Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-18 / 16. szám

esperes mondott, mire fölolvasták a zárószámadásokat s tudomásul vették, hogy az egyházépületek javítására 13,477 forintot vetettek ki, melyből 9464 frt gyűlt egybe. Hivatalosan bejelentették, hogy Debreczeni Imre nemrég elhunyt polgár vagyonának tekintélyes részét végrendeletileg az egyháznak hagyományozta. Főgondnoknak 3 évre újból Mikuleczky Istvánt választották meg. A presbyteriumba új tagoknak beválasztották: Porcs Jánost, Tóth Jánost, Karla Bertalant és Sonkoly Pált. Elhatározták végül, hogy a tüzes-utcai iskolát az egyház átadja a városnak 2500 forintért, a sörház-utcai iskolát pedig 3000 frt költséggel renoválni fogják. Az országos lelkészi gyámintézetre vonatkozólag a következőket vagyok bátor ajánlani az intéző körök figyelmébe. Meglehet, hogy észrevételemre azt fogják válaszolni, miszerint az nem a gvám-, hanem a nyugdíjintézet dolga lesz. Tegyük fel hogy úgy van. De vegyük tekintetbe, hogy az még, a mint megindult és megfeneklett 30—40 esztendő múlva sem áll fel, minek következtében tekintetbe kell venni a gyámintézetnek a segélyezésnél az oly egyéneket is, a kiket valami módon okvetlenül segélyezni kell valahonnan, ha vénségükre koldulni, vagy kórházba megvonulni nem akarja látni a közegyház megaggott vagy nyomorékká lett szolgáját, és pedig azon az alapon, mert számos éveken keresztül fizette járulékát és utána segélyezendő nem marad. Vegyünk csak fel egy 500 frt fizetéssel biró lelkészt. Úgy a hogy keservesen 25 — 26 éven keresztül pontosan fizette a járulékát. Ez alatt felnevelte gyermekeit, elhalt a neje, s utána segélyezendő nem marad. Már most, ha ez a magára maradt lelkész akár testi, akár szellemi fogyatkozás miatt képtelen lesz hivatala folytatására, az 500 frtos jövedelemből pedig vénségére semmit sem takaríthatott meg, mert az a mindennapi szükségek fedezésére is szűkön volt, mi lesz vele, mi lesz az egyházával? Azt mondják, tartson segédlelkészt. De hát miből. Aztán olyan könnyű-e ma káplánhoz jutni. Elmúlt s nem is lesz többé az az idő, a mikor 20 forintért, vagy csak a címért is kaptunk segédlelkészt. Ma már jó fizetésért sem lehet kapni még tekintélyes embereknek sem. Példa rá a nagy-bányai esperes, a ki mindég keres és sohasem kap káplánt, s így kénytelen az egyházmegyétől kapott kápláni fizetésért maga szolgálni. Mondám, mi lesz az egyházzal is, ha ilyen viszonyok között nyakán marad a minden tekintetben képtelen lelkész. Lesznek nazarénusok, lesznek egyházonkivüliek, az egyház pedig megaggott, nyomorék szolgáját kilökheti az utcára, ha a gyámintézet addig is nem gondol vele, míg a nyugdíjintézet áldásos működhetéssel életbe lép. Mindezekből kifolyólag indítványom az: hogy az olyan lelkészek — bármeddig fizettek is — a kik után segélyezendők nem maradnak, testi vagy lelki nyomorékká, szóval munkaképtelenné létök esetére, úgy saját, mint egyházuk helyzetét tekintve, a segélyezendők közé felvétessenek, s egy özvegyi jutalékban részesüljenek. Ez jogos is, mert bizony 25—26 éven át tekintélyes összeget befizetett. Azután egy ilyen szerencsétlen ember nem ró annyi terhet az intézetre, mintha segélyezendőket hagyna, mert a tapasztalás szerint az ilyenek rövid idő alatt elpusztulnak. Egy falusi pap. A kassai ág. hitv. ev. anyaegyház évkönyve az 1895-ik évre. XV. évfolyam. Szerkesztette Csiskó János. Kassa 1895. 71. 1. Szívesen olvassuk évről-évről azt az évkönyvet, mint a felföld egyik legvirágzóbb evang. gyülekezetének hű rajzát. A mult évi anyakönyvi adatok s az isteni tisztelet rendjének közlése után arról értesülünk, hogy »568 egyháztag közül csak 224 egvháztag fizetett 1326 frtnyi önkénytes egyházi adót*. Az ú. n. »aranykönyvből*, mint az egyház örökös tagjainak jegyzékéből kitűnik, hogy a hagyományok és alapítványok főösszege 1870—1864-ig 68,990 frt s 88 krt tesz. Mult évi bevétele 5281 frt 31 kr., tőkevagyona 47,913 frt 69 kr., az 1895. évre szóló költségelőirányzata 4699 frt 91 kr., a miért a kassai ev. magyar-német egyház anyagilag méltán mondható mintaegyháznak. Az egyház buzgó félügyelője Benczúr Géza, lelkes gondnoka Beller Károly. Érdekes és tanulságos az egyház és iskola mult évi története is. Az évkönyv végén Csiskónak Kossuth felett tartott beszéde olvasható, mely 1894. április 3-án tartatott, s Ézsaiás 3, 2—4. alapján azt fejtegeti, hogy Kossuth birája, ékesszólója, kenyéradója, hatalmasa, hadverője és prófétája vala a magyar nemzetnek. Az öröm és buzgóság érzete hat reánk ez évkönyv olvasásánál. (Sz. M.) Viszály egy ev. ref pap és hívei között. Kis-Marja biharmegyei ev. ref. egyházközség, melyet egykor Bocskay István szép vagyonnal és gazdag kiváltságokkal ajándékozott meg, már régóta harcban áll papjával, Bódogh Jánossal. Az üdvtelen viszály ez évben annyira elmérgesedett közöttük, hogy e hó elején a kismarjai hívek közül 160-an jelentették be az ev. ref. egyház kebeléből való kilépésüket. Bódogh János ellen az egyházmegye megindította a fegyelmi vizsgálatot. Óhajtandó, hogy a vizsgálat az egyház felzavart nyugalma érdekében kellő sikerre vezessen és hogy az erősen elkeseredett hívek, ha a lelkész hibás, annak elmozdításával lecsendesíttessenek. A kismarjaiak pedig folyamodjanak a törvényhez és ne fenyegetődzenek, hogy elhagyják azt az egyházat és hitet, melyért őseik Bccskay zászlói alatt küzdöttek, mert bizony, ha fenyegetésüket beváltják, hitök csak olyan, mint a törékeny nádszál s nem méltók őseikhez. Állami anyakönyvvezetés. Az új házassági törvény értelmében az egyes megyék már megkezdették az anyakönyvi kerületek csoportosítását. így pl. Szatmármegyét 112 anyakönyvi kerületre osztották fel s kinevezték az anyakönyvvezetőket is. Ezek között polgármesterek, szolgabirók, kör- és községi jegyzők, községi birók mellett találunk hat ev. ref. tanítót, egy róm. kath., egy gör. kath. tanítót, két állami isk. igazgatót, s egy állami tanítót. Egyházmegyei közgyűlés. A debreceni ev. ref. egyházmegye ápr. 5-én tartotta meg tavaszi közgyűlését Dávidházy János esperes és Nadányi Miklós gondnok elnöklete alatt. Az elhunyt Könyves Tóth Mihálynak elévülhetlen érdemeit jegyzőkönyvbe iktatták. Szele György tépei lelkész, e. m. főjegyzőt tanácsbiróvá választották. A lelkészek beterjesztették a kimutatásokat az utolsó 10 év anyakönyvelési és stoláris jövedelmeinek átlagáról, mely adatok — esetleges későbbi felhasználás végett — levéltárba tétettek. Az udvari egyház azon kérelmét, hogy a megüresedett lelkészi állás betöltése három évig halasztassék el, az egyházmegye elvetette. Osvár/h Ferenc ügyvéd felebbezett a debreceni egyháznak a prot. árvatartó alapra vonatkozó határozata ellen, azt állítván, hogy az átvétel nem rendben történt s a város az alapból bizonyos összeget visszatartott. E kérdés hosszantartó vitát idézett elő, melynek eredménye az lett, hogy ez ügy megvizsgálására bizottságot küldtek ki. Megjegyzendő, hogy az árvatartó alap átvételé-