Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-29 / 48. szám

mányzatát szervező országos gyűlés ezen szabályzat alapján új választások útján hivassék össze, eloszlatván és elháríttatván ezáltal a tanácskozmány folyamán szintén kifejezésre jutott azon aggály is, mely a miniszteri meghívóban foglalt s közjogi félreértésekre vezethető ama kitételből támadhatna, mely szerint csak a szűkebb értelemben vett Magyarországról tétetik említés.« Másodszor: »A miniszteri meghívó iratban foglalt azon kérdésre nézve, hogy »az 187 l-ik évi kongresszus munkálata manap mennyiben volna felhasználható* — az első pontban körvonalozott javaslatból kifolyólag a bizottság azon véleményben van, hogy az említett kongresszusi munkálat felett csakis maga az újólag összejövendő országos szervező gyűlés lesz hivatva érdemileg és illetékesen nyilatkozni. Egyebekben a bizottság azon tiszteletteljes óhajtásának ad kifejezést, hogy az összehívandó szervező gyűlés tájékozása s ezzel munkája sikerének biztosítása végett az 1870/71-iki szervező gyűlés által megalkotott és felsőbb helyre felterjesztett szervezeti szabályzatra vonatkozólag tüzetesen megjelöltessenek azon pontok, melyek ezen gyűlés által esetleg űjabb megfontolás alá lennének veendők. Továbbá a bizottság kívánatosnak tartja, hogy a magyarországi egyház önkormányzatát szervező gyűlés mielőbb összehivassák«. Ezen bizottság ülése és ezen elhatározása után rövid idővel, a püspöki kar tanácskozmányt tartott és ezen tanácskozmányában az autonomia-gyűlésre vonatkozólag határozatot hozott. A püspöki konferenciák május 20-iki határozata következőleg hangzik: »A tanácskozmány elhatározza, hogy tegyen a nagyméltóságú püspöki kar nevében a bíboros hercegprímás ő eminenciája ő felségénél közvetlenül előterjesztést azon legalázatosabb kérelemmel, hogy ne méltóztassék az 1871. évi autonomiakongresszus munkálatát jóváhagyni és méltóztassék a püspöki karnak megengedni, hogy az akkori választási módozattól eltérő tíj módozatot terjeszthessen legfelsőbb jóváhagyás alá és végre, hogy ne méltóztassék a legközelebb működött előkészítő bizottságnak tárgyalási jegyzőkönyvét, úgy a mint van, legfelsőbb jóváhagyásban részesíteni*. E határozattal szemben a miniszter kijelenti, hogy az autonómia ügye semmivel sem haladt előre. E kérdésekben kikéri a király elhatározását, mert ez az ő kegyúri jogaihoz tartozik. RÉGISÉGEK. Szegedi Kis István »Speeulum Romanorum Pontifieum«-a. E lap 45. számában Wéber Samu »A pápaság tükre a XVI. századból« cím alatt a fent idézett munkát ismerteti, ámde igen téves alapokon, midőn azt mondja, hogy e mű tudós szerzője »valószínűleg a híres Szegedi Kis Istvánnak fia, a könyv megjelenése előtt két évvel, 1582. Bázelben írja a bevezetést Kádas Péter ajánlatával, ki Kevina város polgára és a szerző tisztelt barátja«. A »Speculum Bomanorum Pontificum* cimű, méltán nagyhírű és elterjedt munka szerzője nem valószínűleg, de minden kétségen kívül maga a reformátor Szegedi Kis István, a mint erről a szerző-apa hasonnevű fia által írott előszóból bárki is azonnal meggyőződhetik. Kádas Péter pedig, kinek az ifjú Szegedi Kis István atyja posthumus munkáját 1584. május 2-án ajánlja, kevi-i, vagyis rácz-kevei gazdag és tekintélyes polgár, Paksi Imrének, az ifjú Szegedi Maecenásának veje. Aligha van magyar reformátor által írott theologiai munka, mely oly rövid idő alatt annyi kiadást ért és külföldön is annyira elterjedt volna, mint a Szegedi Kis István »Loci communes* cimű nagy hittani műve és a most szóbanforgó munkája. Első kiadása ugyanis 1584-ben jelent meg, a nyomtatási hely kitétele nélkül, de bizonyára Bázelben; (ez a ritka kiadás nálam is meg van) két év múlva, 1586-ban jött a második (ezt ismerteti Wéber); ezután hat esztendőre, 1592-ben a harmadik (ennek egy példánya Dobrowszky által 1888-ban hat forintért volt hirdetve); 1602-ben a negyedik, 1624-ben az ötödik, tehát negyven esztendő alatt öt kiadás! A birtokomban levő első kiadás 204 sűrűen nyomott nyolcadrét lapból áll; a 140 lap után, de folytatólagos számozással külön címlap következik: »Tractatus brevis de traditionibus quibusdam pontificum romanorum, per quaestiones mira suavitate collectus a Steph. Szegedino Pannonio«. Ez önálló szakasz négy részre oszlik: az első a keresztyén és pápás egyház közötti különbséget tárgyalja, a második a misét, a harmadik a pápás eget (de coelo papistico), a negyedik végre a pápások és a keresztyének purgatoriumáról szól. A derék munkát, melyet a nagy reformátor valóban »incredibili accurataque diligentia et mira brevitate* írt, meg, ma is nagy élvezettel és tanúsággal lehet olvasgatni. Révész Kálmán. IRODALOM. ** A magyar nemzet története tíz kötetben, milleniumi kiadás, képes díszmű a művelt közönség számára, szerkeszti Szilágyi Sándor, hetenként megjelenő 30 kros füzetekben kiadj a az Athenaeum. — E fényes történelmi vállalatnak immár két, valóban díszes füzete jelent meg. Első füzete két önálló s 12 szövegbe nyomott illusztrációval van díszítve. Gyönyörű heliogravure Vágó Pálnak >A magyarok Kiew előtt* cimű rajza, a többi illusztráció pedig részint hazai, részint oroszországi leletek s tájképek reprodukciója. A második füzetet különösen érdekessé teszi a legrégibb magyar történeti emlékeink egyik legbecsesebbjének, a szent-galleni kódex egy lapjának színes kőnyomatban előállított hasonmása, továbbá a nemzeti