Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-13 / 50. szám

vidéken még ma is emlegetik; a ki ezután alig néhány hó múlva a vidék prot. lakóinak nem kis örömére helyéről eltávozott s kanonokká avanzsirozott. Egyszer egy vidámabb társaságban valék, a hol egy szerényebb kath. egyházi férfiú félreszólított, s nem kevés meglepetésemre kijelenté, hogy rólam (!) egyik régi iskolatársa s kebelbarátja, a ki most város apátplébánosa, hozzáírt levelében kérdezősködött s igen elismerőleg nyilatkozott, azt írván » plébánosnak mind pártfogója, mind pedig képzettsége aligha lett volna elegendő a kanonoki stallum elnyerésére, de a prot. egyházi lapban ellene intézett erős polémiám s az ott elősorolt viselt dolgai őt az emelkedésben nagyon segítették. S hogy ő is szeretné, ha valamely prot. pap valamely prot. lapban őt is így megtámadná!* Nem akartam akkor ezt az esetet nyilvánosságra hozni, nehogy a név kitudódva, esetleg ártson a bizalmas elbeszélőnek. Most már bátrabban tehetem. Azt hiszem, hogy ennyi is elég ebből. Sapienti sat est! A mult esztendőben egész szenzációs eseményszámba ment, a midőn az emelkedettebb szellemű Bubics püspök egy szégény falusi evang. egyház iskoláját egy üresen álló háztelekkel megajándékozá; vagy midőn hasonlelkü kartársa Schuszter, a váci püspök, megengedé egyik faluban, hogy a ref. gyermekek — kiknek iskolájuk leégett — a míg az föl nem épül, a kath. iskolába is járhatnak. S míg egyes heckáplánok s alantas plébánosok e miatt a »Magyar Állam «-ban s más hasonló szellemű lapban sárral dobálták e két püspöküket, mint az ^eretnekek jóitevőjét*, addig napilapjaink kivétel nélkül ügy említették ez eseményt, mint a felekezeti türelem és a keresztyéni szeretet egyik kimagasló ritka példáját! Istenem, milyen más, mennyivel melegebb, mennyivel testvériesebb volt a viszony a két vallásfelekezet papjai között a reformáció kezdetétől fogva majdnem egy századig, a míg a klérus is jobban megérdemlé a »hazafias« jelzőt, a míg a jezsuitizmus mételyes tana nem rontotta, s nem fertőztette meg egészen szívókét és elméjöket. A Miksa király által behívott híres rostocki dr. Chytroeus Dávid említi egy 1582-ben Wittenbergben megjelent művében, hogy Budán a törökök uralma alatt két keresztyén pap kapott engedélyt, hogy egy templomban prédikálhasson, az ev. pap Sovatinus Gáspár, és egy római kath. plébános. Akkor tehát még egymással testvériesen megfértünk. (Lásd Merle d'Aubigné 113. lap ). Eraknói is egy ilyen esetet beszél el »Pázmány Péter és kora« című művében. (II. köt. 256. 1.) E szerint: »Zsarnóczán a kath. lelkész oly sajátszerű viszonyban állott a luth. prédikátorral, mely a türelem határain messze tűi lépett; a plébániai jövedelmekben osztozkodtak, a kath. templomot, a szent edényeket és öltönyöket közösen használták; a két kehely egyike a kath., másika a prot. isteni tiszteletnél szerepelt, s a prédikátor rendesen vörös miseruhában jelent meg az oltárnál, melyen imént mutattatott be a vérnélküli áldozat*. S erre a külföldön is találhatunk példákat és pedig korunkban is. A testvéries jó viszony és egyetértés megható példájaként legyen szabad csupán ama kis epizódot felhoznom, a mely a párisi békekongresszus 1879. aug. 24-iki berekesztése alkalmával történt. Midőn annak elnöke Hugó Viktor remek záróbeszédében megemlékezve a borzalmas Szent Bertalan-éj évfordulójáról, előadja, hogy »ma már mennyire mások a viszonyok, ma már a pápisták és hugenották testvéreknek ismerik egymást, s egymással a legjobb viszonyban és testvéri szeretetben élnek*. Melyre a két egyház képviselői Deguerry abbé és Coquerel protestáns lelkész az elnöki szék előtt egymással összeölelkeztek. Ma már minálunk igazán ritka dolog, hogyha valahol a plébános a prot. pappal jó viszonyban él. Ilyen fehér holló számba ment a nem rég elhunyt mádi plébános, az öreg »Somogyi bácsi« is, a 48-as honvéd, a ki a tállyai Kossuth-ünnepen is egyedül mert megjelenni a kollegái közül. A ki a mádi ref. papot »öcscsém*-nek s ez őt »bátyám«-nak szólította, s oly jó viszonyban éltek egymással mindig, hogy az öreg űr még a szántóföldjeit is a legolcsóbb áron adta el a ref. egyháznak, hogy a szegény egyházon, illetve az »öcscsén«, a kollegáján segítsen. S a temetése alkalmával is a jó kollega, a ref. pap mondott fölötte a temetőben síri beszédet, a mi azt hiszem, aligha esett még meg kath. pappal hazánkban s századunkban. De a mint tudom, épen e keresztyéni jó érzülete miatt, nem is nagy volt a tisztessége az öreg úrnak ifjabb s harciasabb érzelmű kollegái előtt! Franki V. az ő »Pázmány Péter«-ében érdekesen írja le az akkori kath. egyházi látogatásokat Elbeszéli, hogy a vizitáló főesperes urak mily sok rendetlenséget találtak az egyes plébániákon. Igy p. o. a eiferiben »a látogató főesperes nem csekély megbotránkozására, a templomban szalonnát talált felaggatva;* stb. Ámde a kath. kollegák legfőbb hibája mint ma, úgy akkor is csak az volt, hogy közülök a legtöbben konkubinátusban éltek. (II. köt. 254. 279. és 274 lap.). Hát biz' a kath. egyház eme régi baja ma is ép ügy megvan. Ma is bajosan találnának a vizitáló főesperes vagy püspök urak nálunk olyan plébániát, a hol egy-egy csinosabb úgynevezett »unokanővér* is meg ne akadna. Hát bizony ezen a bajon ma sem lehet máskép segíteni, csak úgy, ha a plébános urak is a mi példánkat követik és megházasodnak; a mint már 1. Ferdinánd is utasításul adta a tridenti zsinatra küldött követeinek, hogy »a papok nőtlensége a nyilvános gvalázat elkerülése miatt törül tessék*. (Merle d'Aubigné 77. 1.) (I. Kor. VII. v. 9.) Czékus László. KÜLFÖLD. A hugenotta telepek története Németországon. II. Nagy hibája a német református gyülekezeteknek, hogy egyházszervezetüket megalkotván, nem vették eléggé figyelembe a hugenotta egyházszervezetet. Egyedül a rajnavidéki gyülekezetek ragaszkodtak hozzá szorosabban, és ezeknek három évszázadon át hozott is kimondhatatlan áldást. Hiszen a hugenotta egyházszervezet oly szoros kapcsolatban van az evangéliomi egyházzal, hogy magok a lutheránusok is az 1817-iki zsinatukon, melyen egyházszervezetöket tökéletesítették, a nélkül, hogy sejtették volna, tisztán hugenotta álláspontból indultak ki és hugenotta szellemű törvényeket hoztak. Ilyenek: »A szellem szabadsága és a zsinatok tanácskozásai nem korlátozhatók az állami hatóságok rendeletei által*. »A prédikátorok nem esnek a presbvterium hatásköre alá«. »A superintendenseket a zsinat válaszsza«. »A konzisztoriumok és kormányok hatásköre a presbyteriumokra és zsinatokra ruházandó.« »Az egyházat illeti meg az iskolák feletti felügyelet.* »Mindenféle patronatus és az ebből folyó jogok eltörlendők és a presbyteriumokra ruházandók.* »A presbyteriumok választ-