Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-18 / 16. szám

szelleműek, hitteljesek, vigasztalók, magasan szárnyalók és mégis egyszerűek, természetesek. Nyelvezete a műnek világos. Szerző nem keresi a szavakat gondolataihoz, hanem megtalálja. Nem válogatja a kifejezés formáit, gondolatai kész alakban jönnek tolla alá. Látjuk, hogy ismeri a stylisztika törvényeit, sőt a költészet virágaiból is tűz néha egy-egy szálat gondolatai közé, de nem a styllal akar hatni, hanem eszméivel. Néha azért egy kis rythmus, egy-egy alakzat fülünkbe csendül beszédeiben »rövid örömére, hosszú bánatára, rövid gyönyörére, hosszú fájdalmára a szülei szívnek !« (6-ik lap). De minek folytassam tovább. Szerző e műve jövedelmét a debreceni hittanszaki önképző társulatnak ajánlotta fel. Több ok egygyel, hogy minél több példány találjon vevőt. A könyv Balogh Ferenc hittanárnak van ajánlva. Én pedig ajánlom lelkésztársaimnak! Györgytelek. Biki Károly. BELMISSZIÓ. Belmissziói tevékenység Amerikában. A kik az amerikai egyházi élet nyilvánulásail beható figyelemmel kiserik, észrevehetik, hogy a belmiszsziói tevékenység oly áldásos, s oly valóban magasztos eredményeket sehol a világon nem hoz, mint Amerikában. Szinte megfoghatlan dolog az, hogy egy államban, mely a legridegebben megtagadja a közösséget bármely felekezettel, egy államban, mely polgárainak vallásosságaival, egyházias érzületével a legkevésbbé sem törődik, vagy ha igen, legfeljebb csak annyiban, hogy Őrködik a felett, hogy polgárai lelkiismereti és egyéni meggyőződése, szabadsága a felekezeti kényszer korlátai köze ne szoríttassék, mondom, szinte csodálatos, hogy miként képes ez a hitélet, a valódi vallásos érzületnek oly nagyszerű tényeit fölmutatni, az egyháziasságnak oly bámulatraméltó alkotásait létrehozni, miket hiába keresünk mindamaz államokban, melyeknek kebelében az egyes felekezetek, a legteljesebb mértékben élvezik előnyös helyzetükből kifolyólag mindama garantiakat, melyeknek birtokában, s melyeknek okos fölhasználásával sokkal hatalmasabban, sokkal erőteljesebben lehetne kifejezésre jutnia a keresztyén szellemnek, mint az lehetséges Amerikában. A kik ennek okát közelebbről vizsgálhatták, tanulmányozhatták, azt hiszem mindnyájan megtalálták ezt abban a körülményben, hogy Amerikában a belmissziói tevékenykedés, a cura pastoralis terén való munkálkodás hasonlíthatlanul intenzivebb, hasonlíthatlanul szélesebb mederben folyó, s ennélfogva eredményeiben is hasonlíthatlanul áldásosabb, mint az lehetséges nálunk, vagy bárhol a világon, hol a felekezetek lelkészei az e téren való forgolódást nem tekintik elsőrangú feladatuknak. Csak a napokban olvashattam — a postai közlekedés lassúsága miatt — eb. lap hasábjain azokat a nagy értékű, s bizonyára széles körben méltó érdeklődést felkölteni hivatott cikksorozatot, melyben Csiky Lajos debreceni theol. tanár úr. a megváltozott viszonyok között való hatásos munkálkodás eszközéül az eddig oly igen elhangzott cura pastorális mezején való intenzivebb munkálkodást, a belmisszió terén való nagyobb tevékenységet sürgette. Igaz, hogy eddig sem kicsinyelték lelkészeink azt az erkölcsi hasznot, mely nyomon követte kimaradhatatlanul a belmissziói munkálkodást. Mégis kénytelenek vagyunk azt sajnosan tapasztalni, hogy a gyülekezet erkölcsi képzésében, evangeliumi, öntudatos prot. szellemben való nevelésében, s ennélfogva az egyházi élet nyilvánulásaiban nem láthatták idáig a cura pastorális és a belmissziói tevékenységnek ama következményeit megvalósulva, a melyeknek érvényre juttatásától lehet pedig — és egyedül csakis ettől lehet — várni egészséges fejlődését, megerősödését a prot. öntudatnak, a protestáns közszellemnek. Hogy a belmissziói munkálkodás milyen nemes gyümölcsöket terem azok számára, kik e téren híven forgolódnak, mutatja ezt első sorban Amerikának, másod sorban Angliának, aztán pedig mindamaz országok egyháztársadalmi életének óriási arányokban való föllendülése, a hol a lelkészi tevékenykedés az igehirdetésen kívül kiterjed a belmissziói munkálkodás jól fölismert erejére és mezejére. A belmissziói tevékenység sikeres gyakorlásától egyháztársadalmi életűnk gyökeres megváltozását, virágzó föllendülését én nem csak »várom és remélem* — mint Csiky Lajos nt. úr — de elmaradhatlanul és bizton bekövetkezni tudom. Cleveland 362 temploma közül talán 10 sem állhatna fönn, ha az egyes felekezetek lelkipásztorai odaadó gondoskodásuk melegével nem ápolnák a belmissziói intézményekéi, s ha a leggazdagabb gyülekezetek papjai is fáradságot nem kímélő buzgalommal nem forgolódnának a cura pastoralis mezején. É munkatér elhanyagolása kétségkívül maga után vonná itt az áldozatkészség hanyatlását, a hitélet csökkenését, az egyház ügyei iránti érdeklődés fokozatos lanyhulását. A belmissziói tevékenység áldásos eredményeként kell tekintenünk a számtalan jótékony, humánus intézmények egész sorozatát, a kórházakat, a menhelyeket stb., melyek az egyházzal az organikus összeköttetés viszonyában állanak. A belmissziói tevékenység áldásait élvezzük specialiter mi is, Amerikába szakadt magyar protestánsok. Ha ez a generozus angol nemzet a testvéri odaadó szeretet melegével nem karolta volna föl az amerikai prot. magyarság lelki ügyét, e közel 60,000 hitsorsos még ma is Isten és egyház nélkül szűkölködnék. Még ma is az evangelium hallgatását nélkülöző vigasztalatlan életet élne! Az atyafiúi szeretet közösségének erejét hirdeti az a négy, égfelé nyúló templom és torony az E.-Államok területén, melynek szent falai között édes hazánk zengzetes nyelvén, magyarul szól az ének, magyarul imádkozik a szív, magyarul prédikáltatik az ige! Ha ez a nemes angol nép a belmissziói munkálkodást úgy elhanyagolta volna évek folyamán, mint a magyar protestáns egyház: 60.000 ember veszett volna el mindörökre az evangeliumi szent vallásra nézve! Az angoloknak irántunk érzett meleg rokonszenvét dokumentálja újólag az a tény, hogy egy új magyar ref. lelkészséget, új magyar egyházat alapít Newyork városában. E horribilis városban legcsekélyebben számítva mintegy 6000 magyar prot. él, kiknek lelki táplálásáról senki se gondoskodik. A newyorki 118-ik utca — Kossuthutca — egymaga számlál mintegy 90—120 prot. családot. Az angol presbyterián egyház megindulva az elhagyatott emberek sorsán, a legóriásibb áldozatoktól sem retten vissza, csakhogy a lelkeket megtartsa az ősi evangeliumi szent vallásnak. Bizottság lett kinevezve, melynek elnöke a magyar érzelmű Devins lelkész úr. 0 írt hozzám és a többi magyar ref. lelkészekhez, tanácsot kérvén tőlünk a legközelebbi és legsürgősebb teendők megtételere.