Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-13 / 24. szám

állítani az egyház egységét, valamennyi elszakadt felekezetet beleolvasztani, hogy győzhetetlen legyen a közeledő társadalmi háborúban. Oroszországban azon fáradozik, hogy elismertesse a Vatikán erkölcsi tekintélyét; Angliában az anglikán egyházzal fegyverszünetet, a keleten pedig a sizmatikus egyházzal egyezséget akar kötni. Milyen hatalmas is volna Róma, ha a föld valamennyi keresztyéne fölött uralkodnék! És épen ebben nyilatkozik meg a leghatározottabban XIII. Leo pápa szociális eszméje. Még perugiai püspök korában egy pásztorlevelet bocsátott ki, melyből humanitárius szocializmus derengett ki. Később azonban, a mikor elfoglalja a pápai trónt, megváltoztatja véleményét, átokkal sújtja a forradalmárokat, kik elszántságukkal akkoriban Olaszországot terrorizálták. Majd ismét mást gondol s belátja, hogy halálos veszedelem átengedni a szociálizmust az egyház ellenségeinek. Meghallgatja a propaganda országaiban népszerű püspököket, lemond az irkérdésbe való beavatkozásról, fölmenti a munka lovagjait az Egyesült Államokban az egyházi átok alól s megtiltja, hogy a keresztyénszociális írók merész könyveit az indexre írják. A demokrácia felé való emez revolució előfordul a híresebb enciklikákban is.« Zolának eme legújabb regénye a jövő őszszel fog megjelenni s bizonyára egyháztársadalmi szempontból is figyelemre méltó munka lesz. B. H. RÉGISÉGEK. A Wittenbergben ordináltak anyakönyve 1537—1560. A »Prot. Szemle* ápr. füzetének külföldi irodalmi rovatában jeleztük, hogy legutóbb Lipcsében egy igen becses egyháztörténeti okmány látott napvilágot, mely bennünket magyar protestánsokat is igen közelről érdekel. Értjük Buchwald * Wittenberger Ordinirtenbuch von 1537— 1560< című müvét, melynek magyar és erdélyi vonatkozású adataira akarnók fölhívni egyháztörténeti kutatóink szives figyelmét. Még a Luther-jubileumi évben, 1883-ban adta ki a wittenbergi szeminárium jeles professora Rietschel >Luther és az ordináció« című ünnepi iratát, a melyben egyszersmind a legrégibb fölavatási formulát is közzétette a ritka, reforrnációkorbeli kéziratokban gazdag wittenbergi parochiális levéltárból, e művében arra is utalt, hogy abban a levéltárban az ordináltaknak 1537•—1560-ig, tehát Melanchthon haláláig terjedő jegyzéke is található. Ezt publikálja most eredeti szövegében Buchwald, az ismert nevű Luthertudós f. i. művében. Az eredeti kéziratot a rajta lévő följegyzés szerint a megsemmisülés elől »wegen seiner Wichtigkeit auf die spátere Nachwelt zu erhalten« Hoffmann K. G. generálsuperintendens mutatta meg, ki azt Wittenbergben 1746-ban újból beköttette. Kár, hogy az eredeti kéziratban is az 1556—1557-ig terjedő időszakasz hiányzik. Ruchwald publikációja előszavában említi, hogy a wittenbergi reformáció belső történetére vonatkozó adatok közzététele tekintetében a kezdeményező lépést Förstemanu tette meg »Liber decanorum fakultatis Theologicae Academiae Vittbergensis* és > Album Academiat Vittbergensis ab a. Ghr. MD1I usque ad a MI)LX« című anyakönyveknek közzétételével. Ezeket követte Böstlin hallei tanár és Lutheríró négy húsvéti programmja: »Die Baccalaurei und Magistri der Wittenberger philos. Facultat 1503 — 1560* címmel, a melynek magyar vonatkozású adatait, mihelyt azokhoz férhetünk, legközelebb fogjuk bemutatni. E törekvéseknek méltó befejező koronája Buchwald publikációja a wittenbergi ordináltakról. A lenyomat mindenben az eredeti kézirat után készült, az ordináltak nevei számozva és chronólógiailag csoportosítva vannak, s az életrajzi adatok marginális jegyzetekbe foglaltattak Sajnos, hogy magyar és erdélyi vonatkozású részeiben helyenként hibás és hézagos. A jegyzékben 1980 ordináltnak neve található, s három utólagosan van pótolva. A wittenbergi ordináltaknak ez eredeti jegyzéke felette becses segédeszköz a reformáció terjedésének tanulmányozásához, főleg az ordináció s a lelkészi hivatal történetéhez. Ebből nevezetesen értesülünk arról, hogy az ordináltak nem mindig tanult emberek, hanem különböző hivatásuak voltak, s csak lassanként, 1553 után fejlődött ki az az egyházi gyakorlat, hogy csak theologiát tanult ifjúk ordináltattak s léphettek be a papi szolgálatba. Az ordináltak között ugyanis szerepelnek: »Stadtschreiber, Rerggesell, Bawer und Drechsler, des Landvoigts Barbierer, Rathmann und Tischer, Bürger und Buchbinder, Richter, Bürgermeister, Leynweber, Tuchmacher, Fleischer. Tuchscherer, Kaufmann, Georg Bhawen und Hanz Lufften Setzer und Drucker, (Luther reform, röpiratainak kiadói), Schuster, Maler, Messerschmid, Schuhmacher, Apotheker, Zuckermacher, Schneider, Seiler, Kürschner, Seidensticker, Pfarherndiener, egy Marggraff, Rőtger, Bergschreiber, Stadtschreiber, Schulschreiber stb.« A legnagyobb számmal természetesen a »Schulmeisterek« és »kántorok» szerepelnek. Mennyire át kellett hatniok a reformáció alapelveinek az emberek lelkeit s a nép szivét, hogy ilyen mindenféle rendű és rangú foglalkozók természetesen fokozatosan csökkenő számmal szerepelhettek az ordináltak között! Buchwald jegyzéke is bizonyítja, hogy a reformáció első félszázada csakugyan egyik klasszikus korszaka a keresztyénség történetének. Az ordinálók 1540-ig Luther, azontúl legnagyobb számmal Bugenhagen. Wittenberg városi papja, a kiket aztán a jelzett határidőkig Froeschle és Major követett. Az ordináltak nevei terület szerint nemcsak a szász választó fejedelemségre szorítkoznak, hanem kiterjednek Ausztriára, Morvaországra, Erdélyre, Magyarországra és Dániára, úgy hogy Buchwald jegyzéke a wittenbergi ordináltakról helyi históriai szempontból is felette értékes és érdekes. A helyi és személyi vonatkozásoknak földerítése miatt e jegyzék a reformáció történetének alapos ismeretéhez nélkülözhetetlenül szükséges forrás. Ezek után mutassuk be egyháztörténetkutatóink tájékozásául eredeti szövegében a magyar es erdélyországi ordináltaknak Buchwald publikációjában található jegyzékét: 1540. okt. 24. >per dnm D. Pomeranum: Gregorius Jungk vonn Schossburg aus denn Siebenburgenn aus dieser Universitet beruffen gen Bisterfeldt zum Priesterambt«; s 1541 nov. 16.: »Simon Bogner von Schossburg in den Siebenb. beruffen gen Jueterbogk zum PfarambU. 1542. ápr. 12. »per D. Magistrum S. Froeschle: Bartholomeus Bogener von Cronstadt aus Siebenbusrgenn, Schulmeister zum Czeben inn Hungerun Beruffen geun Epperiess zwo meil vonn Czebenn zum priesterambt*. 1543.júl. 18. »per Dnum Dr. Pomeranum: »Fabianus Beppisser vonn Siebenburgenn, Collaborator zu Corona,