Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-27 / 52. szám

és közös tanácskozás által legalább némileg enyhítsük a közöttünk meglazult testületi élet hátrányait, káros következményeit s előkészítsük azt a szép jövőt, a mikor az egész tanügyi társadalmat egységes kartár si ér sülét s erőteljes közszellem hatja át, a mely életet és lelkesedést önt az egyesek, a testületek működésébe s hatékonyabbá teszi munkájokat. Az országos és egyetemes tanügyi kongresszus eszméjéhez speciális nemzeti érdek is fűződik: az együttes fellépéssel és határozatokkal támogatni a nemzeti irányt s azon eszközökről és módokról tanácskozni, a melyekkel a magyar nyelvnek és általában a magyar nemzeti műveltségnek lényeges alkotó elemei minden iskolában s minden tanításnál kellőleg érvényre juttathatók s a hazai közoktatás intézményei mindenütt s mindenkor a magyar nemzeti műveltség terjesztőivé tehetők. Mindezeknél és még egyéb okoknál fogva, a melyeknek részletes elősorolása meghaladja ezen felhívás keretét, a magyar közoktatás egységes és egyetemes fejlődése érdekében közszükségnek látszik 1896-ban országos és egyetemes jellegű tanügyi kongresszust tartani. Ezen gyűlés előkészítése, sikerének biztosítása céljából azonban okvetetlen szükséges tanügyi életünk főtényezőinek s különösen a köznevelési egyesületeknek érintkezése, tervszerű együttműködése. Ezt óhajtjuk létesíteni, az alulírott előkészítőbizottság tagjai,* mindőn jelen felhívásunkkal a tanítói és tanári egyesületekhez, testületekhez fordulunk s véleményüket az országos és egyetemes tanügyi kongresszusra nézve kikérjük. Mielőtt azonban javaslatainkat előadnék, tájékozás végett, szükségesnek látjuk küldetésünk eredetéről röviden beszámolni. Az országos és egyetemes tanügyi kongresszus eszméje először a néptanítóságot képviselő Magyarországi Tanítók Országos Bizottságában pendült meg, a mely az 1898. évi augusztus 22-én tartott nagygyűlésén azon óhaját fejezte ki. hogy az ezredévi ünnepek alkalmával Magyarország paedagógiai karát egyetemlegesen felölelő gyűlés tartassék. Majd támogatást nyert ez eszme az országos kiállítás közoktatási végrehajtó bizottsága részéről, a mely a jelen év január havában tartott gyűlésén örömmel üdvözölte a csupán hazai tanférfiakra szorítkozó egyetemes gyűlés eszméjét, de az ügy megindítását magára a társadalomra, illetve a tanférfiakra bízta. Ezen bátorításra a Magyarországi Tanítók Országos Bizottságának igazgatótanácsa jónak látta haladék nélkül megtenni a kellő lépéseket. A f. év március havában felhívást bocsátott ki az összes hazai tanügyi egyesületekhez és testületekhez a teendők együttes megvitatása céljából. E felhívás következtében jött létre a f. év pünkösd napján tartott értekezlet, a melyen az ország minden részéből minden rendű tanférfiak és nők vettek részt s valamennyien lelkesedéssel fogadták az egyetemes gyűlés megtartására irányuló mozgalmat s a gyűlésen megjelentek közül az alulírott előkészítő bizottságot küldték ki a szükséges lépések megtételére. Az előkészítő bizottság folyó év szeptember havában kezdte meg tanácskozásait s részint a bizottságban, részint az egyesületekben és testületekben a következő nézetek merültek fel a gyűlés irányára és módozataira nézve : 1. 1896-ban az országos kiállítás alkalmával oly * Az előkészítő bizottságba a prot. egyházi tanféríiak közül is többen beválasztattak, így Böhm Károly, Falvay Antal, Józsa Pál (a ref. tanítók orsz. egyesületének elnöke), Luttenberger Ágost, Molnár Sándor, Szőts Farkas. Vámossy Mihály stb. Ez helyesen is van. De sajnos, hogy oly tekintélyes tanügyi és tanügy-irodalmi egyesületek, minők pl. a tiszántúli ref. tanáregyesület és a sárospataki irodalmi kör, nincsenek képviselve az előkészítő bizottságban. Szerk. tanügyi kongresszus tartassék. a mely magában foglalja Magyarország nevelőinek és oktatóinak egyetemét. 2. A gyűlés a szabad részvétel alapján létesüljön, tehát abban bizonyos csekély tagsági díj lefizetése mellett minden a nevelés terén működő, vagy a nevelés és oktatás ügye iránt érdeklődő férfi és nő részt vehet. 3. A kongresszus felöleli a közoktatási szervezet minden ágát, valamint az egyéni és társadalmi neveléstudomány fontos tételeit. 4. A részletes tételek megvitatására szakosztályok alakítandók, de az egész köznevelést átölelő ügyek a teljes ülésen tárgyalandók, mely a szakosztályok határozatait is tudomásul veszi és kihirdeti. 5. A szakosztályok tárgyalásaik eredményét a plenumnak bejelentik, de a határozatok ott újabb tárgyalás alá nem kerülnek. 6. A gyűlés szervezése, rendezése, tételeinek kitűzése, előleges megvitatása, egyszóval a gyűlés előkészítése, a tanügyi egyesületek és testületek közreműködésével történjék. 7. Az országos tanítói és tanári egyesületek évi rendes közgyűléseiket a kongresszus idején, illetve az azt megelőző vagy követő napon és Budapesten tartsák meg; de mivel a kongresszus előreláthatólag több napra fog kiterjedni, kívánatos, hogy az egyesületek gyűléseiken csak halaszthatatlan házi és adminisztratív ügyeiket intézzék el. 8. A kongresszus szervezetének és tárgykörének megállapítása végett az 1895. év tavaszán képviseleti alapon országos szervező gyűlés hívandó egybe. A mint e javaslati pontok mutatják, az országos és egyetemes tanügyi kongresszust habár a szabad részvétel alapján, de az egyesületek és testületek támogatásával és közvetlen közreműködésével véljük megvalósíthatni. Ezért teljes tisztelettel kérjük a hazai országos tanítói és tanári, kisdedóvói s egyéb tanügyi egyesületeket, valamint iskolai testületeket: 1. hogy eme felhívásunkat tárgyalni, a közölt javaslatokra s főleg a 6. és 7. pontra nézve becses véleményöket velünk tudatni szíveskedjenek; 2. a kongresszushoz való csatlakozás jeléül és annak támogatása végeit az előkészítő bizottságba néhány képviselőt küldeni méltóztassanak. A feleletek a f. év december hó végéig az előkészít ő bizottság titkárságához (Nagy László, Budapest, Józsefkörút 85.) küldendők. Tisztelt Pályatársak! Megbízatásunkhoz híven ím p megtettük a nézetünk szerint célra vezető lépést az 1896-ban tartandó országos és egyetemes tanügyi kongresszus érdekében ; további munkánk sikere attól függ, mily buzgón karolják fel az ügyet a köznevelés munkásai. Az eszme jogosultságába vetett bizodalmunknál fogva hiszszük annak megvalósulását és reméljük, hogy nemzetünk valóban részesülni fog az ifjúság nevelésén fáradozók egyetértő tevékenységének dicső látványában. Buzdítson minket amaz elődeink példája, kik magasztos kövművelődési eszméktől s a kartársi együttes működés gondolatától áthatva 1848-ban létesítették »az első egyetemes és közös magyar tanítógyűlés «-t s történelmi nevezetességű tanácskozásaiknál és hozott határozataiknál fogva maradandó emléket állítottak magoknak. De buzdítson bennünket az a gondolat is. hogy nemzetünk az ezeréves fennállás nagy ünnepe alkalmával szintén nem kicsinyes dolgokat, hanem nagy tettet vár tőlünk, a mely méltó legyen a hazai köznevelési és művelődési ügy nagy történeti szerepéhez s egyúttal a hazánk jövőjét a végtelen időkig biztosító nagy hivatásához. Ez