Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-01 / 5. szám

öltenek, de erőben, nagyságban túlszárnyalják a közönséges halandókat. Ezen a fokon ugyanazon isten emberi és állati alakban is jelenkezhetik, mert a műveletlen ebben épen nem lát ellentmondást. Ezért van, hogy némely törzsnek őse egy állatisten, p. o. Indiában, Asszíriában. Egyptomban ma is találnak oly istenbálványt, melynek emberi törzsén állat fej van és megfordítva. Valószínűleg az álom következtében jött rá az ember azon különbségre, mely test és lélek közt van, mert a lélek alvás alatt elhagyhatja a testet, majd visszatérhet abba. Ha pedig igy van ez az embernél, miért ne lehetne ugy a holt tárgyaknál is? A holt tárgyakban szintén lakhatnak szellemek, melyek — mint a lélek a testet — elhagyhatják lakóhelyüket és különböző alakokat ölthetnek fél, épen mint az álmodó ember. A hegy. a fa szelleme felöltheti akár az ember, akár valamely állat alakját és megjelenhet a földön, mint természeti istenből lett hős, igy a polynesiai Mani, ki a nap felett uralkodott és a hottentották holdja, ki mint kapitány élt a földön. Igy szaporodott lassan-lassan az a szellemsereg, mely az ember sorsára jó és káros befolyást gyakorolhatott. Aztán a fejlődés egy újabb fokán e szellemsereg egyes tagjai a természeti istenek fölé helyeztetnek, melyek az ember sorsával többé nem törődnek és lassanként személyekből ismét dolgokká lesznek, mint az ég, nap és hold stb., mikor már a vallás öntudatos személy után kutat. Itt kezdődik az a határvonal, mely a műveletlen és művelt népek közt húzódik! Itt észlelhető első csirája a szellemi monotheismusnak, midőn a naturismus hovatovább csak hagyománynyá törpül. Csak most érvényesülhet az animismus, az a tudat, hogy a lélek független a testtől, mert a nélkül is élhet. A halál csak álom, mint egy éjszakai nyugvás, de míg a halál a testet megsemmisíti, a lelket nem, mert az független valami a testtől, tehát a jövő életnek első, homályos sejtelme már e tapasztalatban gyökerezik. A meghalt szellemmé lesz és különbféle alakban tovább él a földön; hatalma nagyobb, mint az emberé, épen ezért tiszteletben részesül. A holtak szellemei különösen azokhoz vonzódnak, kikkel a földi életben rokonságban voltak és azokat védik: ez a magyarázata a műveletlen népek vallásában az elhalt ősök tiszteletének, melylyel Chinában ma is találkozunk, sőt mondhatni, a modern Európában is. Az animismus szülte a shamanimiust. totemismust és fetisismust, melyek szoros kapcsolatban állanak egymással. A shamán vagy varázsló barátságban él a szelle mekkel és azoktól nagy hatalmat nyer, sőt némelykor felettük áll. A varázsló azonban nem kuruzsló, nem szemfényvesztő, mert nem csaló. Ha téved, azt szerinte bizonyosan valamely ellenséges szellem okozta. A középkorban (sőt sokszor ma is) olyannyira divatozó ördögidézést határozottan a shamanismus szülte. Kérdés: miként? Sok jelenség bizonyít azon föltevés mellett, hogy valamely dolognak része, darabja, részt vesz az egésznek életében. A kígyónak p. o. törzsétől elszakított része mintegy tovább él; a növénysarjadék elültetve, új egyeddé lesz stb. és épen ezért tulajdonít a babonás nézet a résznek ugyanazon értéket, mint az egésznek. Az oroszlán egy darab csontja oroszláni erőt és bátorságot kölcsönöz a babonás ember előtt; egy darakba koponyacsont a megholtnak minden tulajdonságát közli azzal, ki magánál hordja. A varázsló tehát az emberi test bármely parányi részével árthat az egész testnek, sőt árnyékát is megbabonázhatja. Némely jelenségek ok és okozati viszonyban állanak egymással, igy a kakas kukorékolására jön a fény, tehát a kakasfej a vak látását visszaadhatja. A varázsló sorsvetés által föl tudja fejteni a jövendő titkait és a varázsló mindig magasabb rangú jövendőmondó, a szellemek mindig vele vannak, ha varázsitalt vesz magához; kiáltása által felkelti a szellem figyelmét, idéző hatalma által pedig kényszeríti a megjelenésre: tehát a varázslónak mágikus ereje van, melylyel akár jó, akár rossz (ördög) szellemeket képes előidézni. íme, az ördögidézés eredete! Azt is a tapasztalat igazolja, hogy a szó hatalma rég lekötötte az ember figyelmét, a mi nagyon természetes. A beszéd ma is csodásan hat az emberre, ha szépen van elmondva, megtapsoljuk; nem lehet elítélni a műveletlen embert, ha a szó erejét valóban csodának tudja fel és hatása alól sem személyt, sem tárgyat kivenni nem képes. A szóból varázsige lesz, mely ha holt tárgyra irányul is, az a tárgy azonnal valamely szellem lakásává, vagyis fétissé lesz. Látható, hogy a shamanismus nem csekély jelenség. de oly tömött lepel, mely nagyon kis mértékben bocsátja át szálain az evangelium sugarait. El van az terjedve ugy a polynésiaiak, mint a finnek, vörösbőrüek, szerecsenek, kafferek, patagoniaiak, eszkimók és hottentották között, sőt a keresz(t)ények sem vetik meg. hiszen ma is vannak emberek, kiknek talán vallásos meggyőződését sértenők meg, ha a varázslás és babona jogosultságát kétségbe vonnók. És ha a naturismus és animismus az egész műveletlen világ vallásos elmélete volt. akkor a shamanismus ezeknek vallásos gyakorlata, mely jogaihoz mindig makacsul ragaszkodott. A varázsló egymagára pap, próféta, tudós, költő, szónok volt, sok helyen az máig is, mint Afrikában, Amerikában stb A varázsló először csak eszköz, de később, midőn tapasztalatot gyűjt a természet megfigyeléséből, hogy hatalmát növelje, befolyását gyarapítsa, ekkor, habár öntudatlanul, de a természettudomány alapját rakja le és igy a varázslásnak van vallásos és társadalmi érték"!, noha egy művelt nép észjárásához egyáltalán nem illő. Mikor az ember egy magánál felsőbb lény létezését elfogadja, azonnal közösségbe óhajt vele lépni, de attól egyelőre csak érzéki javakat vár, mert még az önzés működik; megszenteltetésről, erkölcsi tökélyről, bűnök váltságáról szó sem lehet, mert az erkölcsiség a vallásosságtól még külön van válva. Igaz, a kettő külön válva is megállhat, de a vallás tökéletes eszméje egynek tudja a kettőt, melyben minden vallásos, mert minden szent, tehát semmi nem erkölcstelen, mert minden erkölcsi. Ámde a műveletlen ember mitsem tud ezekről; nem tudja, hogy ama felsőbb lény ingyen ad neki mindent, tehát ajándékra szüksége nincs. Nincs szüksége hangolási eszközökre, mint a tánc, ének, kiabálás stb.. mik az imát volnának pótolandók, sem ételre és italra, vagy egyébféle a vallásos cselekményt helyettesítő ajándékra. Természetesen, a műveletlen azt hiszi, hogy a mi kedves az embernek, az kedves ama felsőbb lénynek is, kinek — hogy minél inkább megnyerje — áldozatot is visz abból, a mi drága, becses, mint az emberből stb. és e szokást csak lassanként váltja fel az állatok feláldozása, majd a test egyes részeinek levágása, a test megcsonkítása. A körülmetélés, mint zsidós vallásos cselekmény szerintünk nem más, mint épen az emberáldozásnak maradványa. A vallás ősi nyilvánulásaiban mindig feltalálható a szabadság és boldogság utáni vágy, ámde az ember önkényes hatalmak alatt nyög, melyeket szüntelen engesztelni szükséges. Ez a polytheismus állapota, mely a naturismus, animismus és shamanismus mellett folyton megmarad. Azonban a fejlődés magasabb fokán az ember amaz önkényes hatalmak felett még egy más hatalmat is vesz fél, mely az előbbiek törvényeit változtathatja és