Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-14 / 11. szám

ket. Ilyen foglalkozások erősítenék a hitéletet, mert az egyházmegyei, kerületi és konventi ülések, akármilyen jól intézik is el az ügyeket, a hitélet élesztgetésére nézve nem tesznek semmit. Annyi bizonyos, hogy ha a konfirmáltakra nagyobb gondot fordítunk s a konfirmáltak egyesületeiben új meg új táplálókot adunk a meleg és őszinte hitnek, a mely a konfirmáltak lelkéből még nem aludt ki: hát akkor egyházunk a józan, de azért nem kevésbbé határozott evangeliom ügyének diadalra vitelére biztosítja magának azt a két előnyt, a melylyel most — eltekintve némi kivételektől — csak a baptizmus rendelkezik hazánkban. Iliveink öntudatosabbak lesznek s határozott feleleteket tudnak adni a keresztyén egyházba való beíépésöket s a Krisztusban vetett hitöket illetőleg. A másik előny az lesz, hogy a néha nagyon is nagy és nagyon is nehézkes egyházak mozgatására ott lesz a lelkész mellett egy egyértelmű s nagy buzgóságú kis csapat, a mely természetesen növekedve számban is, hitben is, buzgóságban is : alkalmas lehet egyházi életünk teljes regenerálására. Vajha minél többen megértenék célzataimat s a kétségkívül sok helyütt meglevő jó indulat, nemes igyekezet valahára tettekben is nyilvánulna ! Szabó Aladár. A horvát-szlavonországi prot, egyházak kérdéséhez. IV. Az evang. és ev. ref. hívek száma. — A horvát kormány a protestánsok érdekében új törvényjavaslatot készít 1873-ban. — Az 1874-ki iskolatörvény. — Szász Károly felterjesztése. — Az evang. egyház gyűlései. Mielőtt tovább haladnánk, jegyezzük fel azt az örvendetes tényt, hogy Horvát-Szlavónországban, különösen a pátens óta, a protestáns ev. hivek száma évről-évre szépen gyarapodott. Magyarország déli vidékén lakó magyarok, tótok és németek közül egész családok vándoroltak ki a Dráván túli részekre könnyebb megélhetés céljából. Talán nyelvi különbség okozta, hogy az ev. ref. hivek kevesebb számban mentek oda, mint az ágostai evangélikusok. Tudjuk, hogy 1848 előtt csak az úgynevezett horvát határőrvidéken volt néhány prot. egyház; de a császári pátens és az alkotmányos viszonyok folytán javult helyzet, a katonai határőrvidék polgárosítása, a közjogi viszonyok rendezése bátorítólag hatott a vallásukhoz ragaszkodó protestánsokra, úgy hogy új meg új kivándorlások következtében már ezelőtt tíz évvel az ev. ref. gyülekezetek száma ötre, az evangélikusoké pedig 12 anyaegyházra és 38 leányegyházra szaporodott. Azóta az ev. reformátusok három missziói központot, az evangélikusok még több filiát alapítottak. Közigazgatás tekintetében amazok részint az alsó-baranvai, részint a somogyi; emezek ismét a somogyi és a bács-szerémi esperességekhez tartoznak. Amazoknak lélekszáma 7—8 ezerre; emezeké pedig 25 ezerre növekedett. Oly szám, mely nemcsak megérdemli, hanem meg is követelheti, hogy lelki üdvéről és evangeliumszerű neveléséről kellőleg gondoskodva legyen. Az ev. ref. gyülekezeteknél a szegénységen kívül alig van más baj. De az evangélikusoknál láthatólag hiányzik az összetartó lélek, mely vezetné és támogatná őket, hiányzik a szeretetnek azon mértéke, mely szükséges arra, hogy a hitrokonok őszinte bizalommal összesimuljanak. Hogy a horvát viszonyok a múltban sem voltak kedvezőek a protestánsokra nézve, azt a fentebbi történelmi adatok eléggé bizonyítják. Hogy miként alakulnak e viszonyok újabban, azt a horvát törvényhozásnak azon része mutatja, mely az egyház és iskola ügyeire vonatkozik. Ezt vizsgálva, nem mondhatjuk, hogy a horvát törvényhozás ellenséges indulatot tanúsítana híveink iránt. A horvát kormány, úgy látszik, a protestánsokra nézve nem tartotta kielégítőnek az 1867-iki megoldást. A császári pátenst újabb törvény által akarta feleslegessé tenni; minél fogva 1873-ban — legfelsőbb helyről nyert előleges jóváhagyás folytán — új törvényjavaslatot készített, melynek célja az volt, hogy a protestánsoknak államjogi állása és belkormányzata rendeztessék. Ezen törvényjavaslat szerint mind a két hitv. protestánsok, úgy vallásuk szabad gyakorlata, valamint polgári és politikai jogaik tekintetében is, a Horvát-Szlavónországban törvényesen elismert más vallásfelekezetekkel egyenjogúaknak jelentetnek ki, minden ezzel ellenkező régibb törvények eltörültetnek. A felügyeleti jog szabályoztatik. Fájdalom, ez a törvényjavaslat akkor nem került tárgyalás alá; de az országos levéltárban megolvasható. Egy év múlva azonban elkészült az iskolai törvény, mely elég szabadelvűnek mondható. Ez a törvény nem tiltja el a felekezeti iskolák állítását, de mégis olyan feltételeket szab, melyek sok tekintetben megnehezítik azoknak fentartását. E törvény szerint a népiskolák nyilvánosak és magánjellegűek. Nyilvánosak azok, melyek részben vagy egészen az állam vagy község költségén épültek. A más költségével épített iskolák mind, tehát a felekezetiek is, magánjellegűek; de azért ezek is lehetnek nyilvánosak, ha külső és belső szervezetükre nézve a törvény követelményeinek megfelelnek. Ha valamely — különféle hitfelekezetö — községben már külön fennálló hitfelekezeti iskolák vannak, ott azok az illetők megegyezése folytán egyesülhetnek s egy közös nyilvános iskolát tarthatnak. Vegyes felekezetű gyermekek iskolájában a tanító azon hitvallású tartozik lenni, melyen a gyermekek nagyobb része van. Előadási nyelv a népiskolában a horvát. De azon nyilvános népiskolákban, melyeket más nemzetiségű, például magyar, tót, német felekezetek emelnek és tartanak fenn, az anyanyelv meghagyatik előadási nyelvül. Természetes, hogy a horvát nyelv, mint kötelező tantárgy, ezek 21*