Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-20 / 51. szám

Meg kell mutatniok a papoknak, hogy megértették a kor intő szavát s meg kell mutatniok az Isten országa terjesztésének életadó munkásságával, hogy rájok nagyobb szükség van, mint mikor sokan úgy tekintették őket, mint egyházi ügyes-bajos dolgaik elintézőit. Meg kell mutatniok, hogy meg tudják ragadni a válságos pillanatokban azt, a mi az evangéliumi egyházakra virágzást hoz s az izgatottságot, melyet a törvények életbeléptetése okoz, érdeklődéssé kell változtatniok s a mostani adminisztráló egyházat a hívek jobbjainak segítségével keresztyén gyülekezetté kell átalakítaniok. Most már majd a nagyobbik bibliával kell szorgalmasan foglalkoznunk s az egész életet az Úrnak szentelni. Ne gondoljuk, hogy egy-egy divatossá válni kezdő mondás felkarolásával s az evangelizálás emlegetésével már mindent megtettünk, kivált ha minden régi rosszat meghagyunk. Az egész életnek, az örömöknek, a vágyaknak, a munkálkodásnak, még a pénz hova és mi módon fordításának is meg kell változnia, ha valóban evang. keresztyén egyh azza akarjuk tenni egyházunkat. Ecldig, ha kiszabtuk az adókat s meghatároztuk, hogy ha pedig valaki nem fizet, hát végrehajtót küldünk a nyakára, hát jó lelkiismerettel vagyis inkább lelkiismeretünket elaltatva, aludni térhettünk, de bizony ezentúl, kivált ha még a függőben maradt javaslatok is törvénynyé válnak, előbb éleszteni, buzdítani, táplálni, megkeresni, megelégíteni kell a híveket, azután fizettetni velők, mert máskép elszélednek, Az átalakítási munkából ki kell venni a részét mindenkinek, tanároknak, tanítóknak, birtokosoknak, nőknek, ifjaknak egyaránt, de ha a lelkészek gát nem akarnak lenni, s azt akarják, hogy a jövőben helyzetük kedvező legyen, nekik kell jó példával elől járniok. Sokan, lelkészek ós világiak, azt kérdezik, de hát hogyan? mit tegyünk? milyen eljárásokat kövessünk? A felelet peclig a kérdésekre az, hogy az indításnak a szívből kell jönni s a szívnek kell élő hittel megtelnie s olyan szeretettel, mely szánni tudja mindazokat, a kik nem hisznek a Jézus Krisztusban s nem élnek Isten akarata szerint. Ez pedig nem megy bűnbánat nélkül, Szent Lélek nélkül, imádkozás nélkül, szóval a léleknek megmozdulása nélkül. Ha pedig a lelket az Isten mozgatja, akkor a lélek megtalálja a helyes módokat és eszközöket. Míg ellenben — már Goethe megmondta : — Wenn Ihr's nicht fühlt. so werdet ihr's nicht erjagen, és ismét: So werdet ihr nie Herz zu Herzen schaffen, Wenn es euch nicht von Herzen geht. És az evangéliumi egyházaknak különösen a vegyes házasságoknál mutatkozó veszélyek miatt kellene híveket megnyerniök s megtölteniök a lelkeket valami égő. meleg, forró szeretettel a Krisztus iránt. Meg kellene magyarázni a híveknek nemcsak azt, hogy nem az egyházak idvezítenek, hanem a Krisztus, hanem azt is, hogy a Krisztus követésére nálunk van több alkalom s az iclvességet nagy veszély fenyegeti ott, a hol emberi bölcseség, a hil ós erkölcs szabályozója s a lelkiismeret zsarnoka. De más felől hazafiúi szempontból is sok baj származhatik a vegyes házasságokból, ha a Krisztus életadó s boldogító szeretetét és irgalmasságát el nem árasztjuk a szivekbe. Mi iszonyúan csalódunk, mint protestánsok és hazafiak egyaránt, ha vitatkozással s a római képtelenségek cáfolásával akarjuk biztosítani a vegyes házasságból származókat, mert így oly vihar támadhat, mely megrettenti az embereket s elfelejteti velők, hogy a keresztyénség első sorban gyógyító ós építő hatalom. Arra kell igyekeznünk, hogy ne a pápista tévedések iránti gyűlölet, hanem a római igába került lelkek feletti szánalom tartsa vissza a lelkeket az evangéliumi egyházak elhagyásától. Annyi bizonyos, hogy küzdelmek, fájdalmas meglepetések nélkül nem múlik el a következő néhány év. Az is bizonyos, hogy ha csak még határozottabban el nem hagyjuk az eddigi chablont s az egyház csak gépezet lesz, nem pedig édes otthon, melyben a Krisztus, a lelkek vőlegénye hitet is, bölcseséget is, de örömöket is ácl, ha csak igának tartjuk meg az egyházi szokásokat ós ceremóniákat, vigadni peclig együtt vigadunk a világgal, hát akkor a magyar protestáns egyházak nagyobb megrázkódtatáson mennek keresztül, mint mikor üldözésnek voltak kitéve. Egyébiránt az élet majcl jobban meggyőz erről mindeneket. Mi csak azért írtuk meg ez ébresztő sorokat, mert még van egy kis időnk a megtérésre, a fel sem vevés, az élettelenség elhagyására s erős meggyőződésünk, hogy minél továbbra halasztjuk a felébredést, annál keservesebb lesz a tanúság. Míg azért a polgári házasságról szóló törvény életbe lép, ne legyen más gondunk, más örömünk, mint az igehirdetés reformálása, a családi áhítatok életre keltése, az iskolák evangéliumi szellemmel való áthatása, az egyház minden tagjának keresztyén munkák végzésére való megnyerése, vallásos iratok ós lapok terjesztése s — last but not least — áldozatkészség az egyház megromlott hajója megtatarozására, áldozatkészség, mely ne azt adja az anyagi javakból az Úr Jézusnak, a mi jut, hanem az első zsengét, a legkövérebb áldozatot — az ótestamentumi szabályok szerint — de újtestamentumi értelemben. Janus Pannonius. 101*