Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-06 / 49. szám

lakos,. Bálint Mihály, iskolai célra a következő kegyes adományokat tette: a dadi ev. ref. egyháznál 200 frtot; a római kath. egyháznál 100 frtot; a boJcodi ág. evang. egyháznál, melyhez mint egyháztag tartozott, 200 frtot; a bokodi ev. ref. és római kath. egyházaknak 50—50 fo­rintot. — Kolozsvárit Bucsha János ügyvéd, gr. Bánffy M. főpohárnok jószágigazgatója, a napokban elhunyt és a napilapok híre szerint, 50 ezer frt értékű házát végren­deletileg a kolozsvári ref. kollégiumnak hagyományozta. — Sajó-Gömörön Szentiványi Miidós földesúr az ottani polgári iskolára régebben tett 50 ezer frtos alapítványát halála esetére még 40 ezer frttal ígérte megtoldani; testvér­bátyja, Szentiványi József pedig ugyanezen iskolára öt ezer frtot adományozott. * Értekezlet a tanítói nyugdíjügyben. A közokta­tásügyi miniszter által a tanítói nyugdíj-sérelmek előter­jesztési ügyében egybehívott értekezlet nov. hó 22-én jött össze a minisztérium üléstermében. Az értekezletet maga Eötvös Loránd báró miniszter nyitotta meg, jelentvén, hogy a közoktatásügyi kormány célja a bajokat megismerni s azokon lehetőleg segíteni; a tanácskozás további vezetését Pulszky Ágost államtitkárra bízta. A három órán át tar­tott értekezleten a polgári iskolai tanítók bajait dr. Kovács János, az elemi iskolai tanítókét Kiss Sándor tanító ismer­tette. Altalános s el nem viselhető sérelemként hozták föl, hogy a nyugdíjba beszámítható fizetésnél a földjövedelem nem a kimutatható tiszta haszon, vagy haszonbér, hanem a kataszteri becslés szerint vétetett föl, a mi érzékeny károsodást okoz a nyugalomba ment tanítóknál; sérelmes­nek tartják azt is, hogy a földjövedelemnek fele kántori, fele pedig tanítói fizetésnek vétetik, holott a kántori teendő sokkal csekélyebb a tanítóinál. Károsnak tartják a tanítók azt is, hogy a fizetésből 25 százalékot vonnak le lakbér címén, holott 10 — 15 százalék is megfelelő volna. Az elő­terjesztett sérelmekre nézve az államtitkár már előzetesen is kijelentett annyit, hogy nem a törvény és rendeletek rideg betűi szerint fognak jövőben eljárni a nyugdíjazások­nál, hanem tekintettel lesznek a méltányosság követel­ményeire is. Jelezte egyúttal, hogy közigazgatási bíróság fog fölállíttatni, melynek föladata lesz a fölmerülő sérel­mek fölött a törvény és igazság szempontjából ítéletet mon­dani s miután célzott arra, hogy az 1868. évi XXXVIII. t.-c. revíziójával már behatóan foglalkoznak a minisztériumban, az értekezletet berekesztette. * A sárospataki és máramarosszigeti jogaka­démiák megszüntetését indítványozza Baczoni Lajos a Debr. Prot. Lap 47-ik számában, következő módon: »Az egyetemes szempont azt követelné, hogy ha a jog­akadémiáról Sárospatakon lemondunk, mert nincs meg a lehetőség annak felvirágoztatására, vigyük ekként megtaka­rított filléreinknek egy részét oda, a hol e célt, egyházunk érdekeinek a jogi oktatás terén való érvényesíthetéséb egyesített erővel sokkal tökéletesebben megvalósíthatjuk Állítson fel a sárospataki főiskola a debreceni testvérfő­iskola jogakadémiáján saját jogakadémiája helyett s mintegy annak élő emlékéül egy vagy két jól dotált jogi tanszéket, a melyek e nevöket és jellegöket megtartva, a tiszáninneni egyházkerület által töltetnének be. Ez által mintegy elég lenne téve azon alapítványok természetének is, a melyek ott egyenesen a jogtanítás céljára rendeltettek. Ez volna valóban a viribus unitis jelszónak megtestesülése. De ezt kellene tenni a máramarosszigeti jogakadémiával is, miután ez intézetünk kellő alapok hiányában ma is alig tengődik, az új igények szerint való szervezkedésre pedig semmi esetre sem leend képes. Meg vagyok győződve, hogy ha a máramarosszigeti jogakadémiából egy debreceni jogi tanszék lenne, ez több hasznot s Szigetre is több dicső­séget árasztana, mint a mostani nyomorúságos állapot Ekként egyetemes erővel létre jöhetne a Debrecenben ter­vezett prot. egyetem egyik teljes fakultása, a mely mél­tán igényelhetne az állam részéről is elismerést és további támogatást«. — Nagy fát mozgat a t. Laptárs! * Iskolatársak találkozója. Azokat a pályatársa­kat, a kik Budapesten 1874-ben velünk együtt végezték a theol. tanfolyamot, többek részéről kifejezett óhajtásra tisztelettel értesítjük, hogy a folyó évre kitűzött találko­zást elhalasztjuk 1896-ra, az ezredéves ünnepély eszten­dejére. Petri Elek, Szöts Farkas, Takács József. * A clevelandi magyar ref. egyház Amerikában, Ohió államban, mint a gyülekezet fiatal lelkipásztora, Harsányi Sándor nekünk egy magán levélben írja s a mint a clevelandi »Szabadság« című újságban is olvas­suk, november 25-én szentelte fel gyönyörű góth stylű templomát. A nov. 17-ről keltezett levél még csak mint bekövetkezendő eseményről ír erről az örömünnepről, me­lyen jelen lesz az összes, mintegy 5000 lélekből álló magyarság, melynek körülbelül fele része református. A nagyreményű gyülekezet még alig négy éves. Első missziói pásztora Jurany Gusztáv volt Budapestről; mostani lel­késze Harsányi Sándor Debrecenből, kinek igéretét bírjuk, hogy az amerikai egyházi életről s különösen az ottani honfitársak egyházi viszonyairól lapunkba többször írni fog. Isten éltesse a derék amerikai hitsorsosokat s virá­goztassa föl clevelandi szép ifjú egyházközségüket! * Gyászrovat. Földcáry Gcrzson ó-fehértói ref. lelkészt ismét súlyos csapás érte. Egyetlen fia, Károly, négy éves korában elhunyt. Két év óta három fiát és egy leányát, Károlyival az utolsó fiát temette el ez a sok bánattal látogatott szegény szolgatársunk. A kegyelem Istene adjon neki erőt és vigasztalást! Pályázat. A thassi egyház lelkészi állomására. Évi javadalom 600 frt, 1200 korona, mely áll 60 katasztralis hold földből, párbérből, stolárékból. A pályázati határidő lejár az 1894-ik év dec. 19-én este 6 órakor. A határidőn belül a teljesen felszerelt kérvények Luliács Ödön ev. ref. espereshez küldendők Nyíregyhá­zára (Szabolcsmegye) posta helyben. Debreczen, 1894. november 28. Kiss Áron, püspök. HORNYÁNSZKY VIKTOR KÖNYVNYOMDÁJA BUDAPESTEN.

Next

/
Thumbnails
Contents