Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-11 / 15. szám

esetleg évi 550 és 250 között váltakozó évi összegben részesülnek. És ne feledjük, hogy évenként ötvenen halnak meg közülünk, tehát egyelőre is kétszázötven papi családnak mostoha sorsa lesz. En hát ezt a javaslatot nem fogadom el, egyszersmind az egyetemes gyámintézetet más alapokra építendőnek, másnemű jövedelmekkel felszerelendőnek, és más tervszerinti segélyezési módozatokkal felruházandónak, erősebbnek, jótékonyabbnak óhajtom. Úgy óhajtanám létesíteni, hogy már most bírjon azzal a 100,000 frt évi jövedelemmel, a melyet a bizottsági javaslat 33 év mulva helyez kilátásba, úgy óhajtanám, hogy már ma kiterjeszsze áldásait nem csak a holnap meghalandók, hanem a már korábban elhaltak, s bármikor elhaltak özvegyeire és árváira, a nélkül, hogy az élők túlságosan meg lennének terhelve. Nem egy könnyen történhetik ez meg, de megtörténhetik. A felemelt államsegély évi 100,000 forintja szolgálhat egyik alapul is, jövedelmi forrásul is, ha a közalap nem volna elegendő. Mikor a debreceni zsinat a közalapot megalkotta, ötféle célra szánta annak jövedelmeit; s mivel nem szabta meg az arányt, melyben a különböző célok részesítendők lesznek, azt kell következtetnünk, hogy Öt egyenlő célra. Vagy ha mégis valamelyik az öt közül praeferenter nagyobb előnyt igényelne, ez az egy csak a gyámintézet lehet, mit onnan következtetek, hogy míg a többi célokat elégnek tartja egyszerűen megnevezni, addig a gyámintézetre még egy külön szakaszban is visszatér, s ezt mielőbb felállítandónak, azaz azonnal rendeli. Tehát egy élő papnak, egy szegény egyháznak sem lett volna szabad segélveztetnie, egy missziói pontnak kijelöltetnie, egy tőkesegélynek utalványoztatnia. lélekzetet sem lett volna szabacl vennie a konventnek addig, míg ez az intézet szervezve nincs. Másfelől tudjuk, a közalap megvolt papiron, csak végre kellett hajtani. Kik hajtották végre és miként? Európának egyetlen papsága nem tudta volna ezt úgy foganatosítani, mint a magyar papság; és mindamellett is annak a 226-ik §-nak a végrehajtását egyetlen papság sem várta oly tisztes nyugalommal, mint a magyar papság. A nagy család öt tagja közül négy ki van elégítve, gondozás alá véve, ki van adva a földje a miből élhet, az ötödik, a ki a többit fölnevelte, következik, s várja — nem tudom már — jutalmát-e, kielégítését-e, jogos osztályrészét-e? De nem 57,000 forinttal. A közalapra 11 esztendő alatt begyült összeg kamatos kamataival együtt egy millió forintot tesz ki, tehát ebből legalább is 150,000 frt ezt az intézetet illeti, s ha ez az államsegélyből 50,00C forinttal kiegészíttetik 200.000-re, ha ezenkívül mind az államsegélyből 15, mind a közalapból 121

/2

% évről-évre biztosíttatik, ezzel más cél nem rövidül meg, ez a cél pedig el lesz érve. Akkor a konvent nemcsak alapszabályokat, hanem intézetet is alkot, nemcsak ebédre hívogat, hanem asztalt is terít. Akkor nem lesz szükséges kötelezni a lelkészeket, jönnek maguktól is; akkor joga lesz felkérni a kerületeket, sürgetni az egyházmegyéket, hogy homogén célú tőkéik jövedelmével az illő arányban csatlakozzanak. Valóban, szinte hihetetlennek látszik, hogy minekünk másfél millió forintra van szükségünk, meg is van a másfél millió, de minekünk nem az kell, a mi van. hanem az, a mi nincs és nem is lesz 33 esztendőnél előbb, akkor is csak úgy, ha a súlvakozás törvénye vagy egyéb fizikai és mathematikai törvények magukat időközben nem kompromittálják. Nem azt akarom én, hogy a debreceni egyházmegye a maga 30 lelkészre számított 70.000 forintját fuzionálja a felső-szabolcsi egyházmegye 80 lelkészre számított 70,000-ével, még kevésbé a felső-borsodinak 50 lelkészre néző 6000-ével: de könnyű kikeresni a proportiót,a melyben az egyházmegyei gyámintézetek a közöshöz járulhassanak, s a melynek fejében mostani és ezutáni özvegyeik a közösből segélyeztetnek. Ez aztán biztosabb mathematikai alapon történnék, senki kárával történnék mindenkinek hasznára és megnyugtatására. Ha az egyházmegyék mégis akaratoskodnának, akkor előttünk áll egy középkori Magyarország, melynek királya, midőn általános felkelést hirdet, és a vármegyék bandériumai, az 56 bandérium azzal felel, hogy csak menjen fölsége és védelmezzen meg bennünket, mi itthon maradunk, mert hátha jönnek a pácináciták: ki védi meg akkor a mi gyermekeinket? Hanem akkor, ha még azt sem tudjuk eszközölni, hogy 56 egyházmegye közös segélyre becsületes és könnyen érthető szerződésben egyesítse a maga erejét, akkor ne nevezzük többé magunkat magyarországi egyetemes evang. reform, egyháznak, hanem egy 56 különböző színű, alakú, nagyságú és erősségű kelmedarabokból összefércelt harlequinnek. Nem fogadom el a tervjavaslatot, s csatlakozom Mocsáry L. indítványához, s én is halasztást óhajtok, egyszesmind indítványozom: 1. Mondja ki a konvent, hogy a rendelkezése alatti felemelt államsegélyből és közalapból 200,000 frtot rendel ezen gyámintézet tőkéjéül. 2. Kérdeztessenek meg a kerületek, hajlandók-e saját kerületi gyámintézeteik évi jövedelméből vagy egyéb forrásaikból a népességüknek megfelelő arányban egy, illetve ][2

krt számítva minden lélek után, ezen intézet pénztárába évenkint befizetni? * 3. Kérdeztessenek meg az egyházmegyék, hajlandók-e a lelkészekre kivetendő belépési tőkejárulékot és évenkénti személyi járulékokat közvetíteni, s ekként magukat mint az egyetemes gyámintézet fiókjait tekinteni? 4. Ellenszolgálatul az egyetemes gyámintézet az egyházmegyék összes özvegyeit és árváit a családatya szolgálati éveihez mért évi segélyosztalékban részesíti. A beérkezett feleletek alapján azután következik a sikerre vezető gondoskodás egy véglegesnek mondható terv elkészítése iránt. Baksay Sándor. BELMISSZIÓ. A »Lorántffy Zsuzsánna-egylet köréből«. 1. Elnöki jelentés az egyesület működéséről. A Lorántffy Zsuzsánna-egylet arra az evangeliomi példázatra emlékeztet, a melyben az IdvezítŐ az Isten országát kicsiny mustármaghoz hasonlítja, melyből terebélyes fa állott elő. Egyesületünk ugyan még nem terebélyes fa, de bár kezdete oly kicsiny, majdnem jelentéktelen volt, mint egy mustármag; eddigi fejlődése feljogosít annak a reménynek a táplálására, hogy a kegyelmes Isten, a ki eddig segített, nagyra növeli egyesületünket. Hogy mily kicsiny volt kezdetben ez az egyesület, mutatja az első évi bevétel és kiadás paránvisága. Az 1892 ik évben egyesületünk bevétele: 70 frt 94 kr., kiadása 67 frt 44 kr. S hogy mily szépen fejlődött, mutatja az a körülmény, hogy már az 1893-ik évben 222 frt 11 kr. volt a bevétel s 202 frt