Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-08 / 45. szám

letevésért, az új szövetseg exegesist és praktika theologiát választván tantárgyaiul. A közgyűlés a vizsgáló bizottságba az elnökségen és a theologiai tanári karon kívül Szilády Áron, Ádám Kálmán és dr. Vécsey Tamás gyűlési tagokat küldte ki. Felolvastatott a theologiai konviktus költségelőirányzata, mely körülbelül 100 irtnyi felesleget mutat. Helyben -hagyatott. Előadó felmutatja a budapesti ref. theol. tanári kar jelentését a tanári gyám- és nyugdíj-ügyről. A közgyűlés ezt a holnap 12 órakor összeülendő ama bizottsághoz utasítja, mely a theol. választmány és a jogi bizottság összes tagjain kívül a különböző tanintézetek egyházkerületi képviselőiből fog ebben az ügyben megalakulni és összeülni. Csilléry Benő olvasta a kecskeméti jogakadémia állapotáról szóló évi jelentést, melyben élénk színekkel festi az akadémia tanügyeinek hanyatlott állapotát. Hogy a tanulók nagyrészben szegénysorsúak lévén, kenyérkeresetre vannak utalva. így történik aztán az, hogy az előadás idejét ügyvédi irodában, vagy más elfogultságban töltik. Természetesen a tanulást is elhanyagolják. A közgyűlés megbízza az igazgató-tanácsot, hogy tegyen javaslatokat, hogy miként szüntethetők meg e bajok. Felhívja továbbá a jelentés a közgyűlés figyelmét arra a sajnálatos körülményre, hogy a tanári fizetés felette csekély lévén, a jogakadémiai tanárságra az arra hivatottak és tudományosan készültek nem pályázhatnak, és így azokat oly fiatal erők szokták elnyerni, kik nem anvnyira hivatásból, mint inkább a joggyakornoki évek elkerülése céljából igyekeznek ez állásokra. így aztán a tanügy kárára a tanári kar folytonosan változik. Rendezendő volna tehát a jogakadémiai tanárok fizetése oly formán, hogy az legalább a kecskeméti törvényszéki birák fizetését megüsse. A közgyűlés e tekintetben is javaslatot kér az igazgató-tanácstól. A középiskolai szakosztály jelentését Kálmán Gyida előadó terjesztette elő. Felolvassa a tanári karban történt változásokat. Halasi igazgatóvá Gaál Eridre, kecskeméti igazgatóvá pedig Katona Mihály választatott. Majd az adományozásokról és a miniszteri rendeletekről referál részletesen. Rámutat arra a szomorú körülményre, hogy gimnáziumaink egy részénél a tanári pályázatok meddők maradnak. így aztán az illető tanszéket vagy nem töltik be és terhét a tanárok maguk között osztják meg, vagy ha betöltik is, az nem arra egészen képesített emberrel történik. És ez a jelenség jövőben még növekedni fog. Az egyházkerületi közgyűlés Szilassy Aladár és Szilády Áron felszólalása szerint ily értelemben határoz: Felhivatnak az illető fentartó hatóságok javaslattételre, hogy miféle eszközökkel lehetne fokozni a tanári fizetéseket, hogy azok a kor kívánta szinvonalt elérjék. A gyűlés a maga részéről utasítja a számszéket, hogy mutasson rá azokra a forrásokra, melyekből a szegényebb gimnáziumokat segélyezni lehetne. A rendtartási és fegyelmi szabályzatot, melyet a tanügyi bizottság már elkészített a közgyűlés elfogadja, s annak életbeléptetését elrendeli. Végül felhívja a középiskolai szakosztály jelentése a közgyűlésnek figyelmét arra a körülményre, hogy a theologiát is végzett tanárok száma gimnáziumainknál folyton csökken. Szükséges volna tehát, hogy a közgyűlés a vallástanári tanszékek felállítása iránt intézkedjék, a mint ez bizonyos tekintetben Budapesten már megtörtént. A közgyűlés felhívja az illető középiskolák fentartó hatóságait, hogy az erre vonatkozó adatokat küldjék be, illetőleg mutassák ki a maguk részéről, hogy mennyivel járulhatnak e hiány megszüntetéséhez. A népiskolai szakosztály előadója Báthory Dániel volt. Ki először is H. Kiss Kálmánnak e tisztről való lemondását terjesztette elő. Majd az egyes törvényhatóságoknak, miniszteri rendeleteknek népiskolákra vonatkozó intézkedéseiről tesz jelentést. Megemlíti, hogy a tanítóegyesület elnöksége felírt egyházkerületünkhöz, hogy a tanítóállások megüresedése alkalmával előfordulni szokott leszállítását a tanítói fizetéseknek a maga körében akadályozza meg. A közgyűlés kijelenti, hogy erre eddig is ügyelt és ezután is ügyelni fog annyival is inkább, mert ez a megállapított díjlevelek mellett alig lehetséges. Végül megemlíti a jelentés, hogy a közoktatásügyi miniszter értesíti kerületünket, hogy az eddig használatban volt gyarló minőségű iskolai irkák helyébe szakértőileg megállapított papírból készült füzetek fognak forgalomba hozatni. A gyűlés elrendeli azoknak használatát. Harmadik napi ülés, okt. 30-án. Napirend szerint a közalapi segélykérvények tárgyalásához kezdett a gyűlés. Kenessey Béla theol. tanár gondos előadói jelentését a gyűlés csaknem változtatás nélkül fogadta el. 23 egyház és 7 lelkész folyamodott segélyért. Ajánltatik egyházaknak összesen 1480 frt, lelkészeknek 340 forint. Összesen 1820 frt, tehát 240 forinttal kevesebb, mint a mennyit a konvent egyházkerületünk részére tavaly megszavazott. Ugyancsak Kenessey Béla előadásában tárgyalta a gyűlés az alsó-baranya-bácsi egyházmegye közalapi bizottságának felebbezését és Halas város kérvényét is. Az alsó-baranya-bácsi közalapi bizottságnak Újvidékre és Mohácsra kirótt közalapi adóját a gyűlés törvényszerűnek találta és ezért helyet adott a bizottság felebbezésének. Halas egyházközség az iránt kérvényez, hogy a közalapi adóját ezután 5 kros általányban fizethesse. Előadó az egyházközség e kívánságát törvényszerűnek tartja, de a közalap érdekében kívánatosnak tartaná, hogy Halas eddigi adóját (mintegy 580 frt, míg az 5 kros általány szerint csak 455 frtra van kötelezve) fizesse; de a közgyűlés Szilády Áron és Szász Károly felvilágosításai után Halas kérelmét teljesítette. Ezután felolvastatott a segélyosztó bizottság jelentése, melyet a közgyűlés azokkal a tételekkel fogadott el, melyek a »Különfélék*-ben olvashatók. Végül a helyettes és segédlelkészek elhelyezéséről szóló jelentés erősíttetett meg a »Különfélék*-ben olvasható sorrendben. A tiszántúli egyházi értekezlet alakuló gyűlése. Debrecenben tartottuk okt. 3l-én. Az alkalom és a hely nagyon szépen volt megválasztva, együttesen mindkettő lelkesedésre indíthatta a szíveket A lelkesedés azonban csak mérsékelten nyilatkozott, főleg a világi elemnél, melynek buzgó részvétele nélkül pedig alighanem zátonyra jut minden evangélizáló kísérlet. Hisz a papok csak megjelentek oly tekintélyes számban, 'a minőt — tán nem mondunk sokat — a zsinat óta még nem látott Debrecen. Megközelítették a 200-at. Egyes egyházmegyék, mint pl. a beregi, f.-szabolcsi, szatmári egész rajokat bocsátottak, de általán minden traktus több lelkész tagjával volt kép-