Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-08 / 6. szám

egyház sorsa között, úgy tüntetvén fel ravaszul a tényállást, mintha mi volnánk előnyben, mintha mi volnánk a szabadalmazott uralkodó egyház, ós ők az elnyomottak; mondom már ez a körülmény is felnyithatná azon szerencsétlen hitrokonainknak szemeit, a kik vakságukban az ultramontán áramlatnak szánandó áldozataivá lettek. Az a kath. főpapok által hánytorgatott kath. ciutonomia — az a fából csinált vaskarika — eszembe juttat egy érdekes és tanulságos jelenetet a mi protestáns patriarchánk, báró Vay Miklós és a sima beszédű Haynald Lajos, kalocsai biboros érsek között 1883-ból. A középiskolai törvényjavaslat előleges tárgyalása céljából a képviselőház közoktatásügyi bizottsága meghallgatta az egyes hitfelekezetek főhatóságait is. Mint ilyenek voltak jelen az ev. ref. egyház részéről báró Vay Miklós; az evang. egyház részéről báró Raclvánszky Antal; és a római kath. egyház részéről Hajnalcl Lajos Először nyilatkozott báró Raclvánszky, azután báró Vay. Mind a két hatalmas férfiúnak nyilatkozata egyezett abban, hogy a törvényjavaslatot szívesen üdvözölték, s közegyházuk szempontjából csak azon §-hoz szólottak, melyek a protestáns autonómiát és az iskolafen tartók anyagi megterheltetését érintették. Mind a két nyilatkozat általános helyesléssel fogadtatván, Trefort miniszter indíttatva érezte magát köszönetét fejezni ki az épp oly alapos, mint szellemes felszólalásokért. Erre aztán felemelkedett Haynald, és az ő utánozhatatlan hízelgő modorában dicsérni kezdi Radvánszky és Vay beszédét és autonom iájukhoz való ragaszkodását. Mindenki feszülten várta, mi lesz ebből ? Hát egyszer egy ügyes fordulattal éppen azon szavakat használta, melyeket a jan. 16-ki kath. nagygyűlésen Vaszary hercegprímás bocsátott világgá, hogy t. i. a katholikusok nem kívánnak többet, mint a mit a protestánsok tényleg bírnak; mert — úgymond — a katholikusoknak is van saját autonomiájok, habár nem oly széleskörű, mint a protestánsoké, de annál fontosabb és régibb, mert a protestánsoké csak háromszázados, míg a katholikusoké évezredes autonomia; és ha a három millió lelket számláló protestáns egyház megérdemli, hogy autonomiája a középiskolai törvény készítésénél ügyelem be vétessék, akkor még inkább megérdemli ezt a kilenc millió lelket számláló ősi katholika ekklézsia is stb. Ezt a főpapi ravaszkodást nem állhatta meg szó nélkül báró Vay Miklós; és véghetlenül finom iróniával utánozva Haynalclnak simaságát figyelmeztette a bíborost a felemlegetett ezredéves autonómiában rejlő ön ámításra. Megmagyarázta neki az autonómiának, mint önkormányzati jognak valódi fogalmát; azután pedig a fogalomnak klasszikus megmagyarázása után következett az alkalmazás, a kath. egyházra. Soha ennél hatalmasabb, finomabb és lefegyverzőbb beszédet nem hallottam. A szellemes bíbornok csak úgy görbült az érvek és példák erejének súlya alatt, kivált mikor a nemes báró körülbelől ezt mondá neki : »Nézzük kettőnknek egymástól eltérő helyzetét. Én, mint a magyarhoni ev. ref. egyház szavazatai által megválasztott főgonclnok, egyhá zam nevében, mint annak törvényes megbízottja szólok itt, és szavamnak csak mint ilyennek van súlya és értelme. De kinek nevében, ós kinek megbízásából beszél Eminenciád? Mikor, ki és hol választotta arra, hogy nevében véleményt mondjon? Ha a katholikusoknak valóban meglenne az a felemlegetett ezredéves autonomiájok, akkor valószínűleg most máshoz lenne szerencsénk, s annak felszólalása kétségen kívül nem vétetnék egyszerűen magánvéleménynek, mint a hogy tekinthető Eminenciádnak mai felszólalása stb.« Nem lehet azt a finomságot, azt a játszva összetörő modort utánozni, melylyel báró Vay Miklós teljesen kiforgatta Haynalclnak okoskodását. A kath. autonomia, mindaddig, míg püspökei a király által kinevezve a pápa által erősíttetnek meg, míg a püspökök, prépostok, káptalanbeliek stb, állami dotációban részesülnek, és míg az »ekklézsia« fogalma csak a papi rendre terjed ki, nem lehetséges. Ezt mindenki tudja, legjobban magok a főpapok. Mért emlegetik, mórt követelik tehát? Egyszerűen azért, hogy a kétszáz milliót meghaladó úgynevezett egyházi birtokot, mely most még az államé, a kezökbe vehessék, és mint kath. vagyont szabadon kezelhessék, a kormánynak beleavatkozása nélkül. Ezt a főpapok már bebizonyították az 186'J-ki kath. kongresszus alkalmával is. Követelik azért is, hogy a kormányt gyanúsíthassák, mintha az nem akarná a katholikusoknak megadni azt, a mit a protestánsok élveznek. A kath. autonomia folytonos emlegetésében és követelésében éppen az a ravaszság nyilatkozik, mint a protestánsok jogaira való hivatkozásban. Nem az autonomia kell nekik, mert az lehetetlen, hanem annak köpönyege alatt az óriási birtokokkal való szabad rendelkezés kellene ! Ez a főtörekvésök. És Róma, mely kiváló érzékkel bír a szent szék anyagi érdekei iránt, tudja hogy Magyar-