Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-20 / 25. szám

sunk föl erre nézve valamely, mindenesetre elfogadható nózpontot. Vinet-1, kit fentebb emlegettem, francia nyelvi tanszékből hívták meg Lausanne-ba gyakorlati theologiai tanárnak, s jeleztem már röviden, hogy mit tett ő, mivé lett ő egyházában. Absurdum volna tőlem a magam igen kicsiny, nagyon is igénytelen személyét az ő nagy alakja mellé állítani ; de annyit mindenesetre mondhatok, hogyha én külföldön három éven át teljes tudatossággal mindig a gyakorlati egyházi életet tanulmányoztam; ha itthon, Isten kegyelméből s a tiszántúli egyházkerület jóakaratából immár teljes 17, avagy mint rendes tanár, 14 év óta a gyakorlati theologia tanára vagyok, kinek tehát becsületbeli, kötelességszerű hivatásom a gyakorlati egyházi élet dolgait folyton szemmel tartanom, s azoktól sohasem is igyekeztem magamat távol tartani, mert éveken át — öt évig — folyton végeztem segédlelkészi teendőket s voltam fogházi lelkész is: bocsánat, én nem egészen y>az elmélet kathedrájáróUc beszélek, mert ón nem vagyok elméleti tudós, nekem van valami érzékem és tudásom a gyakorlati egyházi dolgokhoz is. Ha nem volna: úgy gondolom, nem is tudnám magamat fentartani gyakorlati theologiai kathedrámon. Es aztán ne is féljünk olyan nagyon attól az elmélettől. Lliszen nem úgy van-e, hogy a gyakorlat teremtette meg az elméletet?! Megteremtette pedig önként, saját természetes folyománya gyanánt. De az is nem úgy van-e, hogy az elmélet mindig ós mindenütt tisztítólag, nemesítőleg hat vissza a gyakorlatra ?! Ebből eredve, ismeri ennek gyöngéit, fogyatkozásait, s fölemeli intő ujját ott, hol annak szükségét látja. Es még tekintetbe veendő az is, a mit fentebb már érintettem, hogy épen a szóban forgó gyakorlati kérdéseket illetőleg bizonyára nekem fog igazat adni a nagy közvélemény, mely pedig szintén nem az elmélet szürke szemüvegén át nézi lelkészeink hivatási munkáit. Csiky Lajos. Vizitáeiói észlelések. A kálvinista egyház törvénye kötelezi az esperest egyházmegyéje gyülekezeteinek évenkénti meglátogatására és észleléseinek feljegyzésére. Ez az úgynevezett Látogatási Napló. Hogy ezt a Naplót milyen fontosnak, kötelesnek tartja a közönség, már csak abból is kitűnik, hogy a közgyűléseknek első és fő tárgya mindég ez. Sok szép buzgóság, áldozatkészség szerénykedik abban a Naplóban! Mily kicsinyek nőnek abban nagygyá! Nincs a világnak Naplója, melyben annyi életrevalóság lenne, mint ebben, úgy hogy az egyház történelme — a belsőt értve — egyedül, ezen Naplókból írható meg egykor. És ha az esperesek nem lennének annyira munkával agyonterhelve, vagy legalább káplántartást nyerhetnének, megtehetnék, de meg is tennék e Naplók kivonatolását, összehasonlítva a multat a jelennel. No, én azt hiszem, a régi Naplók több külső vallásosságot, de a maiak több belső vallásosságot beszélnének. Ezeket látva, nem félek én az egyházpolitikai törvények végrehajtásától, a nép igaz, értelmes és ismeri az ő Urát. Csodaszerü volt a manna, a sinai hegy törvénye, csodaszerű az első keresztyén pünkösd eseménye, de csodaszerű ám az is, a mit a Napló beszél, hogy egy kis, 147 lélekből álló tilia megvesz templom-és iskolahelynek 7000 forinton egy nagyfejű katholikus főúrtól egy nagy épületet — az uradalmi nagy vendéglőt — és ... az árát megfizeti kevés segítséggel. Ma már csak 1600 frttal tartozik s van gyönyörű, nagy hegyen épült temploma, iskolája. Valódi dunántúli specialitás ez. Csak nyolc gazda van benne. A gondnok vegyes házas, a pénztárnok — mert ez is van ám — vegyes házas és mégis előremenés van. Nem tagadom, hogy sokszor nyert segélyt, majd ő Felsége kegyéből, majd a kerület, majd az egyetemes konventtől, de mégis fő, az életrevalóság! Azt is látom, hogy a kis alap az ilyen kicsiny, buzgók segítésére való. Ha ez a kis gyülekezet tőkekamatsegélvt nyerhetne 1600 frt erejéig a konventtől, véglegesen meglenne alapítva és a törlesztésre biztos fedezete van bérházában. Gyümölcsről beszélek a pápai egyházmegyében, mely hajdan anyaegyház volt, de még most is él, habár megfogyva is. Tapasztalásom, hogy a kicsinyek buzgóbbak, erősebbek, mint a nagyok. Soha itt hátralék! Soha itt panasz! S a mi van, eligazítja az a négy presbyter. Az is unicum ám, az a presbvter ember. Iskolát nem tanult, mégis értelmes. Van egy gyülekezet, a hol a lelkész kevéssé kormányra képes, úgvszólva gyermek, hanem a presbyterek! Le a kalapot előttük! 19 éve vizitálok náluk, de a 263 lélekből álló gyülekezet soha panaszra okot nem adott. Ma 900 írtig iskolát alakít át. Van tőkepénze, van öntudata. Pedig nem születik benne évenként több 10 gyermeknél s nincs több iskolábakötelezett 30-nál. Bámulja az ember azt a kálvinista virtust. Ne hagyd magad! A pápai egyházmegyében ismerik ezt a jóhírű egyházat a Bakony északi ölében. Most már én elgondolom, mily lenézve olvassa e sorokat Hódmezővásárhely, Debrecen. Budapest, Szentes lelkésze. Ott 40 ezrek, itt csak százak! Oh. Dunántúl 1000 lelkes egyház, már föltartja a fejét, de még a 263-as sem enged, de még a 147-es sem ám, de még a 124-es sem. Van erre nekünk kádenciánk. Ütünk vele. Az a 124-es olyan szép templomot épített egy német ajkú községben, hogy még a pápai urak is kimentek megnézni, pedig nincs több gazda, mint Bene uram, meg Szabó uram, ezekkel azután jóizűet is paroláz ám vizitáláskor az esperes. Meg is várják ám! De meg is érdemlik. Ezzel az egyházzal is sok jót tett az egyetemes konvent. Nemcsak Ceglédnek, hanem nekünk is van ám kéttornyú templomunk. Kálvinista templomunk! Még pedig igen ízléses. S az a gyülekezet ezenkívül épített 5000 frtos lelkészlakot; most Ielkészlakot, cserepes iskolát, templomát körben, az országút mellett rácsos kőfallal keríti be. No ez már csak népies egyház lehet ? kíváncsiskodik a nagy gyülekezeti tag. Bizony nincs Kt. Lakon több 300 léleknél! Hanem van eszes, gondos lelkésze, ki még korcsmát is szerzett gyülekezete számára a régebbi időben. Nem kell lenézni a közkatonákat! a kicsinyeket! Értem az egyházat. Vecseszék hires szék volt hajdan. Külön törvényszéke a győri püspök jogfenhatósága alatt. Ma csak egy kis Vecse nevű község őrzi e nevet. S van benne kath., luth., ref. templom, csoda hogy unitárius is nincs. És mind a három kicsiny, mind a három szegény és ezek között tán leg-