Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-14 / 11. szám

Tagjai lehetnek ezen gyámintézetnek a theologiai rendes tanárok is, ha a jelen szabályzatban az egyes lelkészekre megállapított feltételeket vagy ők maguk, vagy a tanintézetet fentartó testület vagy pártfogóság ép oly mértékben teljesítik. 4. §. A 3. §-ban megnevezett, esetleg jövőben szervezendő hason minőségű állomásokon alkalmazandó lelkészek és misszionáriusok is. tekintet nélkül nős vagy nőtlen állapotukra, a gyámintézet tagjai sorába belépni kötelesek lesznek. 5. §. Segélyezésre igényt nem tarthat azon lelkészi özvegy, vagy árva, kinek néhai térje, illetve atyja, állásáról önként lemondott, vagy állásából egyházi bíróság jogerős ítéletével elmozdíttatott. 6. §. A gyámintézet tagjait képező lelkészek, körlelkészek, illetve misszionáriusok, esetleg theol. tanárok özvegyei, a mennyiben néhai férjök öt beszámítható szolgálati évvel bírt, az egyenlőség és testvériség elvének megfelelően s tekintet nélkül az elhalt férj által élvezett fizetés mennyiségére: egy és ugyanazon összegű évjáradékban részesülnek. A lelkészi árvák azonban néhai atyjok szolgálati idejére való tekintet nélkül, tehát árvaságra jutásuk után azonnal — szintén egyenlő összegű neveltetési, esetleg gyámolítási segélyben részesíttetnek. Az öt (5) beszámítható szolgálati évvel nem bírt lelkészek özvegyei ugyan visszanyerik a néhai férjök, illetve atyjok által a gyámintézet pénztárába befizetett összes tagdíjakat és belépési járulékot időközi kamatok nélkül, de állandó segélyezésre igényt nem tarthatnak. Az oly lelkészi özvegyek azonban, kiknek az elhalt lelkész-férjtől származó kiskorú, s így rendszeres nevelési segélyben részesülő gyermekei vannak, ilynemű visszatérítésre igénynyel nem bírnak. 7. §. Beszámítható szolgálati időnek tekintetik az az időtartam, melyet a most élő papi egyének ezen szabályzat életbeléptetésétől, az ezután hivatalba lépők pedig állomásuk elfoglalásától kezdve Magyarország és társországainak területén, vagy azon kívül létező vagy ezután szervezendő s a magyar egyetemes ref. egyház főhatósága alá tartozó s tartozandó egyházközségekben,: mint rendes lelkészek, körlelkészek, vagy misszionáriusok szakadatlanul és egy folytában töltenek el. 8. §. A szolgálati idő folytonosságának számításánál félbeszakításnak nem tekintetik: a) az időközben történt nyugalmazás; b) a felfüggesztett állapotban töltött idő, ha az illető állásába ismét visszahelyeztetett vagy nyugalmaztatott, és c) a tábori lelkészi vagy segédlelkészi minőségben eltöltött katonai szolgálati idő. A meghatározott díjak azonban úgy a nyugalmazott mint felfüggesztett állapotban, nemkülönben a hadi szolgálat ideje alatt is, pontosan fizetendők. 9. §. A 6. §. második bekezdése Szerint e^pdékes díjak visszafizetése, a haláleset bejelentése ütái> azonnal eszközlendő; az állandó segélyek és neveltetési, esetleg gyámolítási költségek azonban azon napot követő hó elsejétől folyósítandók és fizetendők ki, évnegyedi utólagos részletekben, melyen a jogcím azokra nézve beállott, s azon hónap végével szüntetendők meg, melyben jogcímük elenyészett. 10. §. Az állandó segélyezésre és a befizetett járulékok visszanyerésére jogosítottak ^igényök érvényesítését, jogcímök beálltától számítandó egy év alatt, illetékes egyházmegyei főhatóságuk útján kérelmezni kötelesek. Egy éven túl a befizetett járulékok visszanyerésére való igény egészen elenyészik; az állandó segélyezés pedig csak a kérelem beadását követő hónaptól kezdve jár. 11. §. Az állandó segélyezésben részesülők, az arról kiállított nyugtákon, az illetékes ref. papi hivatal által igazoltatni kötelesek az életben léteit, özvegyi állapotot és az árváknál a 15. és 16. §-ban meghatározott föltételek fennállását. 12. §. Azon kérdés felett, hogy van-e folyamodó özvegynek vagy árvának állandó évjáradékra és neveltetési, illetőleg gyámolítási segélyre igénye, a gyámintézeti alapot kezelő közalapi végrehajtó bizottság határoz. (Lásd 26. §.) II. FEJEZET. Az özvegyek és árvák segélyezése. 13. §. A 3. §-ban felsorolt lelkészek és theol. tanárok özvegyei, a mennyiben férjök legalább 5 beszámítható szolgálati évvel bírt, a férj elhalálozása után, állandó évjáradékra tarthatnak igényt, az árvák neveltetési, esetleg gyámolítási segélye azonban elhalt atyjuk szolgálati idejétől nem függ s így az öt évnél rövidebb szolgálati idő után is feltétlenül folyósíttatik. 14. §. Az özvegyi évjáradék összege egyelőre évi 250 írtban állapíttatik meg, mely összeg azonban a jelen szabályzat 34. §-ában jelzett revízió eredményéhez képest 10 év múlva feljebb is emelhető. 15. §. Az árvák részére folyósítandó neveltetési, esetleg gyámolítási segély összege, csak atyátlan árváknál minden egyes árvára külön-külön évi 50 írtban állapíttatik meg; a szülők nélküli árvák pedig szintén különkülön évi 75 frtot nyernek neveltetési segély címén. Ezen neveltetési, esetleg gyámolítási segély azonban csak 6—6 árva részére folyósíttatik s így ennek összege teljes szülőtlen árváknál az évi 450 frtot, atya nélküli árváknál pedig az évi 300 frtot, egy-egy családra nézve, felül nem haladhatja. 16. §. Az évjáradék kiszolgáltatása megszűnik: ha az özvegy újból férjhez megy, vagy meghal; a temetési segély kiszolgáltatása pedig akkor, ha: 1. a fi-árvák a 20. évet, a nő árvák pedig a 18. évet betöltötték, vagy ha házasságot kötöttek; azonban a testi vagy lelki fogyatkozás miatt teljesen keresetképtelen árvák, — ezen koron túl is — esetről-esetre meghatározandó gyámoltatási segélyben részesíthetők, 2. ha Önmagukat fentartani képes állapotra jutnak, és végül, 3. ha elhalnak. 17. §. Az atya nélküli árvák, anyjok elhalálozása esetén a szülőtlen árvák magasabb neveltetési segélynek élvezetébe jutnak. 18. §. Állandó gyámolításra azonban, a fentebb jelzett előfeltételek megléte esetén is, csak az az özvegy tarthat igényt, ki néhai férjével a tényleges szolgálat ideje alatt, vagy azt megelőzőleg kelt össze, annak haláláig vele együtt élt és kifogástalan életet folytat. Állandó segélyre pedig csak azon árvák bírnak igényjogosultsággal, kik az elhalt lelkész édes gyermekei. 19. §. Az előbbiekben megkívánt általános kellékeken kívül, az alábbi pontokban felsorolt esetekre még a következő rendelkezések állapíttatnak meg: a) Azon özvegyek, kik néhai férjökkel, ennek 60 éves kora után keltek egybe, állandó ellátásra igénynyel csak akkor bírnak, ha néhai férjökkel legalább öt évig éltek házasságban. Hasonló elbírálás alá esnek az ilyen házasságból származott és árván maradt gyermekek is. 0")