Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-29 / 48. szám

vén feküdnék ama régi közmondást megvalósítani: »minél magasabban áll valaki annál mélyebbre bukik« »corruptio optimi pessima*. A föld leggazdagabb kincstára az aszszonyi szív. de ha nem Isten lakik benne, a sátán szertárává változik úgy, hogy néha azt hihetnők, nem is az Isten teremtette őt a férfi segítségére, de a gonosz e szavakkal : »Nem jó a férfinak egyedül lenni, adok azért neki egy megrontói, ki hozzá hasonlítson*. Most meg ne mondjátok, hogy rágalmazom a nőt. Ep olyan kevéssé rágalmazom most, mint a minő kevéssé hízelegtem neki előbb; előbb is, most is az Írás szerint beszélek. A Szent írás, mely oly szeretettel és annyi kedvességgel írja le a nő erényeit, épen olyan élénkséggel tárja fel hibáit és tévelygéseit is, mint a hogy ezt ritkán találjuk meg benne más tárgyra vonatkozólag, mintha csak erre tartotta volna fenn. Pál apostol nem ismer az egyházra nagyobb csapást, mint amaz asszonyokat, kikről Timótheushoz írt első levelében szól: »Egyetemben pedig hivalkodók lévén, megtanulják a házanként való járást, sőt nemcsak hivalkodók, hanem hazudozók és nyugtalanok, csacsogok, haszontalan dolgokról*.1

Második levelében még egyszer előhozza őket, annyira ellenszenvesek neki: »Mert azok közül valók azok (t. i. az álpróféták), kik az emberek cselédei közé beszínlik magukat, és a bűnnel megterheltetett és sokféle kívánságokkal felindíttatott asszonyocskákat megkörnyékezvén, megcsalják. Kik mindenkor tanulnak, de soha az igazságnak isméretire nem juthatnak«.2

Hasonlóan ostorozza Salamon is azon példabeszédekben, melyek az asszony magasztos jellemzésével végződnek, keserű, majdnem gúnyos ékesszólásával nemcsak a megesett asszonyt, kinek gyilkos működését még senki bem ecsetelte oly szent borzalommal — ügyeljetek ti fiatalok tanításaira! — de minden más asszonyt, ki hűtlen lett az Isten által neki szánt hivatáshoz, Igy »a bolond asszony ki önkezével elrontja a házát*; a pörlekedő asszony: »Jobb lakni a háznak szegeletiben, hogy nem mint a háborgó asszonynyal egy háznak társaságában* ; a gonosz asszony olyan, »mint az ő tetemeiben való rothadás, olyan az, ki megszégyeníti az ő férjét*, a gyűlölséggel telt asszony, kinek férjhez menetele egyike azon négy dolgoknak, »melyeket a föld el nem szenvedhet*, a szép, de nem tisztességes asszony, kinek nincs okossága, olyan, >mint a disznó orrában az arany perec*, a zsémbelő, veszekedő asszony »mint a csepegés, az aszszony szüntelen zsémbelődése*, vagy »mint a sebes záporeső, idején való szüntelen csepegés és a mozgó asszonyember, egyaránt vannak. Valaki el akarja azt titkolni, haszontalan dolgot cselekszik; miképen az ő jobbjának kenete kitetszik, úgy az is kimutatja magát«.3

Ugy an ez a Salamon ismeri be öregségében, ifjúkoráról elmélkedve, hogy hiába szeretett szíve szerint való asszonyt: »És találtam én egy dolgot, mely keservesb a halálnál, tudniillik az 1 l. Timóth. 6, 13. 3 II. Timóth. 3, 6-7. Példab.: XIV. 1. 24, 25. 3 Példab.: XII. 3, XXX. 21, XI. 22, XIX. 18, XXVII. 15, 16. olyan asszonyt, kinek az ő szíve olyan, mint a tőr és a vereségek; az Ő kezei pedig olyanok, mint. a kötelek: a ki Isten előtt kedves megszabadul attól: a bűnös pedig megfogadtatik attól. . . De mennél inkább keresi az én lelkem, annál inkább nem találom meg. Ezer közül egy embernek megtalálom; de az asszonynak gonoszságát, mely mind azokkal megjegyeztetett, meg nem tudhatom*.1 Ezen erőteljes kifejezéseket az írás, elbeszélései által igazolja sőt kiegészíti; ezek mind megannyi tanítások. Minekutána megmutatta a bűn megjelenését a földön Évával, megmutatja, hogy miként hozta be Lamekh a többnejűséget Hádá és Czilla kedvéért és miként lett általuk ő első Isfen-káromlóvá; hogy miként csábították el az emberek leányai Isten gyermekeit és miként jött ennek következtében özönvíz és pusztulás a földre; hogy miként rontotta meg Hágár egy ideig Ábrahám hitét, szeretetét és nyugalmát; hogy Jákob hűsége mily sokáig ingadozott Lábán leányai miatt; hogy mint sülyedt Ezsau a Kittens leányai Judith és Besmáta által a világi élvezetekbe; hogyan lett Potiphar hűtlen felesége csalárdsága miatt igazságtalan, hogy érte Izrael népét, a pusztában Moáb leányai miatt a legborzasztóbb csapás; és hogyan harapódzott el Izrael népe között az igéret földének meghódítása után, Kánaan leányai által a gyávaság és bálványimádás; mily csúfosan aláztaték meg Sámson Delila által; és az Ephraimból származott levita felesége, mint pusztított ki egy egész nemzetséget; miként lett magához méltatlan Dávid Bethsabé miatt, mint lett Salamonból bálványimádó az idegen aszszonyok befolyása által és mint sülyedt fokról-fokra, mialatt azon tanokat gyűjté, melyeket később közlött az emberiséggel; mint lett Ahab istentelen, esküszegő és gyilkos Jesabel által, hogyan léptek Juda királyai, Izrael királyai nyomdokaiba Athalia által; hogy fejezteté le Heródes keresztelő Jánost Herodiás miatt; hogy kergették és üldözték ki Pált és Barnabást Antiochiából a zsidó asszonyok és a jelenések könyvéből a jövendölő asszony hogyan fog háborgást hozni az egész földre. Oh mily nagy az írás nyíltsága, melylyel úgy a jókat mint a gonoszokat felfedi nékünk, nem azért, hogy az emberi természetet magasztalja vagy lealacsonyítsa, hanem hogy Istent dicsőítse, ki a jót előidézi és a gonoszt jóra fordítja. A szerető de indulatos, az odaadó de féltékeny, a gyöngédérzelmű de gyanakvó, mély érzésű de ingerlékeny, az erős de egyszersmind mégis oly gyenge, a jóságos, de egyúttal oly gonosz érzésű asszonyi szívet meg kell törni és újra alkotni, hogy a benne folyó életnedv törvényszerű medrében térjen vissza és csakis az alázatosság virágait és a szeretet gyümölcseit teremhesse. Megtörni és átalakítani! De hát ki képes erre ? Várhatnátok-e ezen kegyelmet mástól, mint Isten ama fiától, ki nem elégedett meg azzal, hogy Szentlélekkel telt. szolgája által mutatta meg a ti helyzeteteket és jelentette meg a ti hivatástokat, hanem maga jött a földre, hogy életével példát adjon és kereszthalálával utat nyisson nektek? Az 1 Préd. VII. 26-28.