Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-27 / 39. szám

Olyan gimnáziumi tanárt, a ki a négy alsó osztály főtantárgyait nem képes mind tanítani, képzelni sem tudok s olyan nincsen is Magyarországon a legbizonyosabban. Sőt menjünk egy jó lépéssel tovább ennél is, odáig t. i. hogy az a tanár, a ki az első osztályt tanítja, menjen fel azzal az osztálylyal az ötödik osztályig; vagyis eszközöljük azt, miszerint a négy alsó osztályon keresztül csak egy tanára legyen a növendékeknek a főtantárgyakból. Ennél egészségesebb, életrevalóbb iskolapolitikát kezdeni a gimnáziumban nem lehetséges. Nagy megelégedésemre fog szolgálni, ha valaki az ellenkezőről meggyőzni vállalkozik. Csakhogy meg is győzzön aztán! . . . Ágya, 1894. szept. 4-én. Nagy Sándor, evang. reform, lelkész. TÁRCA. Igazgatói évnyitó beszéd. Tartatott Eperjesen 1894. szept. 9-én d. e. 11 órakor. Mélyen Tisztelt Pártfogóság! Kedves Kartárs Urak! Kedves ifjak! Azon cél, melynek elérése végett ide sereglettetek. ismeretes előttetek. Ez nem más, hanem, hogy magatoknak az életben tért, helyet, állást, mondjuk: hont foglaljatok. Itt arra készültök elő! Az iskolában átvitt értelemben előkészület folyik — a honfoglalásra ! Nos és ebben ez idő szerint a magyar nemzettel, a hazával teljesen egy a törekvéstek! Az is a honfoglalásra, a honfoglalás ezred éves emlékünnepének örömeire készül! Ezen magasztos ünnep eszméinek megvalósítására szenteli erejét az államférfi, a jogász, a tudós, az író, a tanférfiú, a költő, a művész! A honfoglalás képét világító szövétnekül két kitűnő művészünk állította a nemzet szemei elé. S azóta a világ csodálja: Feszty és Munkácsy képeit! Én különösen a Feszty Árpád körképével akarok pár percre foglalkozni, mert hiszen az iskola is körképet mutat s így ezen körkép némi tanulságokkal szolgálhat nekünk. Egygyel azonban előzetesen tisztában kell lennünk. Azzal t. i. hogy manapság a hont nem materialis, nem phisikai, hanem szellemi fegyverekkel, szellemi eszközökkel kell elfoglalnunk. Igen, mert, ha a magyar minden téren nem lesz első hazájában, nem lesz igazán övé e szép hon ! Készüljünk ezen honfoglalásra! Ehhez azonban az kell, hogy mindenféle ismeret, ügyesség, tudomány fejlesztessék a magyar nemzet tagjaiban, ti bennetek! mi bennünk! Különféle adományaitok, tehetségeitek vannak; különféle pályára készültök, de kell, hogy mindnyájatókat egy főcél vezéreljen a különféle irányban való kifejlődés mellett is, t. i. a szellemi honfoglalás! Nézzétek Feszty Árpád magyarjait! Különféle utakon, de mind egy cél felé törnek! Előre hont foglalni! E képről, mely az előrerohanást mutatja, valóban hangzik a jelszó : Előre! Nézzük csak! Jobbról ott száguldnak gyors lovaikon a nyíllal ellenséget űző, ölő harcosok. Vezéreik szemmel tartják őket! Távol előttök ott intenek feléjök a mező virágai, ott kéklik a drága ércet rejtő hegy ; ott kígyózik a virányéltető folyó. (A növénytan, ásványtan, földrajz kellemei tűnnek fel előttük!) Maga a vezér, Árpád, betekint az ígéret földjére, melyen egykor hős ősei: a hunnok, az avarok építettek körsáncokat, földvárakat. Lábainál, lejjebb a hegyen, ott állanak egy bevett ellenséges földvár romjai; még füstölögnek a kezdetleges lakok égett maradványai! A főpap áldoz! Körülötte a nép már örömünnepet ül! Talán emlékeznek, talán megemlékeztek történetileg híres elődeikről? Balról vonulnak a harcosok családjai! Élükön a kisdedét szoptató anya! (A kisdednevelés jelképe!) Majd a fejedelemnö a maga fényes fogatán. Négy ökör húzza! (Nagy kincs a nemzetgazda szemében!) Hozzák a málhát! Jő a család, a vagyon. (Családjog, vagyonjog, kell-e szebb jelkép?) »Az erdős hegylánc aljában vonul a völgy a síkság felé telve nyüzsgő emberáradattal . . . bivalycsordák, gulyák, ménesek keverednek szekér sátorokkal!« Lenn a völgyben törtet már előre a menet. .. . Nem! ne menjünk még le! csak még egy percre maradjunk idefent! Mit látunk még, a mi különösen nekünk szól ? Nektek szól kedves ifjak! Egy oltárt, a melyen halva fekszik az, ki azon áldozott! Idegen isteneknek áldozott! Vegyétek figyelmeztetésül! De áldozzatok idegen isteneknek, mert íme, azok, kik idegen isteneknek áldoztak, azok oltárain haltak meg! Ti tudjátok azt: mit jelent a tanulóra nézve idegen isteneknek áldozni! ? Pillantsatok oldalt! Ott áll Latorcz, az istenek, az idegen istenek oltárának védője! Rab! És rabbá lesz mind közületek, ki az idegen istenek, a rossz szenvedélyek. a bűnös hajlamok oltárát védi és meghal, ha azon áldoz. Megöli a bűn! Az iskola is egy körkép! Bár merre tekintünk a Feszty körképen, mindenütt azt az egy eszmét látjuk mindnünnen — a négy világ tája felől — hangzik felénk előre! hont foglalni! Bár merre tekintsünk a kollégiumban, e kollégium négy intézete felől, mindenünnen hangozzék felénk : Előre! Előre hont foglalni! — Miért felel meg Feszty Árpád körképe a maga feladatának ? Mert mindenfelől a főeszme hangzik ki belőle pompásan, szembetűnően: Előre! Előre hont foglalni! Mikor felel meg az iskola a maga feladatának? Mely feltétel alatt, mely feltétélek mellett fog a kollégium, mint iskola, hont foglaló feladatának megfelelni? Ha polgárai mindenütt azt az egy föcszmét látják, vagyis: 1. ha polgárai felismerik feladatukat; 2. ha polgárai megszeretik azt, s ha végül: 3. előre rohannak annak megvalósításában.