Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-03 / 1. szám

egyházi értekezletek szervezését kezdték meg az erdélyi, a dunamelléki és a tiszántúli egyházkerületekben, melyek körében az egyház belső és külső építésének, az új viszonyok által követelt új tevékenységének eszméi, módjai és eszközei fölött már is számottevő tervezések, eszmecserék és javaslatok merültek fel. Jelentékenyen erősödött a belmissziói tevékenység iránti érdeklődés és kedv, sőt a belmissziónak külön organuma is keletkezett a nagybuzgalmú »Hajnal< című havi folyóiratban. Hódított és terjedt a vallásos összejövetelek vagy estélvek eszméje, mely a hívekhez szólásnál a hitébresztés és hitben való erősítésnek hathatós eszközéül kezd elismertetni. Nagyot lendült a vallásos sajtó hiterősítő jelentőségének felismerése és méltánylása is, a minek tényleges bizonyítéka a népies vallásos iratok és lapok kelendőségében tapasztalható örvendetes haladás, a vallásos iratok akkora forgalma, mekkorát a magyar prot. egyház még soha fel nem mutatott. Az egyházhatósági tevékenységet az ágostai evangélikusoknál főként a zsinati törvények életbeléptetése, a reformátusoknál az országos lelkészi gyámintézet szervezése dominálta. Az ág. evang. egyházban a zsinati törvény követelte üj szervezkedés, kivált az egyházkerületek és egyházmegyék üj beosztása tekintetében, kissé nehezen megy. Az általános tárgyi nehézségek mellett a dunáninneni egyházkerületben erős nemzetiségi akadályok is merültek fel a túlzó tótok, vulgo panszlávok körében. A nyitrai, trencséni és liptói esperességek tőt többsége renitens magatartást követ, a zsinati törvények végrehajtásának ellene szegül; de remélhető, hogy az erejökben megfogyatkozott s párthíveik által sem igen támogatott pánszláv vezetők nem sokára észre térnek s lassanként beletörődnek az új helyzetbe. A református egyházban főként az országos lelkészi gyám- és nyugdíjintézet ügye foglalkoztatta az egyházi hatóságokat. A konvent által készített együttes intézet terve a traktusok és szuperintendenciák indokolt ellenzésen megbukott. A papság teljességgel nem akart »gyámintézet* címén a csak messzi jövőben fungáló és silány ellátást igérő »nyugdíjintézet* számára oly nagy áldozatokat hozni, minőket a tervezet követeit. Most a konvent más alapokon új tervezet készítésével bízta meg gyámintézeti bizottságát s remelhető, hogy az új tervezet a lehetőségig mindenben figyelembe fogja venni a közóhajtásokat. Az egyetemes egyháztársadahm tevékenység a mult évben sem mutat nagyobb lendületet. A Prot. Irodalmi Társaság, valamint a Luther-Társaság is inkább pang, mint erősödik. Egyházaink nagy tömege, világi híveink nagy része úgy látszik, még mindig nem tudja, vagy nem akarja méltányolni azt a fontos feladatot, melyet a társulás, az erők tömörítése van hivatva szolgálni az egyházi életben. Csak keveseknek van hitök, meleg szivök és önkénytes áldozatkészségök arra a gyönyörű munkára, melyet a hitközösség erőteljes érzete s az egyetemes nagy célokért való lelkesedés ereje a fejlettebb keresztyén országokban kifejt. Még a hol tenni akarnának is valamit, ott is inkább a partikuláris érdekek állíttatnak előtérbe az egyetemes nagy célok fölött. Már pedig »magasbra vívó szenvedelem* nélkül nincs sem az egyénnek, sem a köznek nagyobb, nemesebb élete és öntudatos haladása. Nagy eszmék kultusza nélkül nem fejlődhetnek ki nagy intézmények sem. Ha p. o. az írod. Társaság tagjai az egyes vidékek nagyobb központjain, pl. Debrecenben és Pozsonyban. Kolozsvárit és Sopronban, H.-M.-Vasárhelytt és Eperjesen. Pápán és Miskolcon stb. fiók egyesületekké, vagy körökké szervezkedve a téli időszakban felolvasási ciklusokat tartanának, bizonyára több életerő és intenzivebb tevékenység keletkeznék magában az írod. Társaságban is, mely ma-holnap csak »Szemle« és *Koszorú* kiadó vállalattá zsugorodik össze. Némi lendület mutatkozik a gyülekezetek egyháztársadalmi tevékenységében. A vallásos összejövetelek által, a mint ezek többek között Budapesten, Gyomán, Hód-Mező-Vasárhely tt, Török-Szent-Miklóson, Nagy-Kálióban, Tisza-Földváron, Kenderesen, Turkevén, Nagy-Kikindán, s több kisebb gyülekezetekben is tartatnak, kezd némi valláserkölcsi egyesületi élet kiformálódni. A nevezett helyek közül többen egyházi, közművelődési, ifjúsági, továbbá szeretet- és nő-egyesületek alakultak a ker. hitélet ápolásara s a felebaráti szeretet gyakorlására. Ha ez a keresztyén társulási szellem erőre vergődnék a gyülekezetekben, oly hatalmas egyházi és vallás-erkölcsi kapcsolatokat, hozna létre a Krisztus egyháza és a tagok között, hogy az mint eleven erő állandó védgátat képezne mind a felekezetnélküliség, mind a szektáskodás, mind a klerikális bigottság ellen. Csakhogy ezt a munkát meg kell kezdeni, a gyülekezetek különböző tagjait egyesületekbe, olvasókörökbe, nőegyesületekbe, szegényegyesületekbe, ifjúsági egyesületekbe, énekkarokba kell csoportosítani, mert addig nincs gyülekezeti, egyháztársadalmi tevékenység. Oly fontos dolog ez a gyülekezeti belmissziói tevékenység, hogy a míg ez minden jelentékenyebb helyen szervezve nincs, addig az egyetemes céloknak szolgáló közegyházi társaságok sem képesek nagyobb tevékenységet kifejteni. A bezárult 1894-ik esztendő e tekintetben is előbb vitte valamivel a ker. egyházi életet, de ne feledjük, hogy nagyban és egészben még mindig csak a kezdet kezdetén vagyunk. Szilárd hittel, célunk szentsége felőli erős meggyőződéssel kell munkához látnunk, ha nagy sikereket akarunk elérni. Tömegesen és nem szórványosan, lehetőleg minden gyülekezetben meg kell kezdeni ezt az intenzivebb lelkipásztori gondozást, mert e nélkül nincs és nem lehet termékenyebb egyházi élet. Vajha a beállott új esztendő végén nagyobb haladást, örvendetesebb előmenetelt konstatálhatna e szemle írója. Krónikás,