Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-08 / 6. szám

tartjátok, ne engedjétek őt meggyalázni hozzánk hasonló bűnös emberek helytartóságával. És ha a pápa a helytartó; hát melyiket vonhatta Jézus számadásra akkor, midőn egyszerre három helytartója veszekedett egymással? Mivel három pápa is volt egyszerre ! . . . * * * A mi becsületes testvéreink nem is tudják, hogy azok a más felekezetbeliek, kikkel ők oly szép egvességben élnek, kikkel összeházasodnak, kikkel együtt osztoznak e haza örömében és keservében mind a kárhozat, a pokol kandidatusai. Azt mondják ők, a mit Krisztus mondott: a ki hiszen és jót cselekeszik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. S a Krisztus ezen mindenekre kiterjesztett nyilatkozatát alkalmazzák mindenekre, igen, mert nem tudják, hogy az ő egyházuk mást tanít; hogy az azt tanítja: egyedül a katholikus idvezül. minden más elkárhozik. Hiszitek ezt ? . . . Jól esik ez szíveteknek? . . . Azt hiszem: nem. Hja! a klérus nemcsak e földet kívánja hatalma alá, de monopoliumot csinált a mennyből is. Hetesy Viktor. RÉGISÉGEK. Horváth Márk életképének kiegészítéséhez. E Lap L, 2. és 3 ik számában Földváry László Horváth Márk viszontagságait szokott alapossággal tárgyalja és kiemeli, hogy ő Szegedi Kis Istvánnak és a protestantismus hü védnökének bizonyult Tolna-Baranvában, dacára sok tusakodásának és veszélyeinek, melyeknek, mint szigetvári várkapitány oly gyakran kitéve volt mind a törökök, mind a nyugtalankodó magyar várurak és kóborló »haramiák« részéről. Alkalmam lévén a családi könyvtárt Nagy-Eörött ismerni, azon helyzetben vagyok, hogy szintén egy pár szerény vonással gazdagíthatom ez emlékezetre méltó férfi életképét, ki mint ember, hazafi és hitbajnok egyaránt fénylik történetünk lapjain. Alföldi birtokai, mint fekvő jószágok, már e Lap első számában lettek felemlítve. De még azonkívül sok ingó kincsben is bővelkedett. Végrendeletében a drága bútorok, fegyverneműek. poharak; tányérok, ruhaneműek, lovak, hintók, ékszerek egész sorát említi és rokonai között felosztja. Hogy milyen értékű lehetett ez az ingó vagyon, onnan is kitűnik, hogy huga leányának, Starsith Annának két oly gyűrűt hagyott, melyben két zaphir, három rubin, négy türkiz, öt smaragd, hat rubin és hét gyémánt díszlett. Pénzéből hagyott feleségének, Bóth Erzsébetnek 3000, huga leányának Starsith Annának 2000, huga leányának, Starsith Nonának 1000 és huga fiának, Györgynek 1000 frtot, mi a mai értékeink szerint vagy 70,000 frtra felrúgna. Ő azonban ezt az összeget alig számbavehetőnek veszi, miután a végrendelet egy másik pontjában azt rendeli: »fijamnak Horváth Starsith Gergelynek hagyok myden marhát, és pjenzt, ky az testamentomnak kyweule wolna,« meghagyván egyszersmind, hogy Bakolaja fia pénzét számolja meg, jegyezze fel »registromba« és tegye a ládába. Fekvőségei iránt pedig akként intézkedik, hogy baranya-és tolnamegyei jószágai Bácsmegyey Simon oltalma és Dömöthör deák számadása mellett kezeltessenek és az összes jövedelem fia javára használtassék 1 Nagy vagyonára következtetést vonhatunk abból a körülményből is, hogy ő gyakran sajátjából fizette és látta el a várőrséget, a miből azután a király és ő közte gyakori elszámolások eredtek, hol 5—6000 frtnyi különbségek is előfordulnak, melyek mint csekélységek könnyen rendeztetnek és kiegyenlítetnek 2 Tolna és Baranya vármegyén kívül tetemes birtokai voltak Szepesmegyében is. A Varkoch család itten Zápolya János ellenkirályt pártolván, hűtlenségéért jószágától Ferdinánd által megfosztatott, mely a királyhoz mindig hű és érdemekben gazdag Horváth Márknak adományoztatott 1556-ban. A szepesi birtok következő falvakból állott: Sztrázsa vagy Nagv-Eőr, Szentkereszt vagy Keresztfáivá, Uj-Béla, Svábfalva vagy Schwabócz; azután részeket birt Késmárkon t. i. a szabad uri házat, Krompachon, Miklósfalva, Lumnitzán, Rokuszon, azután Lefnyet, Hontdorf, Hundertmark, Viborna, Erdőfalva, Felső-Laps, Farkasfalva és Lengyelfalva (Abauj) községekben. Liptómegyében Csorba és Vásetz területein szintén voltak részei. Tályában is birt szabad uri házat. Nemkülönben a sziléziai birtokok Niederholbersdorffban is reászállottak.3 Mindezekből láthatjuk, hogy Horváth Márk a vagyont és birtokot illetőleg hazánk első mágnásai közé tartozott. Mindamellett szerény maradt. Ámbár vitézségei folytán Szigetváron 1558-ban nemesi és mindjárt a következő évben 1559-ben bárói rangra emeltetett, de okmányaiban és leveleiben még sem használta ezt a címet, a valódi érdemet benső és személyes sajátságokban keresvén és találván. Ennyit Horváth Márknak, a protestántizmus pártfogójának anyagi és vagyoni viszonyairól. Veszélyeiről, melyekkel megküzdenie kellett, hol törökök, hol az irigykedő várurak, hol a rablók ellen, szintén megemlékezik Földváry az idézett cikkben. Én a közlőiteket ez irányban csak két adattal akarom kibővíteni. Még jóval szigetvári parancsnokká kineveztetése előtt, 1540-ben, kevés hijja volt, hogy életét el nem veszíté. Ugyanis Bakych Péter, kivel különben jó lábon állót, megrohanta őt fegyvereseivel. 1000 forintot tőle elrabolt, embereit kínozta és őt bizonyosan megölte volna, ha 1 Horváth Márk végrendelete 1561. aug. 21. 2 Családi levéltár fasc. 1U. 3 Varkoch Melchioris testamentum anno lf)ö3 sabbatto post judicam.