Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-23 / 34. szám

dik szakasznál már a G. (vagyis a hetedik) ív járja, tehát a munka elég nag} terjedelmű. Az is világos, hogy a munka nem kérdésekben és feleletekben van írva, tehát káténak nem nevezhető. Az Úr vacsoráját oltári szentségnek nevezi épen űgv, mint Samarjai Jánosnak majdnem száz évvel később (Lőcse, 1636.) megjelent agenaája. Mutatványul álljon itt, betű-hű másolatban, a szentségekről szóló ötödik rész első pontja: Meglepő előtten, az »istennek kecskeje« kifejezés, (ha ugyan nem sajtóhiba,) mely alatt Gálszécsi kétségtelenül a szivárványt érti. Az idézet negyedik sorának első szava ugyanis így olvasandó: »kecskeje*, mert e munkában a es következetesen cij-vel van jelelve. Az érdekes kifejezést az illető szaktudósok figyelmébe ajánlom. Révész Kálmán. IRODALOM. Észrevételek S. Szabó József »Egyházi dolgozatainak* mutatványára. A törekvő s szorgalmas szerzőnek e Lap 33-ik számában bemutatott munkáját nem volt szerencsém még olvasni, csupán a belőle közlött mutatványt. Az ebben előforduló hiányos, sőt téves történeti adatokat pótolni s helyreigazítani célja e soroknak. 1. Azt mondja S. Szabó József, hogy nálunk, az újabb korból csupán négy prédikáció kötet érte meg a második kiadást. No, már ennél jóval több! valószínűleg 4 X 4-nél is több! Nincs időm szabatosan utánna nézni, de hevenyében még hármat említek: Kiss Ádám s Tompa e. beszédeit és a szerző által is felhozott Szoboszlainak nemcsak szertartási-, de ünnepi-, alkalmi beszédeit is (1856—1871). 2. A prédikációi irodalom pártolása a r. kath.-nál is csak olyan mint nálunk. Az csak kivétel, hogy Hock János böjti szentbeszédei »egyenesen a közönség óhajára jelentek meg*. Az a közönség, (a Hock közönsége) egy előkelő, de mégis csak személyes hölgyközönség, kit bizony nem a szentbeszédek, hanem az elegáns, érdekes, ifjú pap személye érdekel. Ha Hock vén falusi plébános, vagy potrohos agg kanonok lesz: a t. c. közönség aligha lesz többé kíváncsi az ő szentbeszédeire s aligha óhajtja azoknak megjelenését. Egyébiránt nekünk is vannak Hockjaink, az ó-moravicai (?) segéd lelkész, kinek gyászbeszédei csak imént jelentek meg gyülekezeteinek egyenes óhajtására és tán hozzájárulásával. 3. A XVIII. század »termékeny* és »nevezetesebb* prédikáció írói közül kár volt kihagyni Nádudvarit és Bodost. Mindegyik osztályba beillettek volna. A jelen századbeliek közül pedig Szoboszlai Pap István, ki akár Vámosi Papnál, akár Fábiánnál feljebb áll úgy érték, mint tartalom tekintetében. 4. Fordítónak Gombásit és Kalmárt ép úgy nem lehet tartani, mint Révészt vagy Dobost. Mind Gombási, mind Révész nyilván mondják, hogy nem követték vakon forrásaikat, nem fordítottak, hanem csupán eszmét és tárgyat merítettek belőlük. Kalmárra pedig csak irigyei fogták rá, hogy Sinténist fordította, mint Kiss Ádámra, hogy Blair, Draesecke stb. után ment, noha ez utóbbi mindég megnevezi, ha itt-ott ezek nyomán halad. 5. Hogy a Fördős szerkesztette Papi dolgozatok ideje 1849—7l-re van téve, az tán csak tollhiba. 6. De az már szarvas hiba, hogy »a kath. Szentmiklósi Timotheus teremtette meg a legelső magyar hitszónoklati folyóiratot Kathedrai Gyűjteményével 1790.« Mert az a Szentmiklósi Timotheus, ki a legelső prédikátori gyűjteményt adta, nem kath., hanem ref. pap volt, a tatai ref. egyházmegyében. (1. Új Magy. Athenes 398 lap.) S. Szabó József valószínűleg a Ferenczy Danielik-féle Magyar írók névtára után indult, hol a mi Szentmiklósi Timotheusunk érdeme egy hasonnevű benedekrendi áldozárra ruháztatik, a ki egész életében egyetlenegy prédikációt adott ki: a »Jó nevelésnek tüköréről*. Ez az övék. A miénk az a másik, a ki megteremtette a legelső magyar prédikátori folyóiratot. A magunkét nem engedjük. 7. Még ha ez a mi Szentmiklósink csakugyan kath. lett volna is: akkor sem volnánk hátrább a r. katholikusoknál. Ha pedig nem volt kath (a minthogy nem is volt soha) és ha nem hasonló tévedésen alapszik a szerző azon másik adata, hogy ^Erdélyben 1799-ben indult meg az Alkalmi és halotti beszédek gyűjteménye, mély 1799-től 1832-ig fennállott«: akkor kétszeresen megelőztük a római katholikusokat. Ezen 33 évfolyamos s szerző szerint legelső folyóiratunkról azonban én — nagy sajnálatomra — semmit sem tudok, de tán még Szinnyei sem! N.-Igmánd, 1894. augusztus 17. Szentkúti Károly. ** Egyházi dolgozatok. írta S. Szabó József. Miskolcz. Ferenczi B. kiadása. 1894. Ára 1 frt 20 kr.— Ez alatt az általános cím alatt »papi« dolgozatait gyűjtötte össze és adta ki S. Szabó József,- előbb naprágyi lelkész, azután kisújszállási, most debreceni főgimnáziumi tanár, lapunknak is szorgalmas munkatársa. A rokonszenves, képzett fiatal lelkész és tanár egyénisége ezekben a lelkészi dolgozatokban is visszatükröződik. Szabó mindenekelőtt tudós fej, a ki sokat olvas és sokat tud. Philosophia, aestetica, költészet kincseivel gazdag a lelke. Gyakorta az Iften az ew ighiretihez a" dott valami külső iegyet, tneliyek em" bereket intenek az ighiretrwl, mint iftének kecyjkeie inti vala NOQÜ az ighiretrül, hogy iften többQ aar vízzel az világot el né vez" tenQ.