Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-01 / 44. szám

Az összes első évi szükség 68,4-15 frtra menvén, az első években 65, 60 stb. ezer frtra tőkésíthető. Számításunk szerint, a most segélyt nyerő özvegyek száma maximumnak vehető fel. — A régi szükségletből (59,115 frt) húsz év múlva alig marad valami. •— A nők életkorát átlag 65 évre téve, az új segélyezettek legfeljebb 25 év alatt, a 2350 frtra felszámított gyermek-neveltetési járulék pedig, 20 év alatt elfogy, miután a gyermekek átlag 20 éves korukig kapják a neveltetési segélyt. E szükségletet s gyarapodást, a 3-ik tábla tünteti fel. A nyugdíj-tőke, az első húsz év alatt, megközelíti a millió forintot, a mikor áldásos működését is megkezdheti. — Megkezdheti annyival inkább, mert a lelkész nyugdíjazása, átlag 800 frt fizetést véve fel: 400 frt évi díjnál többre nem tehető s mert egy-egy nyugdíjazott, akár a beállott testi vagy lelki fogyatkozást vegyük fel, legfeljebb 3—5 évre igényli ez összeget: a nyugdíjazottak létszáma, a legmagasabb számítással sem fogja azt a számot elérni, hogy egy millió forint kamatát (150-szer 400 annyi, mint 60.000 frt) igénybe vegye. Ezekben bocsátjuk azok kezére tervezetünket, kik érdeklődnek gyámintézeti ügyünk iránt. Hogy jót s minden mellékes érdek nélkül, az intézet ügyének használni — akarunk: azt hiszszük, kétségbe nem vonja senki. Igaz, hogy különbséget állítunk fel így a lelkészek között. — A mostani nemzedékre nézve nagyobbat, mint a milyet a tervezet, a 700 frt fizetésen alóli, és 700 frt fizetésen felüli jövedelmet élvező lelkészek közt csinált. — De az egyetemes intézet kérdését, a teljes erőegyesítés mellett, másként keresztülvinni úgy sem lehet. Önzéssel nem vádolhat e különbségtételért senki, mert kétségtelen tény, hogy azon nagyobb erővel rendelkező gyámintézetek, melyek most 2—300 frt segélyt adtak ki, már saját erejükből, sokkal többre tudnának menni rövid idő alatt, mint az egyetemes intézet, a tervezet szerint 20 év múlva. — Ennélfogva, ha lemondásról lehet szó: ezt ezen nagyobb gyámintézetek gyakorolnák itt, még pedig határozottan a gyengébbek, az egész egyetem javára. Végül még csak egy megjegyzést. Számításunk 20 évre terjed ki. — Ez időn belől, új tag elhalását, számításba nem vettünk, nem pedig azért, mert az évi halandóságban, ezek összege is benne van, s ha netán halomásuk történik: az az előirányzatot nem terhelni, hanem könnyíteni fogná. — A tiz éves revíziót helyesnek találtuk s azon édes reményben élünk, hogy tiz év alatt, legalább 10%-al lehet javítni a segély-összeget. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A németországi katholikusok ez idei nagygyűlésüket aug. 26 — 30. napjain Kölnben tartották. A modern kultura, a porosz állameszme s az evang. protestántizmus elleni kirohanás képezte ez alkalommal is a gyűlés kedvelt tárgyát s errőlf

az oldalról bennünket is érdekel. Újból előkerült mindenekelőtt »a sociális kérdés*. Az a római katholicizmus, melv Olasz-, Spanyolországban és Belgiumban a klerikális győzelmek dacára teljesen képtelennek bizonyult a sociális bajok enyhítésére vagy pláne eloszlatására, Kölnben nagy garral hirdette, hogy »a sociális bajokért a felelősség bennünket nem ér«. Egyebekben készséggel elismerjük, hogy a munkások sorsának javítása, a vasárnapi munkaszünet megsürgetése és keresztülvitele s az aggok és elgyengültekről való gondoskodás komoly tárgyát képezte a diskusszióknak, sőt akadt egy mácenás, ki a gyári munkásnők »sociális céljaira« 1000 márkát is ajándékozott. Annál több gondot fordított egészen természetszerűleg a nagygyűlés az egyházpolitikai, kérdések megvitatására. Újból előkerült a »római kérdésről»az iskola szabadságáról s »a jezsuiták visszahívásáról* való tanácskozás, mely kérdésekben a nagygyűlés évről-évre ismétli ismeretes követeléseit. S e modern pápás programmal Talleyrand dialektusában hangoztatta a gyűlés, ki a nyelvnek jelentőségét tudvalevőleg abban látta, hogy azzal gondolatainkat rejthetjük el. Beszéltek ott »keresztyénségről és atheismusról", s a pápa uralmát s a lelkiismereti szabadságot értették alatta; vagy deklamáltak * szabad kath. tudományosság* -ról, s annak pápás leigázására gondoltak; s végül ugyancsak szónokoltak a jog, igazság, szabadság, szeretet, paritás, állami hűség és békés egyetértés eszméiről, s értették a német nép és birodalomnak a pápai absolutismus által való leigázását s a hármas szövetség megbontását. Magától értetődik, hogy az ú. n. »római kérdés* az ultramontán programmnak egyik legtöbbet szellőztetett s tengeri kígyóként visszatérő kérdése, ép azért nehéz már arról valami újat vagy okosat mondani. Egy Kurth nevű lüttichi professor p. o. ilyen tételekre ragadtatta el magát: »Csak ha az a kérdés meg van oldva, meg lesz oldva a többi is, mert semmiféle más jog addig nem realizálható, a míg az egyháznak legrégibb és legszentebb joga el van nyomva«. A pápás államegyháznak »legrégibb és legszentebb* jogi okirata t. i. a hamisított Donatio Constantini, s annak megvalósítása egy VI. Sándor pápa gonoszságainak az érdeme. Úgy látszik, nem létezőnek vagy hamisnak veszik az urak Döllinger »Die Papstfabeln des Mittelalters« című müvét! Vagy hallottunk ilyenforma resoluciót: »A pápa világi uralma a kath. hivők lelkiismereti szabadságának a védő pajzsa az egész világon*, a minek, hogy mi értelme legyen, még képzelni sem tudjuk. Vagy talán a pápai territoriális uralom biztosítaná a római lakosok lelkiismereti szabadságát ?! S ugyancsak dörögtek a nagygyűlésen a modern állameszme ellen, a mely alatt első sorban a porosz állam értendő. Emléket óhajtanak »a keresztyén müvészetnek«, s alatta Droste-Vischeríng, az egyház szabadsága harcosának emlékét értik, kit tudvalevőleg kölni egyházpolitikai vitában tanúsított hazafiatlan magatartása miatt III. Frigyes Vilmos király elzáratott. Örterer, a centrumpárti képviselő s Schmitz fölszentelt püspök fejtette ki egy demagógnak a módjára azt a gondolatot, hogy a kath. nagygyűléseknek feladata »képviselni és megvédeni a nép természetes s az egyház természetfeletti jogait*, s hatalmasan szónokoltak a porosz államnak ama. állítólagos igazságtalansága ellen, a mely szerint »a kormány többet tesz a prot. mint a kath. egyház és hivők érdekében«. Sőt egy trieri ügyész arról is deklamált, hogy az állam a közhivatalok betöltésénél mellőzi a katholikusokat. E kérdésnél a katholicizmus középkori álláspontja a modern állammal szemben oly alakot öltött, hogy a porosz kormányt napnál világosabban győzhette meg arról, miszerint a centrumpárttal való paktálás lehetetlen. Custodis, XIII. Leó pápa egyik »kedves fia« — mint őt pápai áldó brevéjében nevezte — többi között így eredt: A kath. hit nem korlátozza a más vallásúak állampolgári jogait s nem kívánja a katholicizmusnak előnyben részesítését, és »csak a kath egyház állapíthatja meg azt, a mire szüksége van, és semmi más hatalom nem korlátozhatja őt e jogában*. Világosabban