Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-01 / 44. szám

már nem igen lehet kifejezni a romanismus egyházpolitikai programmjának államellenes prátensióit! Még hangosabban vitatta a nagygyűlés az iskolakérdést. A német katholikusok elodázhatlan kötelessége minden jogos eszközzel oda törekedni, hogy a katholikus tanszabadság az egész vonalon biztosíttassák, nevezetesen követelniük kell azt, hogy az állami intézetekkel egyenrangú felsőbb kath. tanintézeteket állíthassanak*. S majd így folytatták: »Mint német katholikusok és családapák követeljük, hogy 1. Poroszországban egy a szent szék által jóváhagyott s a püspökök vezetése alatt álló szabad kath. egyetem Fuldában sürgősen állítfassék, s 2. hogy időközileg a kath. akadémiai hallgatóknak az új katholik. freiburgi egyetem frequentálása megengedtessék*. A kölni nagygyűlés — mint látjuk — messzire menő követelményekkel lép elő. Érettségi joggal felruházott szabad kath. magángimnáziumokat s »szabad«, azaz pápás egyetemet láván! Szép gyümölcsöket hozna a gimnázium és egyetem a porosz állam szolgálatára! Egyik képviselő pláne azt mondotta, hogy »az állami iskola jogtalan beavatkozás a család autonómiájába, mivel ez az elv, hogy a gyermek első sorban az államé, Dantontól származik*, s »a jól dotált« állami professorokat azzal vádolta, hogy »félnek egy szabad kath. egyetemnek tudományától*. Ettől a tömjénfüstös és szenteltvizes tudománytól csakugyan félni is lehet! Az államhatalom atheismusának egyetlen orvosai természetesen a jezsuiták, a kikről Kölnben is sokat deklamáltak különböző hangon és nyelveken. Örterer elnök így kiáltott fel: »Akarjuk a jezsuitákat, s meg is kapjuk őket, s nem is szeretetből, de szükségből fogják őket adni még e században * . . . s hozzá teszi: »van már néhány jezsuitánk, mi mindannyian jezsuiták vagyunk, sőt én vagyok »ein Erzjesuit*. Gratulálunk! Egy utrechti tanár azt így egészítette ki: »Ha a modern állam a jezsuita tannal meg nem férhet, úgy nagyon rosszul állhat az ő dolga, miután e tan az egyetlen keresztyén igazságos tan«, — a mit a tudósítások szerint dörgő éljenzésekkel fogadtak. Végül Kurth tanár Krisztusnak, az üdvözítőnek szavait XIII. Leó pápára alkalmazta eképen: »A pápa szava ama jó pásztornak szava, ki az ő életét adja a juhokért, ki ama békét adja, a melyet a világ nem adhat, de el sem is vehet. Üdv e világnak, ha hallja e jó pásztor szavát«. S e Krisztust megtagadó szó is »dörgő éljenzésekkel* lőn fogadva! Beyschlag, e nagygyűlésről szóló tudósításában érdekesen világítja meg annak ethikai jellegét és értékét. Váltig biztosították ott a protestánsokat »hűségükről, szeretőtökről és türelmességükről«, de azért mégis oldalvágásokat mértek az »Evang. Bund« bochumi nagygyűlésére s annak resolutióira. »Addig, a míg az igazságot — mondotta Custodis — az intollerantia jellemzi, türelmetlenek vagyunk, a kik különben a magánéletben a legszeretetreméltóbbak és legtürelmesebbek vagyunk más vallásúakkal szemben*. Úgy látszik e szónok nem ismeri a hecckáplán sajtó epés kifakadásait! »A kath. nagygyűlések — mondotta az agg Beichensperger — soha sem voltak ellenségeskedők másokkal szemben, sőt még csak nemis támadók*. És ^szeretetet és igazságot« ajánlott Sehorlemer-Ast a nagygyűlés tagjainak. S még is azt hirdették, hogy »nemcsak a szociáldemokratáknak, hanem a liberálisoknak mennyországa is e földön vagyon«, s ugyancsak vádolták a porosz államot azzal, »hogy üldözi a legkegyetlenebb módon az ártatlan kath. szerzeteseket és apácákat*. A Zedlitz-féle törvényjavaslat tárgyalása alkalmával pedig gúnyosan szólottak »a szociáldemokraták s a liberális professzorok egyértelmű szövetségéről*, mely tudvalevőleg opponált a tanítói kar hierarchiai leigázásának. »Nem csuda aztán — így végezte szavait Custodis — ha a trónok inognak s a tekintély megszűnik«. Csak úgy hemzseg a nagygyűlés a jezsuita loyális kifejezésektől s a vádaskodás és perfidiától! A »szintelen sajtónak* is kijutott a nagygyűlés deklamációiból. Hülskamp prálatus ajánlotta, hogy *a neutrális (értsd világiliberális) sajtó a kath. néptől távol tartassék, s jó kath. (értsd uHramontán) sajtóról gondoskodjunk*. De elég ebből ennyi. A tendentia világos, a gondolatok annál homályosabbak. Jól mondja e nagygyűlésről Beyschlag: »Der ganze Congress mit seiner mechanischen Einmüthigkeit, seinem Ausschluss aller ernsthaften Discussion, seinem »lebhaften, stürmischen, tosenden Beifall« alle auf üussersten Bedewendungen macbte nicht den Eindruck einer Berathung selbstándiger Manner, sondern den einer arrangirten Schaustellung, einer bis aufs Pünktchen über'm I práparisten Demonstration«, s a szerencsés véletlen műve még az is, hogy mindez a Comödienstrasse-ban folyt le. Hasonlítanak e dolgok a mi főúri komédiáinkhoz is az országgyűlés felsőházában! Céljaiban komolyabb s lefolyásában őszintébb és örvendetesebb a Gusztáv-Adolf-egyesület, mely ez évi közgyűlését szept. 11 — 14. napjain Darmstadtban tartotta. A családi gyásza miatt távolievő elnököt, Fricke lipcsei tanárt dr. Braun stuttgarti udvari pap helyettesítette, míg az ünnepi szónoklatokat a város különböző templomaiban dr. Döblin danzigi, és dr. Baur coblenzi generálsuperintendens tartotta. A Devrient-féle »Gusztáv-Adolf << tragédiában a nagyhercegi család is részt vett. A központi elnökség előadója Humpel az egyesület csendes és intensiv gyarapodásáról referált a közgyűlésnek. Ügy a fiók- mint a nőegyletek száma a mult évben is szaporodott, utóbbiak 502-ről 507-re. Az egyesület keletkezésétől fogva mind e mai napig többet mint 30 millió márkát gyűjtött, csak a mult évben is 1.522,715 márkát. A főegvesületek közül a rajnai 99.100, a würtembergi 92.500 s a lipcsei 79.400 márkát gyűjtött. Hagyományok és alapítványokból kapott a központi elnökség 55 395 márkot 36.519 márknyi mult évi bevétellel szemben, míg a fiókegyesületnek 383.050 márka jutott 319.172 mult évi alapítványi bevétellel szemben, úgy hogy az egyesületek rendelkezésre álló összvagyona közel állt a négy millió márkához. 1892/93-ban fölszentelt 26 templomot, befejezett hat paplakot és hét iskolai épületet; 17 gyülekezet köszönettel kilépett a segélyezettek sorából, s 55 új lelt fölvéve. A 18.300 márkából álló nagy szeretetadomány a sackeni, porosz sziléziai gyülekezetnek ítéltetett, míg a másik, 6000 márkból álló adomány a fuldai és zwiesei gyülekezeteknek jutott. Facta loquuntur! Többet érnek e számok a kath. nagygyűlésnek összes deklamációinál! Svéd- és Németország erősen készül dec. 9-én Gusztáv-Aclolf svéd király születésének 300 éves jubileumára, s reméljük, hogy mi magyar protestánsok sem fogunk elmaradni. A habsburgi jezsuita kontrareformáció teljes diadalának megakadályozását neki köszöni első sorban Németország, s aztán az egész prot. egyház. Ez alkalomból a svéd király egy meleg hangű nyílt levelet intézett a maga népéhez, a melyből kiemeljük a következőket: »A míg szent nekünk a mi prot. hitünk, tisztelnünk kell Gusztáv-Adolf emlékét, a ki Istenbe vetett hittel a legnagyobb veszélytől mentette meg a protestantizmus ügyét. . . . Neve nemcsak a svéd hazáé, hanem az egész emberiségé, s a protestantizmusért vívott harcaiban áll az ő világtörténeti nagysága és jelentősége*. Teljesen értjük tehát, ha a »Germania« című német ultramontán lap szörnyen megharagudott a »Deutsche Beichsanzeiger«-re