Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1895-04-25 / 17. szám
sokáig ellentálltak az elhatalmasodott szláv áramlatnak, de elvégre II. Rákóczy Ferenoz fejedelem szabadságharcainak az 1711-ik évben történt lezajlása után ők is mindnyájan megszűntek, s az ev. testvérfelekezethez áttért, utóbb azonban szintén eltótosodott, ma már csekély létszámú cselfalvai és komlósi hajdani reformátusokon kívül, a többiek, a birtokos nemesség nagy részével római katholikusokká lettek s már a mult XVIII. évszázad végéig mind teljesen elszlávosodtak. De azért Sárosmegyének úgy ev. mint római kath. tót ajkú köznépében él még a hajdani magyarság emléke, s hazánk felső' részeinek tömör szlávságából a sárosmegyei az, mely leghajlandóbb és legfogékonyabb a visszamagyarosodásra, mely az ottani lelkes honfiak újabb időbeli buzgólkodásával már jelenleg is örvendetesen halad. Elenyésztek még Budavár visszafoglalásával s a hódító töröknek hazánkbeli kivonulásával kapcsolatos égetések s pusztítások alkalmával Budapest környékén, a Duna balpartján s a dunatiszaközi síkságon is számos magyar ref. egyházak, többek közt Budán, Ó-Budán, Pesten és Zsámbékon, a szolnoki és szegedi erősségek ref. egyházaival, valamint a hajdan előkelő tolnai ref. egyház is, melyben egykor hírneves tanítók keze alatt jeles főiskola létezett s melynek elszéledt lakosai részben Kecskeméten vonták meg magukat; a tolnai elpusztult egyház többé fel se éledt, míg az ó-budai ós pesti egyházak a XVIII. évszázad végén ; a szolnoki és szegedi egyházak a legújabb időben hamvaikból feltámadtak, a budai és pécsi egyházak pedig új életre kelve épen most vannak megalakulóban. Leszállva hazánk alsó részébe, itt is elenyészett a régi zarándi, illetőleg borosjenői magyar ref. esperesség, mely 66 népes — ezek közt néhány oláhnyelvű — egyházat tartalmazott, ezeknek foszlányaiból azonban jelenleg már csak az aradmegyei 12 magyar ref. egyház áll mutatóul. Végre Magyarország hajdani drávántúli kerületében, mely fájdalom ! a mohácsi vész után Slavónia név alatt illetéktelenül az anyaország kapcsolt részévé, majd jelen korunkban már törvényhozásilag Sziavon - társországgá alakult, szintén elenyészett a régi valkói ref. esperesség, mely a XVI. évszázadban s a XVII-iknek közepén még 19 .— részben ugyan már akkor is szláv nyelvű — anyaegyházat számlált, melyekből a mai Verőce- és Sze rém megy ék területén most már csak négy magyar és egy szláv nyelvű anyaegyház áll fenn. Vajha az ezen elidegenített országrészben a dunamelléki ref. egyházkerület felügyelete alatt és jelentékeny segélyezésével fennálló ref. miszszióknak, a dunántúli magyar közművelődési egyesület részéről is remélhető istápolás melletti sikeres működése némi összekötő kapcsot s táplálókot találna a fentebbiek szerint ott még fenálló magyar ref. anyaegyházaknak s a diakovári római kath. püspökségnek szórványos magyarságában, melynek kebelében, de valószinűleg a néphagyományban is él még a régi Valkó- és a mostani Pozsega-, Szerem- és Verőcemegyék területén hajdan birtokolt magyar ajkú nemességnek s az ott egykor fennállott magyar nyelvű népes községeknek emléke, melyet a régi magyar királyok adományozásait s az ezekkel kapcsolatos birtokba igtatásokat és határjárásokat s az ottani nemesség birtokosztályait tárgyazó nagyszámú hiteles közoklevelek mellett a fen maradt — habár legtöbbnyire elferdített, illetőleg elszlávosított — magyar hely-, elülő- és családnevek jelen korunkig megőriztek. A magyar reformátusság újabbköri bajai közt előkelő helyet foglal el azon apadás, mely híveinek létszámában az anyaország több vidékein és pedig nem csekély százalékkal évenként mutatkozik. Különösen a dunamelléki ev. ref. egyházkerületnek alsó- ós felső-baranyai, külső somogyi ós tolnai, a különben is közel 200 leányegyházzal bajlakodó tiszáninneni egyházkerületnek abaúji, felső-borsodi, gömöri, tornai és felsőzempléni egyházmegyéiben a magyar népesség folyvást csökken s különösen az utóbbi egyházkerület előbb népesebb egyházainak, például a miskolci, gönci, losonci, szikszói és rimaszombatinak lélekszáma már is jelentékenyen megcsappant. A magyar református lakosság fogyatkozása főleg a németséggel és szlávsággal vegyes vidékeken észlelhető. így a tolnai egyházmegyében a nagy székelyi magyar ref. egyházat saját német fogadott gyermekei már megfojtották, s ugyanezek a gyönki magyar ref. egyházat is megnyomorították, s valóban nagy hiba is volt a jövevény német reformátusokat magyar egyházakban letelepíteni. A bácsi egyházmegyében a feketehegyi magyar ref. egyházat a szomszéd német községekből birtokvétel útján beszivárgó németajkú fogadott gyermekei s ev. testvérei már erősen szorongatják, s ha továbbá is arányban haladnak, egy rövid évszázad múlva az ottani magyar ref. anyaegyháznak már csak emléke lesz, de sőt félő, hogy a bácsi egyházmegye német reformátusai, kik már a szomszéd szláv községekben több leány- és egy népes anyaegyházat alkottak, ev. testvéreikkel összefogva utóvégre majd az