Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-30 / 35. szám

rendeljen meg minden hitéletfejlesztőnek mondott füzetet, adakozzon minden alapra nemcsak, hanem legyen ezeknek gyülekezetében gyűjtője, kolporteurje 1 Alakítson ifjúsági és leány egyletet, tartson vallásos estélveket, a felnőtteket is katechizálja, a magánházaknál az áhítatot gerjeszsze, a hosszadalmas hétköznapi imák helyett, bibliai vers és rövid életteljes fohász! Ezek szükségesek, hogy a megízetlenült só, visszanyerje ízét; »hogy a ti világosságtok fénvljék;« hogy a tespedésben lévő papi testület ettől a kovásztól erjedni kezdjen ! És ezek meg is fognak cselekedtetni, mint megmondatott »ha kell veletek, ha nem. ellenetek!* Hát mi, kérem szeretettel, még sem vagyunk ilyen — a csép által rajzolt — figurák, s az egyházi állapotok sem olyan sötétek, épen evangéliumi világosság szempontjából. Igaz, hogy egy kiváló egyházi férfiúnk, midőn a gregáriusok részéről az az óhaj nyilvánult, hogy jó volna a központi egyik kisebb hivatalba vidéki papot beválasztatni, mert az tisztább képben tudna falusi kis egyházak ügyéről referálni, mivel bennök él, eztmondá: »EÍég baj hogy a falusiak falusi szemmel nézik a dolgokat még fent is«. Ha az igaz, igaz ám az is, hogy a városiak meg nagyon városi szemmel nézik a falusiakat. Jöjjenek ide falura azok, kik oly kétségbeejtő sötét színekkel ecsetelik az egyházak evangéliumi allapotát, s a papok evangéliumi szellemét. Szerezzenek meggyőződést. Én ezennel szíves szeretettel meghívom, és örömmel fogom fogadni bármelyikei gyülekezetemben. Közvetlenül meggyőződhetik itt és e környék sűrűn rakott egyházaiban, hogy igen is látható az evangéliumi élet nyoma. Mik azok. a mikből látható, hogy van-e valamely gyülekezetben evangéliumi szellem, egyházias élet ? Azt hiszem, senki által nem tagadható, hogy ennek mérőfokai: a külső isteni tisztelet gyakorlása, a kegyelmi eszközökkel való élés, a szeretet munkáiban való foglalatosság, az áldozatkészség s főként a vallásos hit. Hát lássuk ezeket. Megjegyzem, hogy nemcsak a magam gyülekezetéről szólok, hanem így van ez az itt csoportosult gyülekezetek mindegyikében, s bátran el merem mondani, hogy a legtöbb magyarhoni református kis egyházban. Egy 400 lelkes gyülekezetből részt vesz vasárnapi isteni tiszteleten rendszerint 180—240, nagy ünnepeken 300 sőt azon felüli lélek. Úrvacsorával évenként a gyülekezet lélekszámát jóval felülhaladó, arra hivatott egyházi tag él. Tehát a legtöbb, évenként egyszernél többször emlékezik meg az ő Megváltója haláláról. Vasárnapját minden törvény nélkül megszenteli; ünnep első napján még rokont látogatni sem megy. A betegágyast első lépése a templomba vezeti; a lakodalmi nép az esküvő utáni első reggelén áldást kérni az Úr hajlékába sereglik. Isten dicsőségére hűségesen adakozik. Filléreit elhozza minden nemesebb célra. Egymást bajában, szorultságában kölcsönösen segíti, gyámolítja. Olyan egyházi terhet visel, minő városokban a legtöbb egyháztagot az egyedül és olcsóbban üdvözítő egyház kebelébe kergetné. Nem hogy kútcsinálásra kérjen államsegélyt, hanem, ha csak tehette és teheti, templomát, paplakját, iskoláját s az ezekhez tartozó gazdasági épületeket is önerejéből állította s állítja fel. Az egyházi ügyek iránt érdeklődik; féltékenyen őrzi és gyakorolja jogait. Nem 30 egvháztag választ 70 egyháztanácsost, hanem legalább fele a népességnek iparkodik választói jogát gyakorolni a nyolc presbyter választásánál. Nemcsak szájjal hiszi és vallja, hogy a teremtő, megtartó és gondviselő Isten tudta nélkül csak egy hajszál sem eshetik le fejünkről, hanem az benső meggyőződése, s az erősíti munkáiban, s azon nyugszik met; a csapások között, Tudja és érzi. nyilvánítja is, hogy senkiben másban nem vettetett fundamentum, hanem csak a Jézus Krisztusban. Nemcsak a szentkönyv van a birtokában, melyből bizony kikeresi ám a hallott leckét s elolvassa a részeket, hanem majdnem minden háznál közkézen forog a jó öreg Szikszai »Keresztyén tanításai* is. A tankötelesek 99—84°/0

-a iskolába jár. s bizony hiba nélkül tesz konfessziót a »credo«-ból. Zsoltárainkat, énekeinket könyv nélkül tudja, és buzgón énekli nemcsak a templomban, hanem otthon ajtóját bezárva is. S hogy ezek így vannak, nem egyedül a jól szerkesztett lapok és füzetek érdemei, hanem talán némi része van benne annak az annyira megleckézett, megmángorolt papnak is. A ki, hogy agya be ne gyöpösödjék, járat bizony lapot is, anyagi erejéhez mérten a theol. irodalom termékeiből is szerezget. Hogy olyan lapot, füzetet, brosürt, lapos erszényéből nem támogat, mely mindig őt doceálja, s állítja a bajok bűnbakjául, az . . . természetes. Ruházkodik is, a mint bírja tisztességesen. Társas összejöveteleiben az eszmecsere — mondhatnám egyedüli tárgyát az egyházi — és a hitélet kérdései képezik. Némelyik nemcsak az egyházi téren, hanem egyebütt, megyén, községben is tevékeny részt vesz az ügyekben és tekintélynek örvend. Azért az, a ki a lelkészeket csak olyan lelkiismeretlen tespedőknek tartja, kik ölhetett kezekkel nézik, hogy az egyház hogyan sülyed, pusztul és vesz: jöjjön és nézze meg például itt Felső-Baranyában azokkal a kis jövedelmekkel bíró lelkészek működését, látni fogja, hogy azok nagyobb része nemcsak az evangéliumot hirdeti, hanem tanít is. És mivel nyomorúságos fizetése főrészét a földtermése képezi, gazdálkodik is. Azonfelül a legtöbb három négy öt gyermekét neveli, lapos erszényéből taníttatja is. Fájó szívvel látja, hogy felesége nemcsak anya és gazdaszonv, hanem szolgáló, kerti munkás, tehenes is, azon jó reményben, hogy esetleg férje halála után kap évi 100—120 frtot tisztességes koplalásra, vagy az újabb tervezet szerint 300 frt végkielégítést. Ezenkívül van, mert kell lenni idejének, nemcsak egyháza és hívei lelki szükségletének kielégítésére és gondozására, hanem azok anyagi ügyeinek előbbvitelére, azokban való ide-oda jövésekre is. Tessék megpróbálni, a ki nem tartja kielégítőnek az evangéliumi szellemet, hitéletet: jöjjön, cserélje fel csak egy évre helyzetét, s mutassa meg, hogy többet tehet, s többet tesz az ily helyeken evangéliumtól áthatott lelke! Valeat. quantum valere potest. Ha vannak bajok, amint hogy vannak is, még pedig súlyos természetűek, melyeken minél hamarabb segíteni kell, mert »periculum in mora«, még pedig nagyon nagy veszély — annyira, hogy helyrepótolhatlan lesz a késés okozta veszély — azok nem főként és egyedül a hitélet hanyatlásában, az evangéliumi lélek hiányában keresendők és találhatók fél. A bajok kútfeje, főleg a kis egyházakban a terhek roskasztó volta, és sok helyt a helytelen egyházi teher-kivetési rendszerünk. Most forognak közkézen az egyházak állapotait, feltüntetendő jelentő-ívek, majd ha azok össze lesznek állítva, kézzelfogható lesz, hogy a legtöbb kis egyházban az egyházi teher jóval felülmúlja a polgári terhet — adót. S mily visszásán van kivetve. Ha valaki kétkedik, hiteles adatokkal szolgálhatok állításom igazolására, melyek kell. hogy minden gondolkodó embert megdöbbentsenek. Népűnk viseli még ezt a terhet, bár nagyon sok leroskad alatta, ha nem minden feljajdulás nélkül is, de kiszorítja a míg bírja, s a míg le nem vetheti. De mi