Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-06 / 49. szám

nyére hallgattam el. Ezzel a határozottan kiemelkedő intencióval írta meg cikkét. Hát én kijelentem, liogv min­den irányú tendencia teljesen távol volt tőlem és hogy ép úgy föltétlen tisztelője vagyok Mező-Túr kulturális szép és eredményes törekvéseinek, mint akár Karcagénak, vagy épen Kisújszállásénak. Tisztelet Mező-Túrnak: ez elisme­rés nemcsak tollamból szaladt ki, hanem szivemben is meg van. Cikkemet pártatlan jóakarat sugallta azon ada­tok után, melyeket részint tapasztalatból, részint a mult évi Értesítőkből s egyéb közleményekből szerezhettem. És e cikk Mező-Túrra nézve pusztán csak egy kifejezett, egészen lényegtelen és egy kifejezetlen tévedést tartalmaz. Előbbi az, hogy az állam által elismert tanárok számát három helyett négyre teszem. Utóbbi — melyet szintén elfogadok, ha már egyszer nekem imputálja Református — az, hogy az igazságnak megfelelően nem emeltem ki, hogy felszerelés- és taneszközökkel való ellátás tekinteté­ben Mező-Túr sem hagy fenn semmi kivánni valót. Íme Református felvilágosítása után ezt készséggel kifejezem, s a felszerelés és taneszközök érdekében hozott áldoza­tokért kalapot emelek Mező-Túr előtt. Reformátusnak többi ú. n. helyreigazítása vagy tel­jesen felesleges, vagy pedig cikkemmel szemben legalább is méltánytalan. Igy én kiemeltem az egyházmegyének és kerületnek a nagykúnsági gimnáziumokra vonatkozó köz­pontosító, egyesítő törekvéseit, melyekből önként követ­kezik. hogy a ref. főhatóság tanügyi intencióinak azok különállása nem felelt meg. Református azonban e tényt úgy ígazítja helyre, hogy a főhatóságok óhajtása csak azért irányult a központosítás felé. mert fel akarták rázni der­medtségükből s újabb áldozatokra és a gimnáziumok fej­lesztésére serkenteni a fentartó testületeket. Ez igazi kígyó­okoskodás s megbocsát nekem Református, ha én ilyen consequentiához nem értek. De jaj volna, ha értene az egyház is. ha intézkedéseivel épen azok ellenkezőjét célozná elérni. Aztán felemlítettem, hogy a mezőtúri gimn. három­százados múltja alatt egy jóravaló könyvtárt nem tudott gyűjteni, mert bibliothékájának összes állmánya 3718 drb s az is kiselejtezésre vár. Azt írja Református, hogy téve­dek. mert a könyvtár még 1889-ben kiselejteztetett és szakszerűen rendeztetett. Ezzel szemben a nevezeti gimn. mult 1893/94-ik évi Értesítőjében a 108. lapon szórói-szóra a következők olvashatók: »Van a könyvtárban az Érte­sítőkkel együtt 3718 drb, miután a folyamatban könyv­tárrendezés a selejtezést szükségessé teszi«. Belátja-e hát Református, hogy ha tévedés van a dologban, hogy nem én tévedtem? és hogy a könyvtárra vonatkozó állításom több a tréfánál, mert íme hiteles adattal igazolom ? Azt is irtain, hogy Mező-Túron nincsen külön ének­es tornatanár s most előáll Református, hogy de bizony van, mert mind a kettőt 400 frttal díjazott okleveles egyén tanítja, igaz ugyan, hogy az egyik mellesleg kántor, a másik meg tanító. Hát ezek külön ének- és torna­tanárok? és ez helyreigazítása az én cikkemnek? A di­stinctio, azt hiszem, nemmel felel. Szememre hányja Refor­mátus, hogy, midőn a kisújszállási főgimnáziumnál alum­neum tervezéséről szólok, elhallgattam a mezőtúri táp­intézetet. Hát az igaz, hogy mellesleg fölemlítettem a kis­újszállási főgimnáziumhoz tervezett konviktusról de ezzel távolról sem volt célom Mező-Túrt s az ottani gimnáziumot kisebbíteni. Ilyen intenciót már csak a túlbuzgóság magya­rázhat. ki szavaimból. És ezt a minden igaz ok nélküli mél­tánytalanságot tovább is követi rajtam, midőn azt írja, hogy adataim felsorolásából azon célzat látszik, mintha a három nagykűnsági gimnázium egymásnak féltékeny ver­senytársa lenne, mintha egyiknek fejlődése adta volna mega másiknak r oha mos fejlesztésére az impulsust. Ki­jelentem, hogy távol volt tőlem minden ilyes célzat, és ilyet cikkemből kiolvasni csak az tud, a kinek fölhevült agyát ez a kérdés élénken foglalkoztatja. Annyi igazság­gal, mint Református, én is Írhatnám, hogy cikkéből azon célzat látszik, mintha Mező-Túrnak akarna csinálni ok, idő és alkalom nélküli reklámot. Ez felesleges Mező-Túr dicséretes áldozatkészségét ismerjük és előtte meghajlunk. Nagyobb bizonyság okáért Református megnyugtatására válaszom végére is ide irom azt, a mit valóban érzek : Tisztelet Mező-Túrnak! Alföldi. TÁRCA. Az asszony hivatása. Beszéd. Monocl Adolftól. Felolvastatott a LoránífTy Zsuzsanna nőegylet, alakuló gyűlésén, (Folytatás és vége.) Nem akarok ez úttal az Ó-Szövetség szent asszo­nyairól beszélni, kik »hitben haltak meg« a Megváltó eljövetele előtt, de »látták Öt messziről és hitük által meg­vigasztaltattak ;« nem beszélek a buzgó Sáráról, a szelíd Rebekáról, a gyöngéd Ráhelről, a vitéz Deboráról, az alázatos Rúthról, Elkána gyöngéd feleségéről, az okos Abigaelről, a bátor Mizpáről, a hallgatag Sulamitről. Maradjunk csak az Uj-Szövetség asszonyai mellett. A kereszt alatt találjuk Máriát, hol még meghatóbb, mint a bölcsőnél, a mint szó nélkül tűri, hogy lelkét a legiszo­nyúbb kín mardossa és legmagasztosabb szeretetével, mely­nél csak is szeretett fiáé magasztosabb, annak áldozatá­hoz járul, mi által a keresztyén asszony eszményi alakját képviseli; ki csak úgy tud segíteni és szeretni, ha szemeit Jézus Krisztusra, még pedig a megfeszített Megváltóra szegzi. A kereszt alatt találjuk Annát, a jósnőt, a hivő asszony mintaképét; ő az elsők egyike, kik dicsőítik a templomban, hol éjjel és nappal szolgál Istennek bőjtöléssel és imádsággal; azt, kiről vallást tett az öreg Simeon és nyolcvannégy éve dacára ifjú erővel beszél róla mindenki előtt és hirdeti a Jeruzsálemben bekövetkezendő meg­váltást. A kereszt alatt találjuk a bethaniai Máriát, a magába tért asszonyt; csak egy után vágyik, a mi egyedül szükséges és a jobb részt választja; ma csendesen ül az Úr lábainál, hogy az élet szavaival táplálja lelkét; holnap ép oly csendben drága hamisítatlan nárdussal kenegeti és saját hajával törülgeti azokat, mintha mély hódolatának és szeretetének nem találna elég jellemző kifejezést. A kereszt alatt látjuk Márthát, az ő testvérét, a tevékeny asszony mintaképét, a mint egyszer szeretett fitestvérének szenteli gondoskodását, máskor imádott Megváltójáért fárad; Ót a mindennapi életben szolgálja, Őt hívja segít­ségül a kétségbeesés napjaiban és Őtet dicsőíti örömében a segítség után. A kereszt alatt találjuk ama kanaánbeli anyát, a kitartás mintaképét, a mint hitben és megvilágo­sításban túl tesz az apostolokon, kiknek terhökre van kiáltozásával de végre ellenállhatatlan könyörgéseivel az

Next

/
Thumbnails
Contents