Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-25 / 17. szám

rintra sem emelkedik. Ily községektől valóban alig várható az iskolaföntartói kötelezettségek teljesítése, ha tekintetbe veszszük, hogy a legszerényebb számításnál is egy tanítós iskolának föntartása legalább évi ötszáz forintba kerül. Ezeken az állapotokon részben legalább segíthet a szomszédos kisebb községek egyesítése, a mely irányban történtek is már a kormány részéről — első sorban a közjogi reformra való tekintettel — intézkedések. Az egyházak részéről e bajon akként lehetne segíteni, hogy az 1893. évi XXVI. t.-cikk alapján államsegélyessé kell tenni a népiskolát. A sárospataki főiskola tanári nyugdíjintézete az országos tanári nyugdíjintézet életbeléptetése folytán felszámolás alá kerül. A felszámolás módozatainak megállapítása s illetve idevonatkozó javaslattétel végett egy külön bizottságot küldött ki a nyugdíjintézet közgyűlése, mely aztán Nagy Gusztáv nyugdíjintézeti pénztáros, theol. tanár munkálatát tette magáévá s terjesztette a közgyűlés elé, mely azt el is fogadta. E szerint a jelenlegi nyugdíjjogosultak járulékai biztosíttatnak, ellenben azok a tanárok, kik az országos nyugdíjintézet kebelébe fognak tartozni, a főiskolai intézet kebeléből teljesen kiválnak s az általuk eszközölt befizetéseket az idősebb tanárokra való méltányos tekintettel 5% kamatos kamattal kapják vissza; a megmaradó tőke s illetve a jelenlegi nyugdíj-jogosultak elhalta után annak teljes jövedelme a főiskola tulajdonába s rendelkezésére bocsáttatik, mint örök alapítvány (e vagyon annak idején 50 ezer forintnál többet tenne ki) s ez alapítvány fejében a tanári kar az 5-ik korpótlék rendszeresítését s azt kéri, hogy az országos nyugdíjintézetbe való befizetések az ú. n. emortuális angaria előlegezésével legyenek eszközölhetők, illetve kipótolhatok. — A felszámolási tervezet a legközelebbi kerületi gyűlés alkalmával kerül az ajánlat elfogadása végett a főiskolai igazgatótanács és a tiszáninneni ev. ref. kerület közgyűlése elé. (ő—ó.) GYÁSZ ROVAT. f Domanovszky Endre a magyar filozofiai irodalom szorgalmas és buzgó munkása Budapesten április 18-án, 78 éves korában hirtelen kimúlt. 1817-ben a Békés megyei Komlóson született, középiskoláit Mező-Berényben és Selmecen, a theologiai tanfolyamot Pozsonyban végezte, hol 1842-ben kandidatusi vizsgálatot is tett. Egy évi nevelősködés után külföldre ment és Halléban három évig hallgatta Erdmann bölcseleti előadásait, közben a jenai és berlini egyetemen is megfordult. 1846-tól a Lónyay, Wladár és Zichy családoknál volt nevelő egész 1850-ig, a mikor a szarvasi főgimnáziumban nyert tanári állást, honnan 1853-ban a soproni lyceumba került, hol a gimnázium felső osztályaiban történelmet és íiloz. propedeutikát a theologiában pedig filozofiát tanított, s 20 éven keresztül elnöke volt az ifjúsági magyar önképző körnek. 1876-ban a nagyszebeni jogi akadémiához a bölcselet rendes tanárává neveztetett ki, de mikor ez az intézet 1887-ben megszűnt, Domanovszky nyugalomba vonult és lakását a fővárosba tette át, hol az ő kedvenc bölcseleti tanulmányainak élt. — Lelkes bölcselő volt, Hegel-Erdmann rendszerének hű követője és szorgalmas és avatott magyarázója a kathedrán és az irodalomban. Főműve: A bölcsészet története, melyből négy kötet (Az ókor, Az egyházi atyák kora, A scholastika kora, A renaissance kori bölcsészet története, Budapest, 1870, 1875, 1878. és 1890) jelent meg, három ízben az Akadémián a Marcibányi mellékjutalmat nyerte s szerzőjét már 1871-ben az Akadémia levelező tagjai sorába juttatta. E nagy műve V-ik kötetét, az újkori bölcselet történetét, melyen haláláig szorgalmasan dolgozott, már nem bocsáthatta sajtó alá. Nem volt nagyobbszabású bölcselő elme, írónak is nehézkes és németes; de szorgalmas búvár és alapos forrásismerő, kinek , a magyar tudományos irodalom története is juttat majd egy szerény lapot. Nyájas, jóságos öreg úr, régi szabású német professzor, könyvtáraink és tudományos köreink tipikus alakja, kit hálásan emlegetnek nagyszámú tanítványai és ismerősei. Özvegyet, ki prot. árvaházunk női választmányának buzgó tagja és egy fiút hagyott hátra. Béke hamvaira! KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hirek. A szolnoki ev. ref. egyház főgondnokává a mult évben elhunyt Hajdú Sándor Jász-Nagykún-Szolnokmegye volt alispánja helyett Bagossy Károly jelenlegi alispán választatott meg, a ki annak idején, mielőtt a jogi pályára lépett volna, három évi theologiát is végzett. — A szilágy-csehi ev. ref. egyház lelkipásztorává a gyülekezet egyhangúlag Benlio Albert, lelkészt választotta meg. * A képviselőház közoktatási bizottsága április 22 én Gsáky Albin gróf elnöklete alatt tartott ülésében Bánó József és Sághy Gyula ellenző szavazatával szemben a többi bizottsági tagok összes szavazatával elfogadta Wlassics Gyula kultuszminiszter következő indítványát: A vallásszabadságról szóló törvényjavaslat 22., 23., 24. §-ok (Ezek a felekezetnélküliségről szólanak. Szerk.) mint III. fejezet eredeti szövegezésükben visszaállíttatnak. A zárhatározatok sorából törölt 26. §. eredeti szövegezésben visszaállíttatik, A II. fejezet címénél »A jövőben törvényesen beveendő felekezetekről« címre történt átváltoztatását EI bizottság elfogadja. A képviselőház igazságügyi bizottsága szintén azt a javaslatot fogadta el s terjesztette a képviselőház elé. * Agliardi pápai nuncius, kinek neve az egyházpolitikai küzdelmek révén nagyon is ismertessé lett hazánkban, most Magyarországon időzik. Húsvét másodnapján a prímást látogatta meg Esztergomban, hol nagy ünnepélyességei fogadták, majd hajón Budapestre utazott, hol a központi papnevelő intézetben szállt meg s fogadta a klerikális néppártot vezető grófok, különösen Zichy Nándor és Szapáry László tisztelgését. Látogatást tett báró Bánffy miniszterelnöknél és Wlassics Gyula kultuszminiszternél. Budapestről Nagyváradot, illetve Schlauch bíborost ejti útba. sőt hír szerint dr. Wolaf'ka Nándor debreceni római kath. címz. püspököt is meglátogatja. A békebárátok ezt az utazást, mint valami természetest akarják feltüntetni. A