Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-30 / 22. szám

Kérelem a dunamelléki egyházmegyék, gyülekezetek és iskolák elöljáróihoz. Köztudomású, hogy dunamelléki egyházkerületünkben a mult évi egyházkerületi gyűlés alkalmával az evangeliumi hit- és egyházi élet ápolására »Egyházkerületi Egyházi Értekezlet« szerveztetett, melynek alapszabályait a kerületi közgyűlés meg is erősítette (1894. Jk. 109. sz.). Az első ilyen egyházkerületi értekezletet mult évi október 30-án tartottuk meg Budapesten, püspökünk és főgondnokunk, espereseink és gondnokaink, számos lelkészi és világi képviselőnk jelenlétében és élénk érdeklődése mellett. Az értekezlet választmánya az ott tartott beszédeket, a programmszerű felolvasást, a tanácskozás naplóját, valamint az egyházkerület által megerősített alapszabályokat »Emlékkönyv« cím alatt kinyomatta s azt az értekezleten jelen volt tagoknak, egyházkerületünk minden gyülekezetének, az egyházi lapoknak, úgyszintén a testvéregyházkerületek egyházi és lelkészi értekezletei elnökségeinek kellő számú példányban megküldötte. Az első értekezlet sikere s az a kedvező fogadtatás, melyben az értekezleten megnyilatkozott hitápoló törekvés országszerte részesült, biztató jele és záloga az e nemű egyháztársadalmi tevékenység sikerének. Az egyházi értekezletek szervezése a többi egyházkerületekben is tényleg megindult s az értekezletek elé tűzött evangeliumi keresztyén munkák iránt nemcsak folyton növekvő készség ós hajlandóság kezel mutatkozni, hanem itt-ott már a tényleges működés, az öntudatos cselekvés terére is léptek a hitbuzgóbb és bátrabb lelkek. S valóban itt is van az ideje annak, hogy meglankadt hitéletünk bús szemlélése közben ne csak tünődjünk és aggodalmaskodjunk, ne csak kérdezgessük egymástól : mit cselekedjünk, atyámfiai férfiak ; hanem hogy hitnek és bizalomnak, bátorságnak és erőnek lelkét véve magunkba, mindnyájan kilépjünk a cselekvés mezejére. Mert megnehezült az idők járása fölöttünk. Fanatikus vakbit és erkölcssorvasztó hitközöny, egyházbontó szektáskodás és féktelen lélekhalászat vészteljes hullámai csapkodják evangeliumi egyházunk hajóját; s a tényleg mutatkozó vallás-erkölcsi ós egyházi válságot aggasztóan súlyosbítják hazánk egyházpolitikai zavarai is. Ily nehéz viszonyok között fokozott munkára, erőteljes, céltudatos, vállvetett munkára van szükség, ha elgyengülni, elsorvadni nem akarunk. Hitébresztő, hitápoló, hiterősítő küzdelemre kell fegyverkeznünk, hogy diadalmasan megállhassunk. De honnan vegyünk erőt, honnan segedelmet a ránk váró nehéz küzdelemhez? Onnan, a hol minden erőnek, minden hatalomnak, minden bölcsességnek kincsei vannak elrejtve : Krisztus tói és az ő evangéliumából. Az ő újjászülő ós megelevenítő szent lelkéből és szentséges erőiből kell minél többet és minél teljesebben magunkba vennünk, hogy először magunk felserkenvén és megerősödvén, másokat is sikeresen ébresztgessünk és erősíthessünk. Mindeneket megtehetünk a Jézus Krisztus által, csak kérjük áhítatos imával s vegyük szent bizalommal magunkba az ő hatalmas erejét. Ez isteni erőben bízva s ama súlyos körülmények által indíttatva fordulunk az egyházmegyék, gyülekezetek és iskolák m. t. előjáróihoz a következő kórelmekkel: I. Az egyházmegyék örállóihoz azt a kérést intézzük, hogy 1. Szervezzék egyházmegy éjökhen az egyházi értekezleteket azon örök evangeliumi alapon, melyen kívül más fundamentumot senki sem vethet. Gyűjtsék össze alkalmas helyen, együttesen vagy csoportokra osztva, a gyülekezetek pásztorait, gondnokait, presbytereit, tanítóit és más hitbuzgó műveltebb tagjait, s Isten kegyelmének segítségül hivása mellett Jézus Krisztus nevében és szellemében szervezzék őket hitápoló s egyházópítő egyházi értekezletekké Hangsúlyozni kívánjuk, hogy egyházi értekezletekké és nem csupán lelkészi értekezletekké, mert a világi elemnek minél nagyobb bevonását nemcsak egyházalkotmányi elveink, hanem célszerűségi tekintetek is sürgetőleg ajánlják, sőt megkövetelik. Tegyék az értekezleteken megbeszélés, tanácskozás, eszmecsere tárgyává keresztyén vallás-erkölcsi és egyházi életünk fogyatkozásait és bajait; vitassák meg az ifjúság gondosabb vallásos nevelésének és rendszeres erkölcsi gondozásának módjait és eszközeit; tárgyalják a hitébresztés és hiterősbítós vagy az úgynevezett evangelizáció kérdéseit, módjait, formáit; hányják-vessék meg a keresztyén szeretetmunkák megkedveltetóse és rendszeres gyakorlása érdekében tehető és teendő intézkedéseket; foglalkozzanak a vallásos iratok ós különösen a szentírás megkeclveltetésének, olvasásának ós terjesztésének fontos belmissziói kérdéseivel; tegyék eszmecsere és gondoskodás tárgyává a valláserkölcsi élet mellett a gyülekezetek és az egyháztagok anyagi, vagyoni, kereseti viszonyainak javítására ós emelésére célszerűeknek mutatkozó eszközöket és módokat, (pl. takarékmagtárak, hitelszövetkezetek stb.). Egyszóval illeszszék be ezeket az egyházi értekezleteket a templomi igehirdetés és az egyházi közigazgatás mellé akként, hogy legyenek azok a keresztyén vallás-erkölcsi és egyházi élet evangeliumi erősbítósére szol-