Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-06 / 23. szám

mórnak aclott helyet, mihelyt betegség állott be vagy a szolgai, szinte rabszolgai munka folytatására egy két hétre nem nyilt alkalom. És aztán a bűnnek nagy vonzó ereje van. És a bűn szolgálatára seregek állnak készen. Itt a fővárosban manapság egy megbízható forrás szerint valami 9000 nő árulja testót-lelkét. Persze, ez csak a kimutatások szerint. Valójában több is lesz az ilyenek száma. És a becstelen nők serege szinte szervezve van. A vének, sokszor előkelő urak szolgálatában, a leggaládabb módon csábítgatják rosszra a fiatalokat. Hasonlókép szervezve van a pálinkás boltokban s máshol a férfiakat csábító bűn. Vasárnap d. u. bezárták e pálinkás lebujokat a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény meghozása után, de azután megint csak megengedték azok nyitvatartását egész vasárnapra. Egész vasárnapra, ezt hangsúlyozom. Ezért említettem fel fentebb, hogy este 6 óra tájban láttam, a mint a testet-lelket rontó italt árulgatta az élelmes kereskedő. És ha meggondoljuk, hogy ép vasárnap d. u. érnek rá legtöbben azok közül, a kikre nézve e pálinkás boltok csábító helyek, ha meggondoljuk, hogy ha csak egy-egy boltban tizen lesznek is teljesen részegekké, (peclig többen is lesznek) hát ezrekre megy a bűn fertőjébe sülyedők száma : hát akkor lehet fogalmunk arról, hogy mily arculcsapása mindez a törvénynek is, a moralitásnak is, az evangeliumi igazi szentségről nem is szólva. És a nyomor, az éhség, az elkeseredés, mely a sanyarú munkát, az örömtelen életet kiséri: ép oly hatalmas segítő társa a bűnnek, mint a sok pénz, sok ital, az élvezetek folytonossága s a munkanélküli, renyhe életmód. Talán valamikor még azok a szerencsétlenek is küzködtek, hanem a nyomor igen nagy volt, az élet nagyon kevés örömöt adott, a bűn pedig pénzt ígért és — feledést. Azután mindjobban megszokták a bűnt s fokról-fokra sülyedve alá a férfiak elveszítették szellemiségeket, a nők szemérmüket egészen. Látnivaló mindezekből, hogy a bűn láncszemei messzire vezetnek. Az első láncszemek a miket mindenki lát, (hanem sokan azonnal elfordulnak, mert kellemetlen a dolog rájuk nézve) azok a szerencsétlenek, a kik a bűn fertőjében vergődnek. Bűnösök Ők, ámbár nagyon boldogtalanok is. De azután bűnösök a szülők is, a kiknek nevelniök kellett volna gyermekeiket. De bűnösök azok a munkaadók is, a kik e nyomorultak tisztességes eltartásáról nem gondoskodtak. Bűnösök a lelkészek és tanítók (meg tanárok) is, a kik ez iszonyú bűnöket fel nem fedezik, néven nem nevezik s az embereket szeretettel, irgalmassággal nem töltik meg s erélylyel nem látják el, sőt sokszor megakadályozzák a lelkeket, hogy ahhoz járuljanak, a kinél az igazi erkölcsi cselekvésre erő, a kinél a nyomorultak felsególésére irgalom és szánakozás van. Bűnösök, a kik az embert a kegyelmes és szent Istenben való hitétől megfosztani igyekeznek és gúnyolják ós kisebbítik azt, a ki egyedül vezethet az Isten ismeretére, a Jézus Krisztust. Bűnösök, a kik talán a Jézus Krisztust ajkaikon hordozzák, de életökkel, e világhoz való ragaszkodásukkal szégyent hoznak a Megváltóra s gonoszságaik, szeretetlensógük által idegenítik el az embereket az üdv forrásaitól. Bűnösök, a kik ledér tréfáikkal megrontják az ifjúságot. Bűnösök, a kik kiürítik az élvezetek poharát s csak úgy dicsekvés okáért dobnak néha-néha egy kis konczot a nyomorultaknak. Bűnösök azok a derék, becsületes emberek, a kik a prostituált nőket még mélyebbre taszítják. Bűnösök az államférfiak, a kik a törvény meghozatala után is elnézik, hogy nyitva legyenek a pálinkás boltok, a melyekre sem a közélelmezés, sem más czímen, semmi szükség nincs s a melyek csak romlást terjesztenek. Romlást terjesztenek? De hát melyik bűn nem terjeszt romlást?! Hiszen a bűn láncszemeit nemcsak az okok során felfelé lehet követni, hanem az okozatok során lefelé is. A múltkor hallottunk egy irtózatos statisztikát erre nézve. Egy iszákos nőnek, a ki a mult század közepén született, valami 800 ivadéka közül a legnagyobb rész iszákos, prostituált, gonosztevő, gyilkos és őrült lett. Mi lesz majd 30—40 év múlva abból a 9000 nőből, a ki most Budapesten testi és lelki romlást terjeszt bizony még a «legjobb» családok körében is? Mi lesz abból az 5000 törvénytelen gyermekből, a melyik évenkint Budapesten az eredendő bűn százszoros átkával jő a világra? Mi lesz abból a temérdek iszákos emberből? És azután nem veszszük-e észre, hogy a méreg mindenfelé terjed? Mert a nagyon veszélyes, nagyon erkölcstelen nőket és férfiakat eltoloncolják Magyarország minden helységébe s ezek bizonyosan könnyen élésre, fényűzésre s még nagyobb vétkekre is tanítják földieiket. És hol van a keresztyén egyház, melynek mentő kezét ki kellene nyújtani mindenki felé? Hol vannak a Krisztus hívei, a kik a nagy romlásból legalább a gyermekeket és ifjakat ragadnák ki? Oh a templomokban vannak isteni tiszteletek, de hát ocla ezrek és milliók nem mennek. A kik meg a templomból kijőnek, nem megerősödött hittel, nem a mentésre való készséggel, nem a bűn elleni harcra való elszántsággal jönnek ki. Az igaz, hogy a lelkészek sem igen abból az alaphangból prédikálnak nekik, hogy: Jertek