Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-21 / 8. szám

intentiójával, Krisztus lelkére valló fenkölt szellemével ezen törvénykönyvnek határozottan legszebb, hogy úgy mondjam: christologiai része. Milyen nemes, tiszta szellem leng át a 459. §. ezen bevezető szavain : „Az egyháznak kiváló feladata: keresztyéni szeretettel azoknak neveléséről és önfentartó munkára való képesítéséről gondoskodni, a kik különben elhagyatottságuk, vagy szegénységök miatt, sem maguk erejéből, sem hozzátartozóik segélyével, nem neveltethetnek fel az egyháznak és a társadalomnak munkás tagjaivá." íme, egyházunkban a belmisszióvá magasztosult felebaráti szeretet, a tiszta humanitás, a samaritánus érzelem nemes műveinek alapgondolata ! Kimondja aztán ezen paragrafus, hogy a) mindkét nemű árva gyermekeknek nevelésére és oktatására árvaházak; b) az anyagilag és erkölcsileg elhagyatott, elveszésnek kitett, különben éptestű és épelméjű gyermekek ellátására és neveltetésére, — akár élnek szüleik, akár nem — szeretetházak; c) ezen intézetekben s általában a diakonia munkaterén való szolgálatra, jó nevelést nyert 15—30 éves hajadonok s gyermektelen özvegyek evangéliumi elvek szerint való kiképeztetésére diakonissa-képzö intézetek állítanclók föl; d) jutalomban részesítendők azon tanítók, kik rendes hivatalos teendőik mellett a némák, vakok és hülyék tanításával is sikeresen foglalkoznak, addig is, míg az egyetemes egyház ezen szerencsétlenek számára ápoló intézeteket állíthatna föl; e) a községi, állami vagy idegen felekezeti intézetekbe járó ev. ref. vallású gyermekek szemmel tartandók s vallásos oktatásukról gondoskodni, őket nyilvántartani s róluk az egyházlátogatás útján az egyházmegyének jelentést tenni a helyi lelkésznek és presbyteriumnak kötelessége. Az elsorolt intézeteket aztán felállíthatják ós fentarthatják az egyes egyházközségek, egyházmegyék, egyházkerületek, sőt egyesek ós társulatok is úgy, hogy azokat az egyház hatósága alá helyezik. Ha még ezekhez hozzáveszszük azt, hogy egyházunknak kötelessége gondoskodni a szétszórt csontoknak, a cliasporákban élő híveinek összeszedésóről, missziói egyházak létesítéséről, a mint ezen evangéliumi munkát legjobb ereje és tehetsége szerint az 1881/82. évi zsinat óta fokozott mórtékben folytatja is; hogy a biblia és vallásos-erkölcsi irányú, építő olvasmányok terjesztésének munkáját, melynek alapjai — Istennek hála —- nálunk is meg vannak vetve, minden hatalmában levő erkölcsi ós anyagi eszközzel támogatnia szükséges: körülbelül elmondtunk mindent, a mit egyházunknak a belmisszió területén tennie kell. Boldog Isten, milyen nagy ós virágzó lenne ez a magyar református egyház, mely, mint egységes egész, a legnagyobb református egyház egész az európai kontinensen, s egyik legnagyobb az egész föld területén: ha mellőzve a külmissziónak tőle, szegénysége miatt úgy sem várható munkáját, az elsorolt belmissziói művek ápolására szánná el magát. Az evangéliumi pásztor kimegy a pusztába, hogy megkeresse és a nyájba vigye az eltévelyedett juhot; az evangéliumi asszony pedig saját házában keresi az elveszett drakhmát, mígnem megtalálja azt. E két evangéliumi kép gyönyörűen példázza a kül- es a belmisszió munkáját. Vegye föl egyházunk — jóidőre legalább — csak amaz evangéliumi asszony szerepót s míg ezzel hivatásának igazi magaslatára emelkedik, egyszersmind híveit is meg fogja menteni, tartani saját magának. Es hogy mindezen munkák létesítésében, kivitelében lelkészeinknek kell előljárniok, azt mondanunk is fölösleges. Ne féljenek : kapnak munkatársakat. A hitbuzgó, a lelkiismeretes munka, a jó példaadás tettre .-szokta buzdítani az egyház ügyei iránt különben is érdeklődő hiveket s fölébreszti az érdeklődóst a közönyösökben, melegekké teszi tehát a lágymelegeket s megszégyeníti a hitetleneket. Kell-e mondanom, hogy az idők jelei erősen parancsoló szóval hívják egyházunkat s lelkészeinket ezen munkák mielőbbi megkezdésére?! Bizony már az új meglevő s még jöhető egyházpolitikai törvények életbelépte előtt hozzá kell látnunk egyházunk szellemének a mondottak szellemében való reformálásához. Kezdjük meg azzal, a mi kezünknél van, a mivel minden különös és nagy munka nélkül megkezdhetjük : szedjük össze mindenekelőtt szegényeinket és árváinkat, állítsuk föl ezek számára az őket őrző, ápoló gondnoki hivatalt; fogadjuk szívesen körünkben a bibliát ós vallásos iratokat terjesztő igénytelen ügynököket s ajánljuk ezek munkáját híveinknek buzgó szeretetébe, anyagi pártfogásába. Már ezzel megindítottuk egyházunkban a belmisszió munkáját. És aztán a közöttünk levő kicsinyeket, szegényeket, hitben ingadozókat nem fogja máiteljesen készületlenül érni a vihar szele, mely bizony e nélkül sokakat lesodorhat hajónkról abba a mélységes, abba a feneketlen tengerbe, 15*