemlélő nagy közönség. Az első terven kevés változtatás is történt, nevezetesen gróf Tisza Lajos azt ajánlotta, hogy vakolás helyett roban burkolatot nyerjen a külső falazat, a mi a templomot természetesen drágította. így hozott ki végre Sthelo 34,389 frt 26 krt a költségvetésben. Azonban a hosszas hirdetés és alkudozások után sem akarta senki fölépíteni. Végre Kocsis Lajos aradi építész az 1893. szeptember 23-án kötött szerződés alapján 36,000 frtért kezdte Sztehlo eszméjét megtestesíteni. Az építést azonnal megkezdte s 1.893. év végéig a karzati magasságot érte el. 1894. év tavaszán ismét hozzáfogtak az építéshez, de márc. 21-én a munkások zaját egyszerre elnémítja a félig épült templom állványaira kitűzött fekete zászló, mely hirdette, hogy szent és nemes törvekéseink leghívebb támasza és bajnoka, az egyháznak egy évtizeden keresztül buzgó főgondnoka, Hajdú Sándor, kinek minden vágya és törekvése az volt, hogy az Úr házát megépíthessük, csaknem közel a célpontnál kidőlt az élők közül, hagyván maga után gyászt és fájdalmat. Legyen emléke áldott s örökre felejthetetlen közöttünk! A veszteség mellett nagy nyereségünk volt az, hogy a presbyteriumban volt egy tag, a ki szakképzettségét is az Ur oltárára hozta s fáradtságot nem ismerő igazi Aroni buzgósággal dolgozott az Úr házának megépítése körül. E férfiú Kovách Lajos államépítészeti főmérnök, a ki már előbb átalakíttatja és nagy mértékben kijavíttatja az egyház bérházát, utána a paplakot, vezeti a templomépítést, ellenőriz, megfigyel és mér mindent, vezeti az építési naplót, szabályozza az egvházfelket és temetőjét, meg-