Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-15 / 46. szám

Vagyon állapota: A földhitelintézetnél helyesbített tőkeegvenleg 1158 frt 56 kr. Égyházak által fizetendő járulé

k 2600 frt 16 kr. Összesen 3758 frt 72 kr. Levonva ebből az államsegélypénztár által előlegezett . . . . . 30

00 fr

t _ Vagyon maradék 758 frt 72 kr. E pénztárak részletes kimutatásain kívül közli a számszék jelentése a kerület összes fő- és középiskoláinak megvizsgált számadásait és vagyoni állapotát is. A tárgyalás közben a jászkerekegyházi missziónak ez évre a misszió pénztárból 60 frtot szavazott meg a közgyűlés. Végül Szász Károly indítványára a gvűles a mindig gondosan készült jelentésekért köszönetet szavazott a számszéknek s Petri Elek pénztárnoknak a szokásos módon megadta a felmentést. A missziók fokozatos fejlődéséről Venetianer Sándor olvasta fel a missziói bizottság jelentését. Utána Kálosi József előadásában intézet* el a gyűlés néhány személyi ügyet, melyeknek végeztével Tisza Lajos gróf bezárta a mai napra a gyűlés tárgyalásait. Hatodik nap, nov, 2-án. Az utolsó napi ülés kezdetén valószínűleg a megismételt konventi választás miatt, ismét megtelt a tanácsterem. A szavazatok beadása után Szász Károly püspök a jelentőívek kérdését terjesztette elő. Elmondotta, hogy a kérdésekre adott feleletek elégtelen vagy helytelen volta az esperesek véleménye szerint is a kérdések homályossága miatt állott elő. Leghelyesebb lesz tehát, ha a kérdéses ívek az esperesekhez visszaküldetvén, azok közvetlen forrásból helyesbítik azokat, s az így kijavított íveket a konventhez egyenesen terjesztik be. Ez elfogadtatott. Dr. Nagy Dezső, mint az egyesült jogügyi és theol. választmányi bizottság előadója a tanár-gyámegyleti ügyben terjeszté be jelentését. Ismertette a kérdés fejlődését, mely abból állott elő, hogy az 1894-iki 27. törvénycikk felekezeti középiskolai, jogakadémiai, praeparandiai tanárok számára egy országos gyám- és nyugdíjintézetet állított fel. De ugyanez a törvénycikk szerint ez intézet tagjai más ilyen célú intézetnek vagy egyletnek tagjai nem lehetnek. Ezért kerületünk gyámintézetének, hat kivételével, minden tagja bejelentette kilépését kerületi gyámegyletünk kötelékéből. A kerületi gyámintézet szeptember 30-iki közgyűlésén a kilépni szándékozó 4-8 tag a benmaradó hat theol. tanárral szemben részben az alapszabályok félretételével elhatározta, hogy a gyámintézeti vagyont bizonyos módozatok szerint felosztja. A hat benmaradó theol. tanár nem hajlandó e felosztást elfogadni, mivel a vagyon az alapszabályok szerint fel nem osztható, a feloszlás esetén annak hovafordítását a kerület határozhatja el. így került az ügy a kerület elé. Az előzetes tárgyalás a theol. választmány és a jogügyi bizottság előtt folyt. Ennek két gyűlésén a két fél között némi közeledés jött létre s ezért a bizottság javaslata szerint az egyházkerületi gyűlés kimondotta, hogy ebben a kérdésben érdemleges döntést most nem hoz, hanem az ügyet egyesség szerinti elintézés végett visszateszi a tanár-gvámegylet közgyűléséhez. Érdekes elvi határozatot hozott a gyűlés Kiss Lajos tanító ügyénél, melyet szintén dr. Nagy Dezső adott elő. Ha ugyanis egy tanítót hivatalból nyugdíjaznak, annak megállapítására, ha vájjon szükséges-e és helyes-e a nyugdíjazás, úgy az állam, mint az egyház részéről egy-egy kiküldött jelenik meg az illető helyen. — De már most ki fizesse a kiküldöttnek napidíjait ? A szegény tanító nem képes erre és nem is egészen őt illeti. H. Kiss Kálmán fölszólalása után, ki példákat hozott fel arra nézve, hogy a kerület fizette eddig, kimondja a közgyűlés, hogy a napidíjakat a kiküldő kerület közpénztárának kell fizetnie. Még néhány személyi ügyet adott elő dr. Nagy Dezső, utána Szilády Áron a közigazgatási bíróság nevében Nagy Ferencz ügyét a kerületi gyűléshez teszi vissza, oly indoklással, hogy a közigazgatási bíróság csak fegyelmi ügyben első fórum. Minthogy nevezett tanár díjlevele épségben tartásáért folyamodik, ez az ügy először a megyei közigazgatási bizottsághoz tartozik. Indítványára tehát Nagy Ferencz ügye visszautasíttatik, hogy azt mint elsőfokú hatósághoz a kecskeméti közigazgatási bírósághoz nyújtsa be. Önnan aztán esetleg megfelebbezheti. Ezután az egyházmegyéknek meg nem felebbezet.t, de törvény szerint a kerületi gyűlés által helybenhagyandó határozatai kerültek sorra. Az alsó-baranya-bácsi egyházmegyének Szabó Péter esperes; a felső-baranyai egyházmegyének Szász Károly, a kecskemétinek és külsősomogyinak Mészáros János kecskeméti lelkész, a pestinek Szánthó János esperes, Tolnának Szilassy A. és Vértesaljának Szász K. ismertette helybenhagyandó ügyeit. Végül Szilassy Aladár terjeszti be hivatalos jelentését a megalakult egyházkerületi értekezletről, kérvén a szabályszerű megerősítést. Ez megadatván Szász Károly püspök buzgó imában mondott hálát Istennek, hogy szent lelkével nem szűnt meg munkálni a most lefolyt egyházkerületi gyűlés folyamán. Még Cseh Ervin indítványára köszönetet szavazott az elnökségnek a gyűlés, mely után Tisza Lajos gróf az 1894. évi rendes közgyűlését a dunamelléki evang. ref. egyházkerületnek bezárta. Sz. B. Az ág. ev. egyház egyetemes gyűléséről. Az őszi rendes konvent érdekesen folyt le. A dunáninneni kerület tót túlzóinak és néhány beteg tagnak a kivételével ott volt minden illetékes egyén Az elnöki széken báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő s a beteg Karsay helyett Zelenka Pál püspök ültek. A gyűlés nov. 8., 9. és 10-ik napjain tartatott. Prónay b. a megnyitójában különösen két dolgot emelt ki. Egyik az a nagy változás, melyet az országos törvényhozás által letárgyalt törvényjavaslatok egyházunk belső életében elő fognak idézni. Ev. egyetemes egyházunk erre vonatkozólag már zsinatán is kifejezte álláspontját, most tehát nincsen újból szükség ez álláspont hangsúlyozására. De vessünk számot magunkkal a jövő kötelességeire nézve. Az ev. egyház nem foglalt állást azokkal a javaslatokkal szemben, mert azok az egyház tanaival nem ellenkeztek s ezért első sorban állami szempontból bíráltuk el. De tagadhatatlan, hogy azoknak a törvényeknek lesz visszahatásuk az egyház belső életére s ezért az egyház minden hívének kettős tevékenységet kell kifejtenie, hogy egyházunk az új megváltozott helyzetben ne érezze magát hátrányban. Óhajtandó volna ezért az egyház minden hívének tömörülése a kettőztetett buzgóságban és munkában. A másik a dunáninneni többség távolmaradása. Sajnosan tapasztalja, hogy nem látja teljes egészében együtt ezen az egyetemes gyűlésen mindazokat, a kiket a munkában való részvétel megillet. Ennek okát itt