Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-28 / 9. szám

melyek csak megerősítik e rend szervezete és működéséről eddigelé alkotott nézeteinket állam- és nemzetveszélyessége tekintetében. Maguknak a jezsuitáknak szájából és irataiból meríti legélesebb bizonyítékait a rend államellenes tendentiái mellett és hirneves kath. theologusok nyilatkozataival szórja megsemmisítő ítéleteit a jezsuita morálra. Vájjon megszívlelik-e a német politikusok Hoensbroecb gróf hiteles bizonyítékait? »A jezsuiták visszatérésének a kérdését — úgymond — korántsem tárgyalja a német sajtó s a politikusok legnagyobb részt azzal az elvi komolysággal, a melyet az megérdemel. Nem kihatásaikban fontos elvi kérdések, hanem átmeneti jelentőséggel és fontossággal bíró politikai — taktikai szempontok itt az irányadók. Szemet hunynak arra, a mit a rend évszázadokon át tett és tanított, s a lényegéről, alapelveiről és egyházgyakorlatáról szóló leleplezéseket legfeljebb históriai érdekkel bíróknak mondják. Nevetve fogadják manapság a politikusok e rend »különösségeit«, s annak semmi különös erőt. működést vagy aktuális életet nem tulajdonítanak. Teljesen feledték a nagy Bismarcknak az újabb pápás katholicizmus alapos tanulmányozásán alapuló ama 1885. nov. havi prófétai jellegű szózatát: az utolsó évekből azt a tanulságot merítettem, hogy a centrumpárt politikájának alapelveivil a német birodalom s a porosz állam soká fönn nem állhat, s azt tanultam, hogy a centrumpárti urakkal való szövetség csakis a porosz monarchia létfeltételeinek megtagadása árán köthető. Pedig hát a Culturkampf útja nála is — Ganossába vezetett!* Ugyancsak Hoensbroech gróf a »Preuss. Jahrbücher« hasábjain »Ultramontane Leisungen* címmel nem rég két értekezést tett közzé, a melyeknek elsejében az ultramontanismus s a socialdemokratiát. másikában pedig a legújabbi trieri csodaeseményeket teszi vizsgálódásainak tárgyává. Hogy mit tett az ultramontanismus s a jezsuitismus a socialdemokratia modern bajainak eloszlatása vagy legalább is enyhítése tekintetében, azt Hoensbroech gróf a belgiumi állapotok fonalán igazolja be. Hiszen a katholicismus Ketteler püspök napjai óta föl egészen XIII. Leo pápáig nagyra van vele, s lépten-nyomon hirdeti urbi et orbi, hogy a sociális kérdés tartós és egészséges megoldására egyedül a tekintély elvét valló pápás romanismus s annak csalhatatlan egyházfejedelme képes! Pedig Hoensbroech gróf szerint a jelenlegi állapotok, főleg Belgiumban, ép az ellenkezőt mutatják. Meggyőző érvekkel fejtegeti, hogv nincs európai ország, a melyben a római egyház és a jezsuita rend évszázadokon át oly zavartalanul működhetett, mint épen Belgium, s mégis ez az ország legveszélyesebben van aláásva az atheista és forradalmi socialdemokratia által. Belgiumban hat millió kath. hívőre 6582 világi pap. több mint 30 ezer szerzetes, köztük ezer jezsuita s 1784 kolostor esik. A római egyház ura ott a helyzetnek, s gazdagságaival és messze elágazó konnexióival a népnevelésnek, s mégis azt tapasztaljuk, hogy az általános szavazati jog megadása 915.000 klerikális szavazó mellett 353 ezer liberális és 318 ezer sociáldemokrata szavazatot mutatott fel. S az még nem elég. Egy a munkásviszonyok tanulmányozására 1886. kiküldött állami bizottság kérdőívein következő feleletek voltak olvashatók: 9

/1

0

-ed része a munkásoknak vallás nélkül él... a vallásos érzület jelentékenyen hanyatlott... az utolsó 25 év alatt a vallásos hivők száma 75°/0

-al apadott ... a katholicizmus hanyatlóban, a »Freidenkerthum* emelkedőben van . . . stb. Az erkölcsi fegyelmetlenség terjedésére példa az ultramontán Lüttich a maga 35 kolostorával és 38 templomával, melynek egyik vallásos egyesülete azt konstatálja, hogy »a moralitás niveauja naponként hanyatlik, 498 férfi vadházasságban s több száz házasságtörő viszonyban él, s az még korántsem felel meg a tényleges állapotoknak!* lm azok a pápás romanizmus gyümölcsei a jó kath. Belgiumban! Mi lehet az oka annak — kérdi méltán Hoensbroech — hogy a hatalma és befolyása tetőpontján álló belgiumi ultramontanismus oly képtelen a socialismussal szemben ? Erre a kérdésre így felel: a legiíjabbi katholicismus fejlődésében keresendő e szomorú valónak egyetlen magyarázati alapja. A vallásnak üdvöt adó elemei benne háttérbe szorultak és külső ceremoniális sablónszerüség lépett annak helyére. Gyönyörű templomok és monumentális kápolnák emelkednek mindenfelé; nagyszerű festmények és aranyozott oltárok gyönyörködtetik a szemet; a jól renomált fiatalabb szónokok kathedrája körül csoportosul a nagy és elegáns közönség (á la Ferenciek templomában, ha Hock János szónokol!); a kolostorok tágas termei nem szűkölködnek a látogatókban: nagyszerű nevelő intézetekben nevelik az ország fiait és leányait a nevelés terén kiváló hírben álló rendek és apácák stb.. s mégis napról-napra ijesztőbb módon terjed az érzéki élvvágy s a frivolitás, s a vallástalanság és erkölcstelenség főleg ott nyer dimensióiban, a hol az ultramontanismus virágzik. így volt az a mult században Franciaországban, s így van ma Belgiumban, a hol a sociáldemokratia légiói ugyancsak parádés módon haladnak el a templomok és kolostorok százai mellett a kamara felé! Ilyen népnevelő hatalom az ultramontanismus a kath. Belgiumban, hatalma és befolyása fénypontján! Van-e tehát oka Rómának és pápaságának magát »sociális hatalom«-nak mondani? Nézzük Hoensbroech érdekes és tanulságos fejtegetéseinek kiegészítéseként az érem másik oldalát: a protestantismust mint népnevelő hatalmat. Erre vonatkozólag Hammel schwaigerni lelkész tollából egy igen derék nagyobb röpirat jelent meg »Was gibt der Protestantismus den ihm zugehörigen Völkern bis heute, vor den römisch-katholischen Völkern voraus?« (Leipzig, Braun. 118 1. Ára 80 fillér) címmel az »Evang. Bund« kiadványai között, a melyből — mivel a mi tanulságunkra Íratott meg — kiemeljük a következőket: Európa protestáns népessége 1876—86. 37 millióról 85, katholikus népessége ellenben 80 millióról csak 154-re emelkedett, és statistikailag kimutatja, hogy a protestantismus e században minden téren előnyben van a romanismus felett. A protestáns hatalmasságok 1886-ban 26,633, a katholikusok ellenben csak 5,800 hajóval szerepeltek a világkereskedelem terén. A prot. misszió 100 év alatt 44°/0

-al, a római ellenben csak 0-90°/ 0

-al emelkedett. Ezen a módon járja be a röpirat a politikai s a sociális tért az egész vonalon, s a népnevelés és néperkölcsiség terét különösen, statisztikai alapon föltüntetve a protestantismus óriási fölényét a romanismus felett, s beigazolva e fölényt vallásos-erkölcsi indokokkal s a katholicismus jeleseinek: egy Laveleye, Mai iano, Tíirscher?

Sailer, Döllinger és mások bizonyítékaival. E mű valóságos kincsesház azoknak a rágalmaknak a megcáfolására, a melyek a protestantismust az istentelenség, erkölcstelenség és forradalom szülőokának, az ultrám:>ntanismust ellenben ezek egyedüli hathatós gyógyszerének mondják. E nemben méltán sorakozik a röpirat egy Tsehackert, Uhlhorn, Öttingen vagy Warwck műve mellé, s a jelenkori prot. polemikának egyik nélkülözhetlen forrása és segédeszköze. Meggondolandó az, már t. i. annál, a ki még gondolni tud és akar, hogy pl. a szegény Svédországban 100 hadkötelesre 0.40, Finnlandban 1.9, Németországban 1.27%, ellenben Franciaországban ugyanannyi hadkötelesre 14.89, Belgiumban 17.48, Ausztriában 38.90 és Olaszországban 47-74% esik azokra, kik sem írni, sem olvasni nem tudnak, vagy hogy a törvénytelen szülötteknek száma Hollandiában, Svájc-