Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-10 / 2. szám

legyen bár katholikus vagy protestáns. Angolországban például most is fennáll a törvény, hogy a királyi családnak egyetlenegy tagja sem köthet házasságot az uralkodó fejedelem beleegyezése nélkül. Ha ez semmi többet nem jelentene, hanem csak annyit, hogy a királyi családnak minden így házasuló tagja eljátsza maga és gyermekei részére a korona öröklésére vonatkozó minden jogát: akkor a dolog egészen rendben volna. De a törvény valódi értelme az. hogy az olyan házasság semmis és érvénytelen ; hogy a különben minden törvény szerint egybekelt felek és a kiket Isten kötött együvé, mint férjet és feleséget, nem férj és feleség. Ez pedig nem más, mint hogy az ember törvényét nyilt összeütközésbe hozzák Isten törvényével és az emberit felibe teszik az isteninek. Poroszországban a hadsereg egy alárendelt tisztje nem házasodhatik meg parancsnokának beleegyezése nélkül. Ha azon beleegyezés nélkül házasodnék meg, ám jó: tegye le tiszti rangját; de azt mondani, hogy az ő felesége nem feleség,, az nemcsak méltánytalan dolog, hanem egyszersmind rettentő igazságtalanság és kegyetlenség. Angolországban, egészen az utóbbi évekig, egyetlen házasság sem volt érvényes, ha azt nem a templomban, a kanonikus órák alatt, a papi rendhez tartozó férfi szentelte meg. Ennek a törvénynek különösen az volt a célja, hogy az örökös nőket oltalmazza a vagyon-vadászok álnokságaitól. Helyes dolog lehet azt meghatározni, hogy a nem így szentesített házasság ne adjon semmi jogot a vagyonhoz; de kimondani azt, hogy a déli tizenkét óra után öt perccel esküdött felek egyáltalában nem házasodtak össze, míg ha a szertartás tíz perccel korábban hajtatott volna végre, az illetők valójában férj és feleség volnának: ez már megbotránkoztatja a lelkiismeretet és az emberi józan észt. így itt Amerikában is, a rabszolgaság eltörlése előtt, a déli államok törvényei szerint, egy rabszolga nem léphetett házasságra. Egy ifjú fehér férfi elvett egy ifjú nőt, kiről a társadalomban senkisem sejtette, hogy egy csöppnyi afrikai vér is kering ereiben. De hát bebizonyult róla, hogy rabszolganő volt. Férje őt megvette, szabadon bocsátotta, megvetette, elvett egy másik nőt: és az a férfi mégis fölvétetett a presbyteriánus egyház közösségébe, így aztán Istennek törvényét puszta semmiségnek tekintették. Mint a házasság egyes alkatrészeiben polgári intézmény, mely bizonyos korlátok között a polgári törvény által szabályozandó, az emberek úgy bántak azzal, mintha az csak puszta üzleti dolog volna. Félreismerik annak, mint isteni intézménynek jellemét, mint a melyet isteni törvények szabályoznak és ellenőriznek. A polgári törvényhozásoknak nem kellene azt elfeledniök, hogy ők épen úgy nem semmisíthetik meg Istennek, mint a természetnek törvényeit, Ha kimondják, hogy nem házasodtak össze azok, kik Isten törvénye szerint egybekeltek; vagy ha elválasztják azokat, kiket Isten kötött egybe : törvényeik absolut semmiségek a lelkiismeret ítélőszéke előtt és Istennek szemében.* Eddig az amerikai hittudósnak fejtegetései. Lentebb hasznát fogjuk venni e minden tekintetben érdekes és tanulságos megjegyzéseknek. Igen szeretném, ha időm és alkalmam volna a polgári házasságnak a művelt nyugati népek társadalmába való fölvételének, behozatalának kérdését részletesen és behatóan fejtegetni. De mert ezt nem tehetem, e tekintetben csak néhány rövid följegyzésre szorítkozom. Luther a házasságról úgy nyilatkozott, mint tisztán világi, vagyis egészen a világidőhöz és a világhelyzethez tartozó, de épen azért a világi felsőség törvényadása és bíráskodása alá vetett viszonyról, mindkettőt világos bibliai tételekkel igazolván, a mit aztán az evangélikus egyház utána el is fogadott (lásd Apologia A. XIII.), de a mi mellett a házasság isteni szereztetését s ez alapon az egyháznak a házasság megkötése körüli jogait mind erősebben hangoztatni kezdte ezen egyház. Poroszországban már a mult század első felében forrongottak a kedélyek a polgári házasság behozatala tekintetében, a mennyiben egy 1748. május 10-én kelt ediktummal elvették a konsisztoriumtól a bíráskodási és pedig főként a házassági ügyekben való bíráskodási jogot s a rendes világi bíróságok kezébe tették azt le. Egész Németországra kihatólag, hosszas küzdelmek után, melyek között 1859-től 1861-ig a fakultatív polgári házassággal is tettek egy meghiusult kísérletet, egész Németországra kihatólag a polgári házasságot az 1875. február 6-iki birodalmi törvény mondta ki a birodalom minden tagjára nézve 1876. január l-től kezdve kötelezőnek. Hollandiában már a XVI. században bejött a polgári házasságnak bizonyos neme, hogy egyes szekták, vagy pusztán megtűrt protestáns egyháztestületek tagjainak lelkiismereti szabadságát megoltalmazzák. Ezek bizonyos polgárilag előírt formák megtartása mellett államilag épen olyan érvényes házasságot köthettek, mintha csak az államegyház segédkezése mellett léptek volna házasságra. Franciaországban már 1787-ben tétettek lépések a polgári házasság behozatalára nézve, s 1792-ben kötelezővé tétetett az minden állampolgárra nézve, még pedig, a forradalom szelleméből jól kimagyarázhatólag, azon indokolással, hogy »a polgár az államhoz tartozik, függetlenül minden vallástól* Az így behozott kötelező polgári házasság bevétetett aztán Napoleon polgári törvénykönyvébe is. Angolországban lényegileg más okokból, mint a forradalmi Franciaországban, nevezetesen főként a pápista hierarchismus elleni radikális ellenszenvből már C'romwell behozta, s egy ideig fenn is tartotta a kötelező polgári házasságot, míg ma az egyesült királyságban, miután 1836-ban a felekezetek tagjai az államegyház tagjaival, házasságkötésüket illetőleg ugyanazon jogalapra helyeztettek, ma a házasság ott pusztán polgári szerződés, s a házasulandóknak teljes és tökéletes szabadságukban áll, hogy vallásos szertartással, vagy a nélkül keljenek-e egybe. Debrecen. Csiky Lajos.