Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-02 / 18. szám

zölheti. Mindezeknél fogva kéri az egyházkerületet, mondja ki, hogy ez adatok a millenniumra összegyűjtendők és közrebocsátandók. Az összegyűjtésben működjenek közre a lelkészek, tanítók, presbyterek; az adatokat szolgáltassák be a Debreceni Prot. Láp szerkesztőségébe, mely azokat külön mellékleten külön díjazás mellett közölje. Végül kerestessenek meg a testvér egyházkerületek is hasonló eljárás foganatosítására, — E fontos indítványt az egyházkerület véleményezés végett a történelmi bizottságnak adta ki s tárgyalását a következő, tehát ez év május havában tartandó közgyűlésre tűzte ki. Nem kételkedünk affelől, hogy ez indítvány határozattá emelkedik. Jogos reményt nyújt arra egyrészről a prot. egyháznak a történelem iránt mindenkor kimutatott, legújabban is sokak keblében élő szeretete; másrészről annak a meggondolása, hogy a millennium felettünk sem repülhet el nyomtalanul, mert hogy ma Magyarország van, arra lényegesen közremunkáltak épen a magyar protestánsok, a kiknek akcióját a maga egészében feltárni nagyon szükséges és tanúságos. Nagyobb örömmel és büszkeséggel aligha ünnepelheti valaki a millenniumot, mint épen a magyar prot. egyház. A közörömben felmutatni sebeit és érdemeit, gyalázatát és dicsőségét, a mint azok az elsárgult lapokon megírva vannak, bizony ér annyit, mint néhány ércoszlop, melyre csak a tündöklő nagyságok alakját helyezheti és neveit vésheti a művészet. De hányan vannak rajtuk kívül, a kiknek élete emlékezetre és követésre méltó, s a kiket csak a történelem lapjai örökíthetnek meg. E részletekre terjedő megerősítést célozza az említett indítvány, melyet bárcsak valamennyi egyházkerület megszívlelne! Nem kiván kész történetet, egyedül a históriai anyag összegyűjtését. Oly feladat, mely az ezeréves ünnep közelsége mellett is a kontemplált módon teljesen megoldható. Többet kívánni most már lehetetlen, de kevesebbet szintén vétkes mulasztás. A gyűjtést és közlést még ez évben meg lehet indítani. Mindenik egyházkerületnek van olyan organuma, melyben az adatokat közzéteheti, még pedig az egyes egyházak némi anyagi segélyével. A csekély áldozatot múltja érdekében valamennyi egyház szívesen meghozhatja. Az így összegyűjtött anyag feldolgozása aztán, nézetem szerint nagyobb csoportokban pl. egyházmegyénként, mint a hogy H. Kiss Kálmán (Szatmár) és Rácz Károly (Zaránd) tették, a legközelebbi jövőben teljesíthető lesz, s akkor majd jöhet az az összefoglaló, hatalmas szellem, a ki a magyar prot. egyház történelmét egy Neander erejével megírja. Ide vonatkozó előmunkálatok lesznek már középiskoláink történetének a közoktatásügyi minisztérium által a millenniumra követelt megiratása, mely országszerte folyamatban van, s részint ez idei s részint a jövő évi értesítőkben meg is jelen. Élénk mozgalmat indítottak meg ez irányban egyes tanfelügyelőségek és némely tanügyi körök (pl. a Göncziegyesület). Sőt, hogy a főbbeket el ne mellőzzük, prot. történelmi tárgyú pályatételeket tűzött ki a M. T. Akadémia, a Magyar Prot. Irodalmi Társaság és a Tiszántúli Ev. Ref. Középiskolai Tanáregyesület. E tételek tökéletes megoldása azonban csak akkor várható, ha a fentebb említett anyaggyűjtés már be lesz fejezve. Ismételten ajánlom tehát azt az egyházkerületek pártoló figyelmébe! S. Szabó József. Evangelizálás. ^Elmenvén tanítsatok minden népeket*. Jézus Krisztus. Sokat írtak e Lapban már az evangelizálásról, de még sem annyit, hogy mindenki tisztában volna azzal, hogy mi is az hát tulajdonképen. így történhetett meg, hogy még oly nagytudományú férfiú is, mint Kovács Ödön theologiai tanár, az evangelizálás alatt oly valamit ért, a mi pedig tulajdonképen nem az, midőn arról így szól: »Evangelizálás alatt valami egyebet értenek, mint a lelkész hivatalos. sőt hivatásszerű kötelességét«. (»Prot. Közlöny« 16. sz, 125. 1.)* Hát az evangelizálás alatt mi soha nem értettünk mást, mint a lelkész hivatásszerű kötelességét; csak azt állítottuk (

és állítjuk, hogy sok lelkész nem teszi ezt a hivatásszerű kötelességet. És nem tölti meg először is a saját szivét, nem tölti meg hallgatói lelkét s a tanulóifjúság elméjét az evangeliumi igazságokkal. És ezért egyházunk tagjaiban nincs elég hit, nincs elég gyümölcsöző vallásos élet. Az egyházat mi is olyan állapotban látjuk, mint Kovács Ödön és társai látták az 1870 —1876-ik évek között. Látjuk, mint Kovács Ödön és társai látták, hogy az »sínlődő állapotban van« (Egyh. reform. I. 129.), lethargiába sülyedt (I. 131.), erőt vett rajta »az elzsibbadás és tetszhalál, melyben a pezsgő élettel a fejlődés is megakadt« (II. 7.) és hogy ez el van maradva, nemcsak az önfejlésben, hanem a mások fejlésének ismeretében is (III. 34.). Theologiai fejlődésünkről mi is azt látjuk, a mit ők láttak (Reform. III. 35.), hogy az az ú. n. »vulgáris racionalizmusnál, sőt még inkább a még vulgarisabb és laposabb racionális supranaturalizmusnál szakadt meg*. Prédikációinkról úgy vélekedünk mi is, mint Kovács és társai (Ref. I. 133.), hogy az »most csaknem általánosan uralgó, szárazon moralizáló és szellemtelen racionalizáló*, miket fel kell cserélni a vallásos érzést ébresztő és magasztosító evangeliumi beszédekkel. És céljaink, törekvéseink is azonosak Kovács és társai céljaival és törekvéseivel, hogy felverjük a Bethesda tavát (Ref. I. 131.); hogy felkeressük hitéletünk hiányait, s elhárítsuk akadályait s oly szellemet ébreszszünk, mely mind az egyént, mind a társadalmat egyedül képes boldogítani s élénk valláserkölcsi életet hozni létre (Reform. I. 129.). Felrázni akarjuk mi is a vallásos szellemet a teng életből (II. 9.). Ki akarjuk mi is magunkat ragadni azon közönyösségből és felületességből, a melyek egyformán jellemzik úgy vallásos életünket, mint a vallásos eszmékről való fogalmainkat; a vallásos életet élénkebbé, bensőbbé akarjuk tenni. (Ref. III. 34.). Mozgalmat, érdekeltséget akarunk kelteni azon ügy iránt, mely eddig a teljes részvétlenség és közöny terhe alatt sínlett (Reform. I. 131.). A vallásnak a gyakorlati életbe való átültetésére akarunk hatni (Ref. III. 34.) stb. (Mindezek Kovács Ödön saját szavai az Egyházi Reformban). Csak .... csak, ezen célunkat mi nem úgy akarjuk elérni, mint ők akarták, s a mely akaratnak Isten nem is biztosított sikert, mert a valódi világosodás fénye nem volt velők és így nem győztek, hanem beteljesedett rajtuk Kun püspök eme jövendölése: hogy »efemer bolygó fény s nyom nélkül fog áthúzódni egyházunk s hitéletünk láthatárán*. (Ref. II. 156.). Valóban úgy is lett. És ma már senki sem beszél közöttünk modern theologiáról. A vezérek magok is részben ott hagyták a hálátlan vallási tért s kerestek magok* A dr. Kovács Ö. szájába adott eme nyilatkozat sokaknak feltűnt. Mi nem tartjuk valószínűnek, hogy K. Ö. igy nyilatkozott volna az evangelizálásról. Cikkíró azonban ebből a feltevésből indul ki s erre építi fejtegetését. Szerte.