Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-14 / 11. szám

műveltségűnk hézagait, hiányait, elméleti és gyakorlati úton pótolgatni. Tanulmányozzuk a finomabb társadalmi eletet, illemet és szokásokat, ne szégyeljünk »Finom Társalgó «-fele könyveket is kezünkbe venni. Különösen pedig szoktassuk magunkat viseletben, szokásokban, társalgásban és egész életmódunkban finomabb hanghoz és modorhoz. Szeressük és keressük a jobb társaságokat, ne huzódjunk vissza az úri és művelt emberekkel való érintkezéstől, ne idegenkedjünk a szalontól és a parkettől. S ha az ily fellépés eleinte egy kissé nehezünkre esik is, azért nem kell megijedni s megretirálni, meggondolva, hogy minden kezdet nehéz, de a ki mer, az nyer! Csak egy-két ízben vegyen részt az ember az ily jobb társaságban, azután mindjárt könnyebben megy. Erős akarattal minden kivívható. De persze, mentségére szolgál a prot. papságnak sok tekintetben azon balkörülmény, hogy tán több mint felerészének igen csekély a jövedelme, s ennélfogva igen sokan anyagi szegénységgel is küzdenek: s a csekély jövedelmű, sok gyermekkel megáldott s így szegénységgel küzdő papnak sem kedve, sem módja nincs a jobb társaságokat, még kevésbé az úri szalonokat felkeresni s a finomabb modort elsajátítani. E mellett nagyon sok lelkész kénytelen egész életén át szegénysége mellett valami eldugott kis községben paposkodni, a hol tán soha alkalom sem nyílik műveltebb társaságokban részt vehetni. Az ily elrejtett kis községben működő szegény lelkészek fogyatékosabb társadalmi műveltsége menthető és elnézhető. De az oly lelkészek, a kik műveltebb közönséggel bíró kisebb-nagyobb községekben és városokban lelkészkednek. s a kiknek elegendő jövedelmük mellett alkalmuk és módjok van előkelő művelt társaságokban részt venni: az ily lelkészek az ő társadalmi müvelfségök fogyatékosságát kipótolni saját egyéni és egyházi reputációjok érdekében egyaránt kötelesek. Azzal végzem fejtegetéseimet, a mit e cikk textusául írhattam volna, hogy a jelen és jövendő papság társadalmi műveltségét emelni igen fontos és korszerű feladata közegyházunknak! Kármán József. ISKOLAÜGY. A lelkész-tanítóságok ügyében a vallás- és közokt. m. kir. minisztertől." 60.658/1894. Valamennyi főtiszt, egyházi főhatóságnak. Egy negyed század telt le azóta, hogy életbelépett a népiskolai közoktatásról szóló 1868. évi XXXVIIJ. t.-cikk, melynek 11. és 133. szakaszai a hitfelekezeti népiskoláknál alkalmazott tanítóktól is megkívánják a törvényes képesítettséget. Hivatalos adatok sajnosan bizonyítják, hogy az egyes hitfelekezetek népiskolai tanítói között még mindig nagyobb számmal vannak nem képesített egyének alkalmazva, hogysem e körülményt hallgatással mellőzni lehetne, hogysem * Erre a nagyfontosságú miniszteri intézkedésre különösen felhívjak az érdekelt lelkésztanítóságok és gvülekezelek figyelmét. Szerkesztő. e körülmény az ország közmívelődési érdekeire káros hatást ne gyakorolna. A most érintett állapot évről-évre javul ugyan, de igen csekély mértékben, már pedig úgy népoktatási, mint általános kulturai, sőt még hitfelekezeti szempontból is fölötte kívánatos, hogy a javulás mind nagyobb arányokat öltsön, vagyis kellőleg képesített tanítók az eddiginél nagyobb arányban nyerjenek a népiskoláknál alkalmazást. Annak, hogy eddig aránylag nagy számban alkalmaztattak képesítetlen tanítók, egyik és pedig főindoka abban volt keresendő, hogy a tanítói javadalmaknak sok helyen csekély volta miatt az országos tanítói nagy szükséglethez képest kevesen igyekeztek az oklevél megszerzése mellett a tanítói pályán keresni boldogulásukat. Az 1893. évi XXVI. t.-cikk életbeléptetése által azonban e nehézség el van hárítva, a mennyiben az egyházi főhatóság kívánságára az elemi népiskolai tanítói javadalom 400 frt törzsfizetésre s az öt ízben való ötödéves korpótlékokkal együtt 650 frt nyugdíjba beszámítandó összegre emelhető fel államsegély útján, a mi bizonynyal nagyobb vonzerőt fog a tanítói pályának kölcsönözni, mint a minővel eddig bírt. Mindezeknél fogva indíttatva érzem tehát magamat, azon tiszteletteljes kéréssel fordulni a főtiszt, főhatósághoz, méltóztassék a jelzett fontos közérdek előmozdítása céljából hathatósan támogatni a kormány törekvéseit. Különösen arra van szerencsém tisztelettel felkérni a főtiszt, főhatóságot, méltóztassék saját hatáskörében intézkedni és odahatni, hogy a főhatósága alá tartozó és más tanító- és tanítónőképző intézetben a saját egyházához tartozó s megfelelő előképzettséggel bíró ifjak a jövő tanévtől kezdve a férhelvek teljes felhasználása mellett lehetőleg minél nagyobb számban felvételt keressenek, illetőleg találjanak. Ily módon a képesítetlen tanítók száma már a közel jövőben remélhetőleg jelentékeny mértékben alább szállítható lesz. Ugyanezen célból a magam részéről szintén arra törekszem, hogy fokozatosan tijabb állami tanítóképző intézetek felállítása által segítsek a bajon. Népoktatási viszonyainknak rendezésre váró kérdéseihez tartozik azon állapot is, mely az 1868. évi népoktatási törvény 141. §-ától eltérőleg fejlődött ki. Ugyanis az 1868-ki törvényhozás a most idézett törvényszakasz által azt, hogy »a tanító semminemű hivatalt a tanítóság mellett nem viselhet«, annak tudatában mondotta ki. hogy a tanító kizárólagosan az iskola feladatainak éljen. Kitetszik ez az idézett törvényszakasz második bekezdéséből is, mely a tanítónak mellékfoglalkozásképen is csak olyan teendőket enged meg, melyek helyben és a tanórákon kívül végezhetők. A népoktatási törvény 141. §-ának utolsó bekezdése még annyit enged meg, hogy a felekezeti iskolai tanítók az isteni tiszteleten és temetkezéseken segédkezhetnek.