Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-23 / 21. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, Pipa-utca íi3. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszky VUetor könyvkereskedése (Akadémia bérháza;, liová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 Jer; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára. 30 kr. V • ' ' ' TJ7-." v-\ 'Ít-'-*" < '. •• ' •-"„ > v y' A magyar protestáns egyház, a hazai theologiai irodalom, az erdélyi reformált egyházkerület s a nagy-enyecli theologiai akadémia mély gyászba borultan áll meg a ravatal felett, a melyet az életnek és a halálnak szabados Ura a maga végére mehetetlen tanácsából ismét ott állított fel, a hol egyik sír úgyis már a másik mellett domborul s még az egyiket alig hantolták be, már a másikat kell megnyitni; a hol a gyászénekek végső accordjai már az új siralmak első ütemeibe folynak át. A hosszú viharokban megpróbált Bethlen-főiskolának nagy halottja, Dr. Kovács Ödön, a kit férfikora javában, messze innen a Zsoltáríró által megjelölt élethatáron, 51 éves korában, f. hó 16-án szólított magához az Űr: halálában egész egyetemes egyházunknak méltó gyásza, mint a hogyan büszkesége és dicsekedése volt életében. A Bethlen-főiskolának gyászában ép úgy osztozni kívánunk, mint osztoztunk volt abban a dicsőségében, hogy Kovács Ödönt a magáénak monclhatá. Theologiai irodalmunk és egyházi közéletünk egyik legkimagaslóbb, nagy és széleskörű tudományosságával egyik legelsőbbrenclű munkását vesztettük el. Alapos, mólyen járó tudás, erős kritikai érzék, bámulatos ismeretgazdagság, világos, előkelő, tömör, szép, sokszor a fenségesig emelkedő előadás tették őt kiváló íróvá. Egyháza iránt való szeretete, a legmagasabb eszményekért való lángoló lelkesedése a tudóst agitátorrá avatta, a ki az egyház jelen viszonyaival elégedetlen csak azért, mert szeretné, hogy az valódi, magasztos céljai után törjön s ne sorvadjon el a maga megszokott s tisztán csak a kormányzatra szorítkozó kereteiben. Ila ír, ha szól, ópítni akar. Izgat, hogy óbreszszen. Tanít, hogy eszményeket tűzzön ki. Magyaráz, hogy titkokat fejtsen fel. Könyveket ír, hogy a népek vallásos életének elénk tárásával mutassa meg azt, a mi örök igaz, örök emberi és örök isteni. Cikkekbe szórja szót lelke fénysugarait, hogy megvilágítva az idők ós alkalmak által felvetett kérdéseket s azokat magasabb, nemesebb ós tisztább szempont alá helyezze. Harcol az igazság erejével; nem egyszer éles, de mindig finom fegyverrel; nyíltan, őszintén s teljes készülettel. Tanul szakadatlanul, hogy taníthasson s a nyugoteurópai nagy irodalmakon táplálja lelkét folytonosan, hogy lépést tarthasson a gyors fejlődéssel. A külföld nagy tudományos élete egyszer megérintvén lelkét, nem tucl többé elszakadni attól ós ilyen életet akar maga körül is teremteni, azért sürgeti a theologiának az egyetemekre vitelét. A szellemi szabadság éltető légkörébe egyszer felemelkedvén, nem tucl többé semmiféle nyűgöt tűrni: emberi alkalmazkodó tekinteteket, felerőszakolt tekin-