Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-01 / 44. szám

lettek. A lelkiismereti szabadság, vallásszabadság, egyházi és politikai önkormányzat, állampolgárok és vallási testületek jogegyenlősége, a gondolat, szólás és tanítás szabadsága s több ilyen, eredetileg protestáns eszme és intézmény, ma már nem csupán a protestantizmus sajátja, hanem az egész müveit társadalom közös tulajdona. Sőt mi több, a protestantizmusnak egyházi önkormányzata is oly nagy tetszésben részesül, hogy hazánkban komoly mozgalom indult >katholikus autonomia* létesítésére. Ám oltsa be magát a hazai romanizmus az autonomia prot. eszméjével, mi örülni fogunk állítólagos »eretnekség«-ünk ezen diadalának is. Az evangéliumi eszmék féltámasztásának és a népek köztudatában való meggyökereztető érdeme és dicsősége azért a protestantizmusé marad. S ezt ne engedjük feledésbe menni. Ne engedjük feledésbe merülni azokat a nagy nemzeti és alkotmányos vívmányokat se, melyeket dicső elődeink a szabad nemzeti lét érdekében erkölcsi és fegyveres erővel, békében és háborúban, hő imákkal és lelkes áldozatokkal, életökkel és vérökkel drága hazánk javára kivívtak. S különösen azt ne felejtsük el soha, hogy ezekre a dicső küzdelmekre őseinket nem gyarló embererő, hanem Istennek az erőtlent is megerősíti szentséges kegyelme képesítette. És ne téveszszük soha szemeink elől azt a dicső hivatást, mely a szent evangélium magyarországi hivőire vár, hogy annak isteni erőivel nagygyá, erőssé és boldoggá tegyük ezt a szép hazát! Szőts Farkas. BELFÖLD. A dunamelléki egyházkerület közgyűlése. Első nap: 1894. okt. 27-én. A tagok igen szép számban jelentek meg, egyházi részről Szász Károly püspök, világi részről gróf Tisza Lajos főgondnok elnököltek. Szász Károly püspök buzgó fohászban kérte Isten segedelmét, szent lelkét, hogy az vezesse az ülés tagjait nagyfontosságú tanácskozásaikban. Utána bejelenté néhány gyűlési tag, köztük Décsey Lajos és gr. Teleki gondnokok elmaradását. Most Tisza Lajos gr. olvasá fel a következő megnyitó beszédét: »Főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés! Meghatottan a legmélyeb fájdalommal értesültünk mindannyian az óriási, a pótolhatatlan veszteségről, mely ez év tavaszán egyetemes ev. reformált egyházunkat sújtotta. Az egész protestáns világot felrázta a gyászhír, hogy azon már megjelenésével tiszteletet keltő, agg férfiú, ki, mondhatni, élete utolsó percéig törhetlen ifjú lélekkel és szellemi erővel állott élére minden, egyházunk közérdekét illető ügynek: br. Vay Miklós örökre lezárta szemeit. Egyházunk félszázados, szilárd oszlopa dőlt ki benne. Távol van tőlem, hogy gyenge szavammal csak meg is kisértsem egyházunk körül szerzett, soha el nem évülő érdemeit egyenként elsorolni. Ez életírójának, ez a történetírónak hálás feladata. Mi mindnyájan, kik szerencsések voltunk vezetése alatt szolgálhatni, ismerjük azon érdemeket, és azokat hálás emlékünkből soha semmi kitörölni képes nem leszen. Épen azért nem hiszem, hogy csalódnám, ha azon véleményemnek adok kifejezést, hogy jelen közgyűlésünk első teendője leszen br. Vay Miklós elhunyta feletti mély bánatát, halhatatlan érdemeinek hálás elismerését .jegyzőkönyvében az utókor számára megörökíteni, és erről részvétirata kíséretében a gyászoló család tagjait értesíteni. De ez, Főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés, még nem minden. A br. Vay Miklós halála tátongó űrt hagyott soraink között. Ennek kitöltésére kell törekednünk minden erőnkkel. Egy ember, egymaga erre ma alig képes; össze kell fognunk, egyetértéssel közreműködnünk, kiki szerény tehetségeit a latba vetvén, hogy az Ő általa kijelölt úton tovább munkálkodva, mértékeljük a veszteség horderejét, mely egyházunkat érte. Szolgáljon az ő példája nekünk buzdításul, lebegjen szelleme munkásságunk felett! Magyarországban az összes hitfelekezeteket illetőleg egy új korszak küszöbén állunk. Más államok példája mutatja, hogy nálunk is e téren behozandó újítások a hiterős, buzgó hitfelekezeteknek nem gyengülését, szétmálását, de sőt bensőbb összetartását, a hitben való szorosabb egyesülését eredményezték. De ennek természetesen egy feltétele van. Ez a híveknek egyetértő, folytonos, buzgó tevékenysége és áldozatkészsége. Hisz e tekintetben a dunamelléki egyházkerület hívei soha komoly panaszra okot nem adtak. Meg vagyok győződve, hogy valamint eddig, úgy ezután is teljes erejükkel fognak egyházunk felvirágoztatására, gyarapítására közreműködni. Ezen biztos reményben van szerencsém —- midőn a megjelent tagokat az elnökség részéről tisztelettel üdvözölném — a közgyűlést megnyitni«. A közgyűlés zajos éljenzéssel vette tudomásul az elnöki megnyitót, a báró Vay haláláról szóló megemlékezést gyászkeretben jegyzőkönyvébe iktatni határozta. Ezután világi elnök a mai jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Koncz Antal esperest és Kazap Ferencz tanácsbirót. Szilády Áron főjegyző felolvasván a közgyűlés tagjainak névsorát, a gyűlés megalakult. Ezután Kálmán Gyula ságvári lelkész esküdött fel a gyűlés felállása közben egyházkerületi aljegyzői tisztére s utána megköszönte a bizalmat, mely iránta megválasztatásában nyilatkozók, a melyre, hogy érdemessé tegye magát, törekvése leend. Most Szász Károly püspök tett jelentést a hátralékjegyzék elintézéséről. Utána Kenessey Béla aljegyző olvasta fel a lelkészképesítő vizsgálatokról szóló bizottsági jelentést, melyről lapunk más helyén számolunk be: itt csak azt említvén meg, hogy az J. vizsgát tett 13. s.-lelkészt Szász K. püspök a gyűlés színe előtt lendületes beszédben exmittálta. S?ász Károly püspök felolvasta a vasárnap október 28-án felavatandó, hét lelkész névsorát. Fel fog avattatni: Dr. Kecskeméthy István paksi, Farkas Sándor töki, Fördős László makádi, Kardos János üllői, Szalay Ferenc szaporcai, Szűcs Károly felcsúthi és ifj. Sárközi Sándor újmindszentbogádi lelkészszé. Az egyházi beszéd megtartására a püspök Morvay Ferenc nagyvátyi lelkészt szólította fel. A mai gyűlés napirendjét még a püspöki jelentés képezte, melyet egész terjedelmében fog közölni lapunk jövő számaiban. A jelentést a gyűlés meleg köszönettel vette tudomásul. Tisza Lajos gróf indítványára, a püspök egyházlátogatási naplóját, pásztori beszédeinek öt kötetes kéziratát s az egyes egyházaknak az illető lelkészek által készített jellemrajzát, melyeket az egyházkerület levéltárának