Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-18 / 16. szám

szellemi világ lételét, melynek magasabb nemű hatását Öntudatunkban észlelhetjük. Tovább vizsgálván a theologiának a tudományhoz való viszonyát, Balfour kimondja azt az igazságot, hogy a tudomány könnyebben változtathatja vagy el is vetheti az egyes formulákat. Mert az egyháznak az egyszerű vizsgálódásnál sokkal nagyobb feladata van. Az egyház »egy nagy munkára hivatott szervezet s feladata véghezvitelére a legfőbb kívánalom az egység, a fegyelem, az önátadás; eme tulajdonságok leghatalmasabb forrása, mint más egyéb organisatióknál is tapasztalható: a közös emlék, közös remény és a közös hűségből származó érzelmek; mely támad azokban, a kik ugyanazt vallják, ugyanazon szertartásban vesznek részt és ugyanazon szokásnak engedelmeskednek*. De ez általános megegyezésen belől meg van a végtelen egyéni különbözőség. Mert az lehetetlen, hogy két személy teljesen egyformán higyjen és érezzen. Kimutatja azt is, hogy a naturalisták minden kísérlete, mely az emberi ész és az erkölcsiség kimagyarázására irányul, meddő. Itt csak az segíthet, ha fölvesszük, hogy »egy okos lény teremtette a világot, a kii egyszersmind minket úgy teremtett, hogy azt felfoghassuk*. Az evolutio szerinte »olyan eszme, mely mindenkor lényeges része volt az isteni economiáról való keresztyén nézetnek*. A tudomány »csupán csak soha meg nem álmodott mértékben fejlesztette ki azt az eszmét, és alkalmazta a tünemények világára. Most pedig visszatért a tbeologiához ismét, de megbővülve, megerősödve és kifejlődve«. A »természeti« és a > természet fölötti« régi megkülönböztetéseket »csekélyebb fontosságúnak* tartja »mint valaha képzelték*. A kijelentésről az a nézete, hogy emberi elme önmaga erejéből soha sem jutott el semmiféle igazsághoz sem. Az igazsághoz való közeledésünk folytonos kijelentés. Könyve utolsó lapjain a szenvedésnek és a rossznak e világban való lételét ékesszólóan használja fel az incarnatio keresztyén tana bizonyítására. »Nagy szükségünk van az Isten és az ember közötti ilyen viszony hitére, mert csak így csillapodik le bennünk a tehetetlen düh, a mely a dolgok jelen rendje mellett mindig kész bennünk fellázadni, ha érdemetlen szenvedést látunk. De ez a hit csak azokban van meg, a kik magukévá tették a theismus keresztyén alakját. Mert Ők olyan Istent imádnak, a ki nem távoli szemlélője a világnak, s a ki előtt szenvedéseik nem közönyösek. Szenved valaki. Hát 0 nem szenvedett ? Talán hangosan panaszkodjunk a fölött, hogy e világban annyi a baj, holott érettünk ő is alá vetette magát azoknak?* Az angolok büszkén tekintenek és tekinthetnek is Balfourra, a ki nemzetét a gondolkodás egy ily mestermüvével lepte meg. Hát mi, vájjon mikor érjük meg, hogy magyar államférfi, egy Tisza Kálmán avagy gróf Apponyi nagy szellemének csak egy kis sugarát is vesse erre a magasztos themára? Még egy másik érdekes mű is jelent meg az angol könyvpiacon. Gore (anglikán) kanonok ugyanis összeszedte és kiadta a nemrég elhunyt kiváló tudós, Bomanes tanár hátrahagyott iratait. Ránk nézve a könyv második része bír nagy fontossággal, mely tulajdonkép csak jegyzetekből áll ugyan, de ezen jegyzetekből akart az elhunyt szerző egy értekezést összeállítani »A vallás őszinte vizsgálata* címmel. Eme jegyzetek hosszú gondolkodás érett gyümölcsei. A lét mélységes titkait a modern tudomány világánál fürkésző lélek benső küzdelmeinek eredményei azok. Bomanes mint buzgó keresztyén nőtt fel, de korán a tudománynak szentelte magát s Darwin bizalmas barátja és hő bámulója lőn — teljesen szakított a vallással. Egy értekezésében nyiltan ki is mondja, hogy a tudományos kutatás egyenesen az atheismusra vezet. Más megoldást nem is találhat. »Nem szégyenlem bevallani — mondja ezen értekezésében, — hogy az Isten megtagadásával, a lét elveszté előttem minden érdekességét*. De nem is állapodott ám meg itt. Két későbbi >a tudománynak a vallásra való befolyásáról* szóló tanulmányában már megtalálta előbbi gondolkodásának hibás premisszáit. És »kényszerítve érzé magát visszatérni a theismus elméletéhez, mint a mely egyedül adja a világrend elfogadható magyarázatát*. A >jegyzetekben* már lerakta a megállapodott vallásos nézeteit. Lépésről-lépésre fogadta vissza a megtagadott keresztyén vallást. És pedig mint ő mondja, nem annyira a logikus gondolkodás, »az élet érlelő tapasztalatai vezették vissza«. Későbbi vizsgálódásait a tiszta agnosticismus mint álláspontjáról két irányban terjesztette ki, ú. m. a theismust tartva szem előtt az ok és okozati viszonyra, továbbá az emberek vallásos és pedig keresztyén öntudatára, mint tapasztalati tüneményre. Az első pontra vonatkozólag kifogásolja a modern gondolkodás ama csaknem egyetemes szokását, hogy a tüneményeket és eseményeket, Istentől eltekintve, csupán a természet törvényei által akarják megmagyarázni. Tapasztalat alapján az ember benső öntudatát négy fokozatra osztja, ú. m. állatiasság, értelmesség, erkölcsösség és szellemiességre. Ezek közt az utolsó a legmagasabb. S fő vonása az ide eljutott embernek, hogy Isten nélkül végtelenül nyomorultnak érzi magát. Mint a maga és sok más embertársa példájából megtanulta. Míg másrészről a tapasztalat azt is bizonyítja, hogy az Istenben való élet soha meg nem gyengülő megelégedést szerez. Történelmi szempontból tekintve, kérdésen kívülinek találja, hogy »a keresztyénség minden más mozgalomnál mérhetetlenül és páratlanul nagyobb változást hozott létre az emberiség életében ... A kereszt története — mondja Romanes — az irodalom legmagasztosabb jelensége. Csupán csak a szellemiek iránt teljesen eltompult ember nem képes benne felismerni a szépet, a fenségest, a mi szellemi mivoltunkhoz szól belőle és a mihez más hasonlót a világ nem ismer*. Az unitarismusról azt mondja »hogv az csak abból áll, hogy kitépi az újszövetségből a Krisztus istenségét bizonyító helyeket s a megmaradtakból próbál bizonyos fokig lehetséges alapot rakni a személyes vallás számára*. Hogy a vallást nem lehet mathematikailag demonstrálni — nem tartja bajnak. Sőt szerinte az ilyen bizonyítás megsemmisítené a hit mivoltát és sajátos működését. A bibliai kriticismust nagyra becsüli, mert az óriási szolgálatot tett a művelt és tudományos kutatóknak. Mert míg egyrészről kijelelte a szentiratoknak a történelmi fejlődés szerint való helyöket. másrészről a Pálféle levelek authencitásának és az evangéliumok elég korai keletkezésének kimutatása által a keresztyénséget a tények megvívhatatlan alapjára helyezte. Senkit sem lephet meg, hogy Romanes tanár »önként és teljesen visszatért a Jézus Krisztus egyházába*. Története és bizonyságtétele mind a hivőkre, mind a hitetlenekre nagyjelentőségű. Azt a tanúságot nyújtja, hogy a keresztyén vallásnak nincs oka félni az ész legteljesebb használatától sem. Mert ha mindent átkutattunk és mindent megismertünk is — az emberi lélek örök szüksége megmarad, a melyre az örök és kielégítő választ csak az evangelium adhatja meg. Christian World. —a—s.