Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-09 / 19. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkeszlífsíg;: IX. kerület, Pipa-ntra. ,''.'>. *zá /«-, hová a kéziratok cimzendök. Kiiulo-lrivatal : Hornyánszki/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöflz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. JSfjyes szánt, ára tlO kr. No popery. I. XIII. Leó római püspök levelet intézett az angolokhoz. E levélben elmondja, hogy az angol népet eddig összefoglalta más népekkel, de most külön szól hozzájok. (Igen érdekes mindjárt az, hogy a római püspök azt az eretnek népet y>kitűnő angol /íy«-nak declarálja.) Hallotta ugyanis, hogy az angolok közül sokan ragaszkodnak hozzá. Nem is csucla ! folytatja ezután. Mert hiszen a római püspök mindig nagyon szerette az angolokat. Már Nagy Gergely meg akarta őket téríteni. S csakugyan ő küldte ki Augustint az angol szászok megtérítésére s mikor ezek csakugyan megtértek, gratulált Ethelbertnek, Kent királyának. Az új egyház aztán hathatósan küzdött az eretnekség ellen. (Megjegyzendő, hogy ez az eretnekség a pelagianismus volt, a mely fájdalom még abba a városba is behatolt, a hol most XIII. Leó lakozik.) A XVI. század viharaiban azután elszakadtak az angolok az apostoli széktől, mondja a római püspök. (Most következik a levél legérdekesebb része). Az angolok különben rendkívül ékeskednek a keresztyén erényekben. A socialis kérdés megoldására sokat tesznek. A vallásos nevelés mellett buzognak. Vallásos társaságokat alapítanak. Isten igéjét kedvelik. (De hát akkor miért átkozta meg a bibliaterjesztő társaságot a római püspök ?) Az előkelő ifjak a tiszta élet ápolására sokat tesznek. Igen jellemző itt az a mondás : Fájdalom, az önmegtartóztatás keresztyén erényére nézve veszedelmes elvek kezdenek terjedni, mintha sokan azt hinnék, hogy a férfit az az elv nem köti oly szorosan, mint a nőt. (De úgy e Spanyolországban, meg általában a római katholikus papság körében nincsenek ily veszedelmes elvek. Folytassuk azonban.) A római püspök még azért is megdicséri az angolokat, mert a mi Urunk, a Jézus Krisztus .jogait félelem nélkül védelmezik. A jótékonyságot gyakorolják. A vasárnapot megszentelik. Tehát s itt azt várná az ember, hogy a római püspök arra biztatja az angolokat: az Isten áldjon meg benneteket, maradjatok csak eretnekek, mert hiszen pl. itt Rómában a míg pápai birtok volt, ép annyi bűn uralkodott, mint a mennyi jóravalóság tinálatok, úgy hogy az az eretnekség, melyben leledztek, kedvezőbb a keresztyén erényekre nézve, mint a római püspök befolyása. De nem! Arra szólítja fel őket, hogy térjenek vissza a hit egységére s imádkozzanak, hogy a római püspök e hivogató szózata minden angolnál visszhangra találjon. Hogy pedig véletlenül félre ne értsék a római püspök szándókát, egy imát függeszt a levél után s biztatja őket, hogy amaz ima szavaival azért imádkozzanak, hogy az angolok egyesüljenek, »óh Mária, a Fő Pásztorral, a te Fiad Helytartójával«. íme: Das ist des Puclels Kern. A sok dicséret mind csak lép, hogy az angol madárkák megragadjanak. A waldensiekkel másféle módszert követtünk — gonclolá a római püspök — de az angolokkal, kivált a XIX. század végén, úgy nem boldogulunk. Hát dicsérjük őket. Nevezzük őket kitűnő angol fajnak, országukat Mária nászajándékának (Dowry of Mary, á la: regnum Marianum) s így majcl csak lépre mennek. De nem mentek lépre. És itt kell arra utalnom, hogy miért beszéltem eddig mindig római püspökről s miért nem : a pápáról. Azért, mert az angol püspöki egyház, következőleg az angol állam felfogása szerint nincs pápa, nincs egy oly hatalmasság, a mely a keresztyén világ felett lelkiekben uralkodni volna hivatva. A híres XXXIX. cikk szerint: A római püspöknek nincs jurisdictiója Angolországban. (The Bishop of Romé hath no jurisdiction in this realm of Engiand.) Az angol nép a jogtalan pápai beavatkozási kísérletekre azt kiáltotta: No popery. Nem kell a pápaság. S a XVII. század viharos éveiben