Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-08 / 45. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig: IX. kerület, Pijta-utca 23. szám, hová a kéziratok ciinzendök. Kindtf-liivatal : Hornyánszki/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész érre : 9 frt. Egyes szám ára 90 Jer. Az egyházi értekezletek hivatásáról. Részlet a dunamelléki értekezleten, okt. 30-án tartott felolvasásból. Az értekezleteken megbeszélendő, ci társadalomban lehetőleg megkezdendő hitápolásnak és hitfejlesztésnek egyik legfontosabb mezeje a család, melynek keresztyén szelleme, vallás-erkölcsi ereje újabb időben, fájdalom, nagyon meglanyhult. E téren a belmisszió tudománya s az erősebb keresztyén népek tapasztalata a házi ájtatosság, a bibliaolvasás, a házi isteni tiszteletek gyakorlását ajánlja. A régi magyar kálvinisták, a mi zsoltáros és bibliás elődeink így tettek, naponként éltek az Isten igéjével s ebből hitök nagy erőt merített; s a bibliás baptistáknak ós nazarénusoknak hódító, terjeszkedő erejök első sorban szintén ebből az erőforrásból fakad. Minden esetre méltó tárgy arra, hogy az egyházi értekezletek behatólag foglalkozzanak vele s ezt a régi jó protestáns szokást a családokban okkalmóddal visszaállítani törekedjenek. Talán még fontosabb munka vár értekezleteinkre a vallás-tanítás és vallásos nevelés terén. Iskoláink a legújabb korban berendezés, felszerelés, egészségügy és didaktika tekintetében sokat fejlődtek, nagyot haladtak. De a nevelés, különösen a vallás-erkölcsi nevelés szempontjából a modern iskolák távolról sem kielégítők. Nép- ós közép-, sőt néha főiskoláink is az egyháznak kopár veteményes kertjei s az evangéliumi ker. szellemnek kialvó tűzhelyeivé kezdenek válni. Iskoláink evangéliumi íze, színe, szelleme nagyon meggyengült ; növendékeiket hitközönyös, sivár lélekkel, legjobb esetben igen-igen gyarló vallásos erővel bocsátják ki. — E napról-napra növekvő bajon gyökeresen segítenünk kell, ha elsorvadni nem akarunk. Evang éli zálnunk kell az iskolát, több vallásos szellemet, erőteljesebb hitet kell beléjök vinnünk belterjesebb vallástanítás ós gondosabb evangéliumi nevelés által. Revideáljuk vallástanítási kézikönyveinket, a vallástanítás módszerét vessük gyökeres reform alá, vallástanáraink képzésére, javadalmazására fordítsunk több gondot s a vallástalanság apostolait ne fogadjuk fel s ne tűrjük meg iskoláinkban. Az egyházi tanító és tanár, ha nem katekheta is, bírjon olyan lelkülettel, mely ne csak ne gátolja, de egyenesen akarja is, tudja is fejleszteni és erősíteni a tanuló ifjúság keresztyén vallás-erkölcsi érzületét. Sok és nagy munka vár e tekintetben is az egyházi értekezletekre, hogy a vallásos nevelés a maga különböző ágaiban intenzivebbé váljék. Csak épen megemlítek egynehányat. Saját elemi és középiskoláinkban pozitivebb keresztyén szellem ébresztése ; a nem saját iskoláinkba járó nép-, közép- és szakiskolai növendékek vallástanítása, az ismétlő iskolások katekizálása, az iparos tanulók és iparos ifjak vallásos nevelése, a vasárnapi bibliai iskolák szervezése, a felnőttek katekizálása a templomban, a gyermekek és ifjak számára külön gyermek- ós ifjúsági isteni tiszteletek szervezése, a konfirmációra való előkészítés gondosabb végzése és a konfirmációi szertartás ünnepélyesebbé tótele stb.: mind oly fontos mozzanatai a vallás-erkölcsi nevelésnek, melyeket a hatályosabbá teendő belmissziói tevékenységnek egyenként és egyetemlegesen kiváló gondjai közé kell felvennie. Es szóljak-e a leendő tanítók, tanárok ós lelkészek nevelésének ós képzésének a változott viszonyok által sürgősen követelt olyan irányban való reformjáról, hogy az egyház belső életének eme hivatásszerű nevelői és irányzói a fokozott igényeknek megfelelhessenek, a halaszthatlanná vált belmissziói tevékenység képzett és lelkes apostolai lehessenek ? ! A jövő egyházának, mely per eminentiam a belmisszió és evangélizáció egyháza lészen, elsőrendű szüksége, mondhatnám életfeltétele az, hogy apostoli buzgóságú, ernyedetlen tevékenységű munkavezetői legyenek ne csak az iskolában ós a templomban, hanem a társadalomban is. A hitápolás nevelési ágai közül utoljára