Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-04 / 14. szám

az elöljáróságok rossz példája, s még a nem politikai jellegű, például egyházi és közgazdasági ügyekben is elhatalmasodott pártoskodás, melynek legújabb kiadása a hazafiakat vallásfelekezeti ellenséges táborokra törekszik szétbontani. Ha már az elősorolt számos bajokat tekintjük, igaz és tagadhatlan, hogy ezeknek s átalában a lábrakapott erkölcsi romlottságnak lehető orvoslására legelső sorban a családi intézmény s a házi jó nevelés, majd a hitfelekezetek, illetőleg az egyház és a polgári társadalom vannak hivatva. A mi különösen a hazánkban létező számos vallásfelekezeteket illeti, az egyházi szószékekből hangoztatott épületes beszédeknek, intéseknek és feddéseknek most is van még erkölcsi hatása a hívekre, főleg ha a lelkészkedő papság maga is példás erkölcsi életével s a keresztyén erények tényleges gyakorlásával tündöklik a gyülekezetek előtt, mert máskülönben, ha t. i. az intő és feddő egyházi szónok ellen fordítható amaz ismeretes latin közmondás: »orvos gyógyítsd tenmagadat« (medice, cura te ipsum) az egyházi szónoklatnak minden erkölcsi hatása elenyészik, sőt az még inkább az erkölcstelenséget terjeszti a hallgatók közt. Véleményünk szerint azonban az állam kormánya is közvetve jelentékeny helyet foglal el a társadalmi bajoknak, a közerkölcsiség hanyatlásának, a közelszegényedésnek. s egész néposztályok pusztulásának tényezői közt, mert a kormány aránylag nagyon keveset tesz az erkölcsi népnevelésnek fejlesztésére, a családi életnek és megélhetésnek könnyebbítésére, a közerkölcsiség tevékeny terjesztésére. Bizonyára azon sok milliókból, melyeket kormányunk az állami kiadások fedezésére, de különösen a monarchia nagyhatalmi állásának fantoma miatt több százezer főből álló sorkatonaság, s a már szintén megszámlálhatlan hivatalnoksereg ellátására felhasznál valamely részt a társadalmi- és közerkölcsiségi magasztos célokra, a közvagyonosodás emelésére az elszegényedés és szocialismus terjedésének pedig lehető meggátolására, s a munkakereset szaporítására is fordíthatná. Az előadottakból immár az a tanúság, hogy le kell mondanunk a túlságos fényűzésről, az erőkön felül való mértéktelen költekezésről, az úrhatnámságról; vissza kell térnünk az arany középszerűséghez és takarékossághoz, az igazi családi élethez, házi tűzhelyünk szentélyéhez, melyben jó emlékű őseink oly boldogok és megelégedettek voltak. Ennélfogva nem azon kell vetélkednünk, hogy egymásnál nagyobb és költségesebb háztartást vigyünk; cifrábban és drágábban öltözködjünk; több cselédséget tartsunk; a zajos és nyilvános mulatságokban többször megjelenjünk; a társadalomban nagyobb feltűnést keltsünk ; a hírlapokban gyakrabban emlegettessünk; jótékony adakozásainkat minél többfelé kürtöltessük, hanem igyekezzünk a házi, a családi takarékos életet minél nagyobb mérvben gyakorolni, s gyermekeinkkel idejekorán megkedveltetni; ezeknek sziveibe, míg fogékonyak, a jó erkölcsöt, a hazaszeretetet, a józan vallásosságot és a szelíd érzelmeket beoltani, s ha felnőttek, őket főleg saját családi köreinkben szórakoztatni, zajos és költséges nyilvános bálok helyett, fesztelen és egyszerű házi mulatságokban, önmagunkhoz és vagyoni állásunkhoz illő barátságos zárt körökben összegyűjteni, hol a rokonszenves ismerkedések s az ezekből kifejlődő szerencsés házasságok is, melyek eleinket századokon át boldogították, biztosabban előkészíthetők. Tóth Lajos. ügyvéd, egyháztanácsos. ISKOLAÜGY. A tiszántúli egyházkerületi tanügyi bizottság gyűlése. Nagyszámú tagok jelenlétében tartatott meg Debrecenben Kiss Áron püspök elnöklete alatt a tanügyi bizottság gyűlése. A társelnöki széket — Vállvi János akadályoztatása miatt — Simonffy Imre polgármester foglalta el. A jelenlévők jórészben debreceniek voltak; vidékről Szabó János, Szeremley József és Lukács Ödön esperesek vettek részt a tanácskozásokban, melyek másfél napig tartottak és a tanügy körébe vágó többnemű, fontos kérdés feletti érdekes eszmecserére és határozatokra szolgáltak alkalmul. Elfogadta a bizottság a debreceni tanítóképző intézet abbeli felterjesztését, hogy ezentúl az igazgatóság betöltése hat evi cyclusok szerint történjék, Kovács Lajost ajánlván igazgatónak a legközelebbi hat évre. A Joó István távozásával üresedésbe jött tanszéket 1200 frt törzsíizetés, 400 frt lakbér mellett vallás-, történet- és földrajzi szakra rendezték be s ez állásra pályázhatnak olyan lelkészképesítéssel bíró egyének, kiknek a földrajz- és történelemből középiskolai tanári oklevelök van, vagy ha ez utóbbi nem volna, annak két év alatt megszerzésére magukat kötelezik, Pályázat határideje áprií 24. Kissé súlyos föltétel, de remélhető, hogy így is akad megfelelő egyén. Azt föltétlenül helyeseljük, hogy az új tanártól — mint a ki a vallástant fogja taníani — a lelkészképesítettség első helyen kívántatik. Elvileg hozzájárult a bizottság a debreceni főiskolában egy classica philologiai muzcum létesítéséhez, azonban ez ügy pénzügyi oldalának átvizsgálását a gazdasági tanácsra bizta. Különösen egy megfelelő terem előállítása okoz e kérdésnébnémi nehézséget, mely azonban — tekintve az ügy fontosságát — kétségkívül eloszlatható lesz. Hosszabb vitát provokált a debreceni főiskolában felállítandó két uj jogi tanszékkel kapcsolatos belügyminiszteri leirat, mely jóváhagyván a városnak e célra tett 100.000 forintos alapítványát, az eredetileg 5% számított kamatokat 4V2

% redukálja, mi által jelentékeny hiány áll elő, melynek a város által leendő pótlására több hang emelkedett, míg mások az egész alapítványi összegnek az egyház rendelkezése alá bocsátását sürgették. Az ügy kiadatott az egyházkerület szellemi és anyagi ügyeit intéző bizottságnak. Ugyancsak az említett miniszteri leirat arra is felhívja az illetékes körök figyelmét, hogy a mennyiben az új tanszékek új tárgybeosztást vindikálnak, azt jóváhagyás végett azonnal terjeszszék fel a közokt. miniszterhez. E kívánság ellen néhányan erősen kikeltek, sérelmesnek tartván azt. a prot. autonomiára nézve, mert bár a tanrend felterjesztése évről-évre megtörténik is, de egyszerű tudomásulvétel és nem jóváhagyás végett. Ez irányban a minisztérium felvilágosítása vált szükségessé. Az említett miniszteri leirat azon felfogását, hogy Debrecen szab. kir. város 100 ezer frtos alapítványa nem érintheti a hitfelekezetek egyetemállítási kérdését, mely annak idején újabb intézkedésre vár, a bizottság egyszerűen mellőzhetőnek vélte azon oknál fogva, mert a ref. egyháznak a király által szentesített törvényei adják meg a jogot az egyetemek fölállítására. A jogakadémiának az új jogi tanszékekkel kapcsolatos új tantárgy beosztása — noha nem minden ellenzés nélkül — elfogadtatott. E szerint a rendes tantárgyak előadása egy-egy tanárnál átlag véve hetenként csak 7—8 órát